Holisztika

Kozmikus tudat


     

    Kivétel nélkül minden élőlény hátrahagyja létezésének nyomait a kozmoszban. Az ember is. Csak azt nem tudja, hogy miként tud kapcsolatot teremteni a "kozmikus tudattal": két matematikus-fizikus, Grazyna Fossar és Franz Bludorf elhatározta, hogy változtat ezen, leírták az egymással kapcsolatban álló, élő hálózatot alkotó intelligenciákat.

     

    Kollektív tudat, genetika és gravitáció - a szerzők ezeket a témákat olyan módon ábrázolják, hogy az a modern tudomány ismereteit és a tudatkutatás felismeréseit képes összefoglalni, illetve kibővíteni.

     

    Vegyük elsőként a csoporttudatot. Kultúrtörténetileg igazolható, hogy mostani éntudatunk csak a Krisztus utáni első században alakult ki. Korábban az emberek csak csoportban voltak képesek értelmezni önmagukat, csak a csoport szintjén éreztek, cselekedtek, gondolkodtak. Mindegyikük hozzáfért a másik információihoz. Ez a hálózatként elképzelhető intelligencia, amely a nem emberi lények tudatára és életére is kiterjedt, a korabeli embernek egyszerűen nem engedte meg, hogy kizsákmányolja vagy elpusztítsa a természetet.

     

    A kollektív tudat korabeli formája olyan kulturális teljesítményeket tett lehetővé, amire egy egyén soha nem lett volna képes, hasonlóan a csoportban élő rovarokhoz. A legmegdöbbentőbb azonban, hogy eme csoportdinamika idejében nyilvánvalóan egész népek képesek voltak rá, hogy kapcsolatba lépjenek a kozmikus tudattal - ezt a szerzők hiperkommunikációnak nevezik.

     

    A Föld gravitációs intenzitás alapján ábrázolva: az összkép leginkább egy krumplira hasonlít
     

    Mindez a maják és az ókori egyiptomiak kozmológiai tudását is egészen más fényben tünteti fel: Nem istenek hozták a tudást, akik - amint azt egyesek állítják - ufókon érkeztek volna a Földre. Sokkal inkább arról van szó, hogy az emberek képesek voltak rá, hogy "online" kapcsolódjanak a kozmikus világhálóra és "megcsapolják" az ott található tudást.

     

    A szerzők legérdekesebb hipotézise: ez a tudás a mai civilizációnkban is létezik, de nem használjuk ki. Mindezt számos kutatási eredménnyel támasztják alá - elsősorban a genetika területéről. Sheldrake morfogenetikus mezőkről szóló elmélete arra utal, hogy minden élőlény láthatatlan nyomot hagy maga után a kozmoszban. Semmi sem vész el - mindössze arról van szó, hogy nem tudjuk működtetni azokat a csatornákat, amelyek a tudás és az ismeretek végtelen kozmikus óceánjával megteremtenék az összeköttetést.

     

    A DNS kódolja azt a képességet, hogy kommunikáljunk más tudatformákkal. A DNS a legújabb kísérleti eredmények szerint ideális elektromágneses antennaként, valamint fény segítségével működő információraktárként működik. Pontosan úgy, mint a mikrocsipekben lévő félvezetők. Ez azt jelenti, hogy képes a fényt hosszú ideig tárolni. A szerzők ezt a jelenséget az internethez hasonlítják: a DNS információkat küld a kozmikus tudatba, amelyhez a hálózat minden tagja hozzá tud kapcsolódni. Ugyanis a DNS-hez mikroszkopikus téridőcsatornák kapcsolódnak, amelyek lehetővé teszik, hogy az információk a tér és az idő korlátjain túllépve eljussanak bárhová. Az adók és a vevők lehetnek emberek, állatok, növények vagy más, az univerzumban létező intelligenciák egyaránt. A hiperkommunikáció nem csak az azonos fajhoz tartozó egyedek között működik.

     

    A csoporttudat kialakulásában jelentős szerepet játszik a gravitáció, amely messze nem olyan erős, mint azt általában feltételezik. A Föld több pontján olyan instabil, hogy üvegek vagy autók lejtőn fölfelé is képesek gurulni. Sőt, a 90-es évek végének rejtélyes repülőgépbalesetei egy olyan vonal mentén történtek, amely mentén változékony a gravitáció, és amely az emberi kreativitást pozitívan befolyásolja.

     

     

    Az ábra Földünk gravitációs mezőinek eltérő intenzitását mutatja (a legmagasabb érték barna, a legalacsonyabb: sötétkék)

     

    Utóbbi tényre akkor bukkantak a tudósok, amikor sokadik esetben nézték át a Galilei ellen folytatott inkvizíciós per aktáit. Megállapították, hogy a bírák nem a tudós általános csillagászati megállapításai miatt bőszültek fel, sokkal inkább az bosszantotta őket, hogy Galilei tudta, hogy a pápa Caste Gandolfó-i nyári rezidenciája miért csökkent gravitációjú helyre épült.

     

    A szerzők rámutatnak orosz molekuláris biológusoknak a DNS-sel kapcsolatos hullámteóriájára is. A kontrollálatlan géntechnológiai kísérletek veszélyeinek tudatában furcsa, hogy ezek az elméletek Nyugaton teljesen ismeretlenek. Amennyiben ezt az elméletet a gyakorlatban is alkalmaznák, a géntechnika nem csak szelídebbé válna, de egyúttal egységesebb, holisztikusabb képet adna a természet egészéről. A genetikai hullámteória olyan eszközökhöz nyúl, amelyek a csoportszellem aktiválása, annak olyan teljesítmény lenne a következménye, amely messze meghaladná az egyéni teljesítmények lehetőségeit.

     

    Tulajdonképpen a mindenki által ismert ufó- "elrablások", "eltérítések" sem pusztán kitalálások, de nem is nevezhetők valóságosnak. Ezek az élmények sokkal inkább egy virtuális történés részeként értelmezhetők, amelyekkel párhuzamosan alternatív élménysíkok is léteznek. Az élmény valójában nem lineáris, ami azt jelenti: időn és téren kívül létezik. A különböző élménysíkok az egyes emberek különböző tudatszintjének felelnek meg, amelyek a személyes élmények szintén jelennek meg a tudatban. A legtöbbünk által ismert ufótörténet lényegében agyunk hiábavaló kísérlete, hogy a különböző szintű, egymásnak ellentmondó élménysíkok között összhangot teremtsen.

    - vörös -
    XI. évfolyam 2. szám

    Címkék: kozmikus tudat

      Aktuális lapszámunk:
      2020. április

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.