Holisztika

Kulcsszavak és kulcsmondatok az önkifejezésben, amelyeken mintegy átjön az egész személyiség


 

Akik már több álmukat elemezték velem, megszokhatták, hogy záróaktusként címet adunk az egésznek. Ez sokak számára zavaró, de a nagy többség elfogadja. Általában azért megkérdik, fontos-e, minek az, anélkül is jó. Ilyenkor a lényegre utalok, hogy a cím a lényeget fogja meg, amiről szól az egész. Egy jó cím valóságos telitalálat. A középpontba viszi az embert, ahonnan az egész történet jól látható. Azt is tudják a gyakorló álomelemzők, hogy holisztikusan tekintve az álom is három szinten zajlik:

 

– „testi” szintje maga a történet, a helyszínek, a konkrét személyek;

– lelki szint az élmény, amelyet átélünk;

– szellemi pedig az üzenet, az információ, a felismerés, amely túlemel bennünket a konkrét megfoghatóságon.

 

Azt is el szoktam mondani, hogy igazán akkor értettük meg az álmunkat, ha ezt az elvontabb üzenetét is venni tudtuk.

 

Egy jó cím olyan, mint a koan:elmélkedési téma, meditációs objektum, zen pillanat.

 

Felvillantja a valóságot, amelyet ha nem fogalmaznánk meg, elillanna, ahogyan az álomképek is szertefoszlanak.

 

Metafora, képi megfogalmazás, amely átvitt értelemben vagy értelemmel tág horizontot nyit. Kifejező, elegáns, tömör, sűrített. Asszociációk láncolatát indítja be, mintegy lezáratlan folyamatot indukál.

 

A „kulcsszó” és „kulcsmondat” kifejezés is metafora, hiszen a dolgok nyitjára utal, amelyen keresztül azok feltárulnak, megnyílnak számunkra. A kulcs és zár, mint archetipális tárgyak, kompletten tartalmazza a polaritás dinamikáját, az illeszkedést, egy folyamatot.

 

A kulcsszó emblematikus, miként az Eiffel-torony Párizst, vagy az a bizonyos operaház Sydneyt jelenti mindenki számára.

 

A személyiség is ilyenformán hámozható ki a megjelenésből, a viselkedésből, az élettörténetből. Olykor ez egy mély beszélgetésben is megtörténhet, vagy éppen egy álom képvonulatában. Lássunk néhány példát:

 

– AKADÁLYVERSENY

Egy hosszú élettel megáldott dédanya összegezte az életét abban, hogy úgy érzi, mintha egész életében akadályversenyt futott volna. Korán özvegy lett, elvesztette a fiát, a lányával nem igazán értették és szerették egymást, rengeteget dolgozott, még a vejét is ő taníttatta ki az egyetemen, akitől a lánya később elvált, de nem érzi igazán, hogy beértek volna az áldozatok és fáradozások gyümölcsei. Az akadályokat érzi szinte még öreg napjaiban is. Lényegében az aszcendensén álló Szaturnuszt fejezte ki egy szóban. Ráadásul ez a Rák jelében, a Napja az Oroszlánban. Amikor az érzések kötelességgé merevednek, az életöröm áradása is eltorlaszolódik.

 

– A BECSVÁGY DARAZSA

Egy ötvenes szingli nő lapszerkesztőként élte kicsit kultúrsznobnak mondható életét. Mindig alkotókkal, festőkkel, írókkal, iparművészekkel igyekezett barátkozni, mintha ily módon magát is alkotónak érezhette volna. Egy alkalommal nagy vendégségbe hívta eme ismerőseit, de csaknem le kellett mondania a találkozót, mert egy darázs megcsípte, és olyan allergiás folyamatok léptek fel, hogy ki kellett hívni az ügyeletet. A becsvágy darázscsípése volt ez.

 

– ÁLLÓHÁBORÚ

Soha nem bocsátom meg nekik, hogy ők nem bocsátottak meg nekem akkor.

– HEMIANOPSIA = a szem féloldali látóterének kiesése.

 

Egykeségétől és magányosságától kicsit megkeseredett kedves agglegény ismerősöm hosszú időn át minden nyáron egy hónapot Görögországban nyaralt. A tenger és a görög ég szerelmeseként ringatózott a hullámokon gumicsónakjában egy hónapig, majd a következő nyáron ismét elutazott. A 18. utazás félidejében egyszer csak telefonált, hogy hamarabb hazajött a hemianopsiája miatt, tudom-e, hogy mi az. Mondtam, tudom, féloldali látótérkiesés. „A bal oldalamon teljesen sötét van. El tudod képzelni?” – kérdezte a rá jellemző, fájdalommal átitatott hanghordozással. Meglátogattam a kórházban, ült az ágy szélén, én jobbról álltam. Mély dolgokról beszélgettünk. Egyszer csak megfogta a kezemet, és a következőt mondta: „Tudod, Ruth, én egész életemben szerepeket játszottam. De most azt kérdem: hol vagyok én?”

 

– AZ GYŐZ, AKI VESZÍT

A huszonéves fiatal lány különös keveréke a szaturnikus Baknak és a Vízöntő-bolondériáknak. Pincérlány, aki borravaló fillérekből tengeti életét, de a kapcsolatokban próbálja megtalálni önmagát és lényegében festőnek készül. Társadalmon és szabályokon kívüli életének köszönhetően egyszer Amerikából is hazatoloncolták, mert illegálisan akart átmenni Kanadába. De az ilyen epizódok sem keserítik el, a humorát soha nem veszíti. Kedvenc játéka a francia sakk, amelyben azé a játszma, akinek hamarabb kiütik a bábuit.

„Ez vagyok én. A semmi, a tagadás, a negatív háttér.

Az győz, aki veszít!”

 

– NONSZENSZ HELYZET

Azért lettem neurotikus, mert ilyen az életem, vagy azért lett ilyen az életem, mer neurotikus vagyok? Egy ilyen kérdés éppúgy tartósíthatja a neurózist, mint elindíthatja a kilábalást belőle.

 

– TŰZOLTÁS

Egy kisfiú spontán rajzán saját magát egy nagy slaggal rajzolta le, amint szétfecskendezi a vizet. Kérdeztem, mit jelent a kép. Utalt a szülei veszekedéseire, civódásaira:

„Eloltom ezt a köztetek lévő csúnya beszédet” – mondta.

 

– SORSNEURÓZIS

Egy fiatalember, akinek az apja meghalt, amikor ő ötéves volt, sokszor mellékvágányra került, érettségi után nem tanult tovább és nehezen talált önmagára. Nem fogadta el önmagát, a sorsát. „A legnehezebb azt elfogadnom, hogy én vagyok felelős a sorsomért” – fakadt ki.

 

Itt abbahagyom a további példák sorolását, hogy az Olvasó is hívhasson elő saját lelkéből kulcsszavakat és kulcsmondatokat, amelyek őt kifejezik. Csupán záróaktusként idézem C. G. Jung mély értelmű vallomását:

 

„Életem a tudattalan önmegvalósításának története.”

László Ruth
XIII. évfolyam 4. szám

Címkék: holisztika

Aktuális lapszámunk:
2019. július

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.