Holisztika

Látván látni

…szemünk naptermészetéről…

 


 

Nézni és látni körülbelül olyan különbség, mint dumálni, fecsegni vagy mondani valamit. Meglátni valamit az olyasmi, mint kimondani, megnevezni. Sokkal több, mint az észrevétel, felfigyelés vagy szemlélődés. Valakinek a veséjébe látni annyit jelent, az emberségét vizsgálni, jószívűségét mérlegelni. A hetedik napon az Úr látta, hogy a világ, amelyet teremtett, jó. Láttatni magunkat egyenlő lehet titkaink felfedésével. A láttamozás, amikor kézjegyünkkel látunk el valamit, komoly nyomatékosító jel.

 

Egy kedves ismerősöm az újévi jó tündértől két dolgot kért: egészséget és tisztánlátást. Ez utóbbi életével, sorsával, kapcsolataival állt összefüggésben. Szeretne kiigazodni élettörténetében, sorsában, feladatában, helyével a világban a nap alatt, ehhez kért a jó tündértől tisztánlátást. A látásnak és tisztánlátásnak valóban vannak fokozatai. Mást lát a kisgyerek, amikor felfedezi saját kezeit és hosszasan nézegeti, vagy amikor először pillantja meg magát a tükörben. Az álmodás folyamatának képlátása is igen sajátságosan fest elénk élményeket, emlékeket, olykor még jövőbelátást is.

 

A festők naturalisztikus, reális látásán túl a szürrealisztikus látás folytán színekben, árnyékolásban, formában vagy nonfiguratíve jelenítik meg a valóságot. A szobrászok formaérzékenysége ismét más látásmód, csakúgy, mint az építészek térlátása. És ekkor még nem szóltunk a filozófusok világlátásáról vagy az írók életérzéséről. Ezek mindegyike tág látóhatárt rajzol napszemünk által és napszemünk elé.

 

Azt, hogy a szemünk úgymond naptermészetű, a meseíróknál is megtalálhatjuk, a különböző csillag- és napszemű figurákban. De a tudományos világban is vannak ennek nyomai: Goethe, aki a színtannal és fénytannal sokat foglalkozott, írt arról, hogy a szem azáltal lehet képes felfogni a fényt, mert maga is fénytermészetű. Ezt a gondolatot úgy is megfogalmazhatjuk:

 

A Nap teszi lehetővé, hogy a Napot lássuk.

 

Mit jelent a Napot látni?

 

A FÉNY, a VILÁGOSSÁG érzékelését, felvételét, megismerését, visszatükrözését.

 

Ám a Nap sokkal több a fizikai napnál, az égitestnél.

 

A mi világunkban, a mi naprendszerünkben a teremtést, az életet, az éltető erőt, vagyis Istent jelenti. A világteremtő erőt, a Láthatatlant, aki a teremtésben nyilvánul meg, a látható világ által válik felfoghatóvá. Nem véletlen a "világ" és "világosság" közös gyökere.

 

A látás is több fizikai szint látásánál: mert a világossá válást, vagyis a megértést jelenti. Az angol nyelvben ez jobban kifejeződik, az I see nemcsak azt jelenti, hogy látom, hanem azt is, hogy értem.

 

Érteni valamit azáltal lehet, hogy szervesen beleilleszkedik a korábbi ismereteinkbe, gondolkodásmódunk részévé válik, összefüggést hoz létre, életre kel. Miként a növény, gyökeret ereszt és a magasba tör. Dimenziókat ível át.

 

Ezt a távlatot, a képzeletet a köznyelv is megfogalmazza, amikor arról beszél, hogy a lelki szemeinkkel látunk valamit, ami a jövőben fog csak reálisan elénk kerülni.

 

Mert más "tükör által homályosan" vagy "szemtől szembe", "színről színre" látni az Urat, a világot és önmagunkat. Ily módon a szemünk a látás és lelki látás révén megismerő szervünk is egyben, amely képes a látszaton túli világ meglátására.

 

Olykor látomásokon keresztül fogja fel szemünk a jeladásokat a valóságról, igazságról, rejtettségekről. Mindez már a látás metafizikája, vízió, elragadtatottság, magasabb dimenzióból származó élmény.

 

Nemrégiben egy közgazdásszal beszélgettem, aki úgy jellemezte önmagát, hogy ő alulnézetből látja a világot, csak egy-egy intézmény gazdálkodásában jártas. A makrogazdaságot nem tudja áttekinteni. A részek felől közelít, azokat próbálja egyberakni, összeilleszteni. A cseppben próbálja meglátni a tengert.

 

Van azonban felülnézet is. Az egészből, felülről és kívülről befelé és lefelé irányuló analízis, amely például az egész testtől a testet felépítő sejtekig vezető kutatási út.

 

A problémák megoldásához például ez a magasabb nézőpont elengedhetetlen. Tudjuk, hogy a problémák saját szintjükön csak betokosodni, állandósulni, görccsé gabalyodni képesek. Az "oldás" a másik halmazállapotot, magasabb dimenziót, azaz a felülnézetbe emelődést jelenti. Feloldódik, megszűnik, eltűnik.

 

Előre és hátra vagy kifelé és befelé látni Janusnak sikerült a két arcával. Janus a múlt és a jövő metszésvonalában áll. Mindkettő végtelen.

 

A végtelen távlatot mustrálni és a végtelenről fogalmat alkotni, ez már valóban túlmutat a fizikai szem természeti látóhatárán. Ez már élet- és létfilozófia, hit és vallás, alkotás, metafizika és transzcendencia.

 

Önmagunkat behelyezni a végtelenbe pedig minden bizonnyal a legnehezebb feladataink közé tartozik.

 

Önmagunk látása - nem tükörben, hanem belső érzetben - és az öntudatra ébredés, ez már a látás igen magas foka. Megrendítő mozzanatai is vannak. Először önmagunk, egónk centrumából vagyunk képesek szemlélni a világot. Ám amikor a magasabb világrendbe próbáljuk magunkat elhelyezni, az csak önfeladás révén lehetséges. Ez is komoly belátást kíván tőlünk.

 

Alárendelődni a magasabb értékrendet képviselő világrendnek, magunkat akár fogaskeréknek, akár porszemnek látjuk, etikai érzéket kíván. Ez az emberség sarokköve, mérlegelés és egyensúlyteremtés a többdimenziójú kettősségekben.

 

A látás metafizikájában az önfelismerés igen fontos állomás.

 

Ez maga a hatványozódás művelete, amit látván látunk. A bennünk pislákoló isteni szikra életre keltéséhez kell. Ez bennünk a Nap, amely lehetővé teszi, hogy a Napot lássuk.

László Ruth
XIV. évfolyam 12. szám

Címkék: holisztika

Aktuális lapszámunk:
2019. december

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.