Holisztika

Lelki ujjlenyomatok

a minta, amely azonosító jelünk...


Többször tanúja voltam olyan kifakadásnak, hogy milyen könnyű annak, akinek a szülei mintát nyújtanak.

 

Nem válnak el, valamihez értenek, egzisztenciájuk van, nem alkoholisták és így tovább. Bezzeg, akit nem szeretnek, nem értenek meg, nem támogatnak, annak bizony sokkal reménytelenebb a helyzete. Ilyenkor mindig a mintára reagálok, mondván, hogy az ellenpélda, amit nem követünk, lényegében az is minta. Ha elhatározzuk, hogy nem leszünk veszekedősek, kötözködőek, gonoszak, élősködőek, nem fogjuk gyűlölni a menyünket, nem szólunk bele gyerekeink párválasztásába és így tovább. De akárhányszor tapasztalom, hogy aki megragad a minta külsőleg látható tulajdonságánál, az maga is statikussá válik és csak azt látja, hogy a minta egy készen kapott valami, amelyet követni, utánozni, másolni lehet, amelyet készen kapunk, tehát eltérni sem lehet tőle, kényszerítő erővel hatnak ránk. Ha viszont nincs, akkor sodródunk, irány- és célvesztettségben csapódunk ide-oda, kínzó hiányként éljük meg.

 

Engem egy ilyen elementáris kifakadás és eredménytelen meggyőzés mély tűnődésbe visz. Számomra a minta szó jelentése sem evidens és csak első pillanatban magától értetődő. A következő lépésben mélyül és bővül a jelentésudvara, előbukkan statikusan - dinamikusan, külső-belső jellegzetességeiben, az anyag - lélek - szellem szintjén, egész metaforaságában.

 

És - jelen sorok tanúsága szerint is - késztetést érzek, hogy holisztikai esszét írjak egy újabb metaforáról.

 

Hiszen a minta a varrottasaktól/szőttesektől kezdve a hang-, szó- és mondatalakzatokon keresztül minden növekedési és fejlődési folyamatban, viselkedési mintázatban a sorspatternig, mint lényegi elem, megtalálható. A számok sorozataiban, a számokkal végzett műveletekben, a táblázatokban és algoritmusokban, a versmértékekben, rímképletekben, dallamformákban vagy grammatikai struktúrákban mindenütt megtaláljuk a mintákat. És akkor még nem szóltunk a geometrikus idomokról, a gépek és építmények tervrajzairól, a térképekről, a ruhák szabásmintáiról, a betűkről és a kottáról.

 

Ugyancsak nem szóltunk az élőformálódásról, arról, ahogyan a növények alakzatai vagy testünk szervei kialakulnak, önszerveződéssel, meghatározott méretarányok szerint.

 

Csodálatos az ujjaink bőrrajzolata, az ujjlenyomat, amelynek alapján megkülönböztethetők és felismerhetők vagyunk.

 

Mindezek után, ha azt kérdezzük, hogy mi a mint a vagy hogyan jön létre, nem kézenfekvő a válasz. Például ha csak a biológiai óránkra gondolunk - mint metaforára -, ez igen elvont valami, mégis érezzük a ciklikus irányításban, életeseményeink vezérlésében.

 

Ha alakról szólunk, azért tesszük azt holisztikusan, mert minden alak a tér erővonalainak mezőjéből rajzolódik ki, ezáltal egybefogja a látható és láthatatlan, a statikus és dinamikus szférát, momentumot. A tér erővonalainak frekvenciakódjai hangba, színbe vagy formába kódolódnak, vagyis információk. Talán mondhatjuk, hogy a minta lényege ez az információhordozás. Az információ: jel. A valóság jele. A minták jelentése a beszéd jelentésével vetekszik, ezen belül is az élő nyelv használatára gondolunk, mint ahogyan az úgynevezett holt latin nyelv vagy a mesterséges eszperantó nyelv nem szorította ki az élő nyelvhasználatot. Elsősorban ama fejlődési lehetőség miatt, amellyel az emberi tudat és lélek részt vesz a metaforák létrehozásában. Ahhoz, hogy a mintát a maga mélységében valóban megérthessük, nem lehet az információ kifejezést sem csupán kibernetikai értelemben használnunk. Bár az információ a kibernetikában olyan alapfogalom, mint az energia a fizikában. Miként azonban a fizikában az anyag energiának, az energia pedig anyagnak bizonyult, az anyag-energia-információ hármas egység lett a jelenségek és folyamatok értelmezésében, mert ugyanarról szólunk, csak eltérő dimenzióból: az információ intelligencia, gondolat, logosz, vagyis valamiféle szellemi entitás, akár az energia egyik megjelenési formáját is láthatjuk benne.

 

A kibernetika az idegrendszeri folyamatok modellezésében is sok segítséget nyújtott a mai gondolkodás számára. A memória szerveződése például valamiképpen egy hálózatminta, érzelmi (gondolati) akarati szőttes, ahol az egyes elemek a holisztika pars pro toto elvének megfelelően az egészet tartalmazzák, sűrítik. Egy részleges információ - például szín, íz, hangulat stb. - az egész emléket aktiválni képes, vagyis a minta kiegészül, cseppben a tenger mintájára.

 

Az álom is ilyen, egy-egy képbe, epizódba vagy történetbe életünk nagyon is releváns része kerülhet terítékre. Az álom mintául szolgálhat az önismereti munkában. A Platón által használt anamnézis kifejezés az elmúlt életek reinkarnációs tapasztalatainak a felelevenítését jelentette. Amit Platón ideának, valamiféle örök mintának nevezett, az a keletiek tao, dharma kifejezésével vagy a modern pszichológia archetípus fogalmával analóg. Ezeket a belső mintákat mi alakítjuk ki életről életre, az információk felvételének, tárolásának, feldolgozásának sajátosan szervezett mintájában. Ily módon alakul a sorsmintázatunk is: a cselekedetek következményeinek törvényszerűsége tőlünk független, a cselekedeteink viszont nem. Az előbbi vonatkozás miatt éljük meg fátumszerűnek, végzetesnek a sorsot, és fakadnak ki azok, akik fájdalmas, negatív mintákat kapnak életükben.

 

Ha valóban felismerjük, hogy az anyag, az energia és az információ nem egymástól szeparáltan működő entitások, hanem éppen egymást kölcsönösen átható és kirajzoló folyamatok, akkor megvan a forgatókönyvünk a valóságra: az ember lelki ujjlenyomata a személyisége, memóriája a végtelen tudattalan, amelyben az egész emberiség tapasztalata őrződik, tárolódik, feldolgozódik és folyton új mintákba rendeződik.

 

Minden személy egyszeri, egyedi és megismételhetetlen. De a személyiségben, mint mintázatban az ég és föld jelei egybeesnek, mint a Ji King jelei ama teknősbékapáncélon.

 

ECCE HOMO!

 

Mindegy, hogy ősember, rabszolga, hadvezér, felfedező, istenkirály, börtöntöltelék, legendás sportoló, művész, vándor, koldus vagy szántóvető, mind ember. Aki emberségében Teremtőjének, Istennek az ujjlenyomatát hordozza. Isten ujjlenyomata tesz bennünket emberré.

László Ruth
XII. évfolyam 10. szám

Címkék: holisztika

Aktuális lapszámunk:
2018. december

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.