Holisztika

Maradék, mellékhatás, hulladék

Maradéktalan megoldás nem csak a matematikában van


 

A háztartási, ipari és nukleáris szemét után az űrhulladék is fenyeget bennünket. A múlt év szeptemberében, egészen pontosan 13-án, az öt évvel ezelőtt meghibásodott egyik műhold becsapódását várták. Nem lehetett pontosan tudni, hogy az óceánba vagy a szárazföldre csapódik a többtonnányi törmelék. Szerencsére nem történt katasztrófa. Úgyhogy folytatódik minden a régi mederben. Persze akkor is folytatódna, ha egy földrész lakosságát kiirtotta volna, mint ahogyan a nukleáris katasztrófák is ezredelik az emberiséget.

 

Egyszóval a tudomány és technika irányítói nem érzik, hogy végig kellene gondolniuk műveleteiket. Az arany kitermelésének ciántechnológiájánál sem vállal felelősséget a környezet károsításáért. Pedig a különféle technológiák felhalmozódott melléktermékei igen nagy problémákat jelentenek. Az ipari szennyanyag elpusztíthatatlan.

 

A régebbi időkben a környezet védelme más természetű volt. Szabályozták a folyókat, megkötötték a futóhomokot és általában nem építkeztek árterületekre. Ma a mérhetetlen mohóság és korrupció könnyen túllendíti az embereket az efféle buktatókon. Furcsa mentalitás lett úrrá: az emberek többsége a fogyasztásban akar kielégülni. Ez a békaperspektíva  nemcsak fölöttébb primitív és gyerekes, hanem a mennyiség és minőség harcának egy vetülete, s mint ilyen, túlmutat az anyag szintjén. A bekebelezés effajta mértéktelensége a ráksejt mennyiségi burjánzásához hasonlítható. A ráksejtnek az a természete, hogy nem képes integrálódni a magasabb értékrend hierarchiájába, inkább maga is elpusztul a meddő terebélyben. Ez a tulajdonság nagyon elgondolkoztató.

 

A gyorsabb közlekedésnek is megvannak a pusztító árnyai. Amikor a vasúti sínek közötti kőhalmokban meglátok egy-egy pipacsot vagy fűszálat, mindig eszembe jut, hogy ezek a területek, csakúgy, mint a betonsztrádák, valaha termőföldek voltak. A széntüzelésű mozdonyok ontották a füstöt, a repülőgépek pedig határtalan mértékben okoznak légszennyezést.

 

A rák- és szívbetegségek mellett az allergia is terjed. És az ipari szennyezések mellett a gyógyszerek mellékhatásairól sem szabad megfeledkeznünk. A gyógyszerlobbi nyilván nem szívesen venne olyan felmérést, amely a mellékhatásokra vonatkozik. Azzal, hogy egy felsorolásban utal az esetleges következményekre, már felmentve érzi magát a felelősség alól. A műtét sikerült, csak a beteg meghalt. Ez a gyakorlat sok helyütt fellelhető.

 

A maradéktalan felhasználás elve is munkál azért a lelkekben. Nemrégiben egy idős ember enyhe öniróniával ecsetelte, hogy ő már csak egy kis „vakarék”. Nem kapcsoltam rögtön, így elmagyarázta, hogy ő egy sokgyermekes család utolsó gyermeke, akit már nem terveztek. Abban az időben, amikor ő született, divat volt a házi kenyérsütés. És amikor a tésztából megsütötték a kenyereket, a dagasztóteknő oldalára ragadt tésztából, a vakarékból, külön kis cipót sütöttek. Hát ilyen vakarék ő.

 

A maradéktalan felhasználás és az utóhatás vagy hátulütő számbavétele természetesen nemcsak az anyagi szinten fontos. Bár az eddigi példák zömmel anyagi természetűek, utaltunk a mohóság folyamatainak rák tendenciájára is. A hulladékok, a melléktermékek problémái, mint nehézségek, természetesen szamszára jellegűek. A létforgatag természetes tartozékai. Csakhogy egy határon túl a nehézkedés olyan mértékűvé válik, hogy mozdíthatatlansága folytán megakasztja a forgatagot, az élet szabad áramlását. Azt a természetes körforgást, amelyet naponta megélhetünk a fény és árnyék együttműködésében, a napkeltében és napnyugtában, Hiszen árnyékot csak az vethet, amire fény hull.

 

 

A szavaknak, a beszédnek, a viselkedésnek is megvannak a maguk hátulütői, maradandó nyomai. Egyes szavak valóságos korbácsütésként hullhatnak ránk. Egy anya például gyenge fácskának becézte fiacskáját, tevékenyen megakadályozván annak önálló, felnőtt emberré válását ezzel a túlgondoskodással. Az ügy hátterében lényegében az állt, hogy az apa kellőképpen leterhelődjön kettőjük eltartásában, mivel az anya volt társadalmilag életképtelen. A „gyenge fácska” megragadván a serdülőkori lázadásban, bűnöző lett.

 

Minden tettnek megvan a maga kockázata, amely csak töredékesen mérhető fel előre. De ettől még nem szabad negligálnunk azt. Azt is tudnunk kell, hogy az égi és földi dolgok nem illeszkednek tökéletesen, mindig van valami hézag. Például a kör kerülete és területe nem számítható ki maradéktalanul, mert a 3,14 végtelen tizedes. De a geometriai szerkesztésekben az idomok alkotórészei között tökéletes illeszkedésnek kell lennie.

 

A zenei hangoknál sem lehet eltérni, mert a hamis hangvétel a muzsikában nagyon fülsértő. Beszédben jobban lehet össze-vissza hazudozni, lódítani, mellébeszélni, manipulálni, átverni. De persze, amikor kiderül az igazság, az sokszor sokkoló. Ennek kapcsán joggal beszélhetünk például politikai mérgezésről.

 

Az igazság az EGY-gyel kapcsolatos, a valóságot fejezi ki, a tévút, az eltérés rengetegféle lehet. Sok tévelygést tesz lehetővé. Nyilvánvaló, hogy a magatartást nem lehet törvényekkel szabályozni, mert minden eshetőségre illeszkedő törvényt nem lehet alkotni. És akkor még nem szóltunk az emberi szabad választás fontosságáról. A kikezdhetetlenség igen nagy kihívás. Egyértelmű, mint a Tabula Smaragdina kezdő mondatának hangvétele: „Való, hazugság nélkül, biztos és igaz.”

 

De korunk szinte állandósult bábeli nyelvzavarában elég ritka az efféle egyértelműség. A GMO-lobbi például kitalálta, hogy a génkezelt magvak ellenállóbbak a különféle fertőzésekkel szemben. Majd bebizonyosodik, hogy ez egyáltalán nincs így, de a lobbi lobbi marad.

 

Az elméletek is hézagosak, nyitva hagynak kérdéseket. Ha például a Big Bang a világ kezdete önmagából és önmagától, akkor is kérdés, hogy mi volt az, ami ősrobbant. És az, hogy mitől és mikor, már fölösleges kérdéshalmozás.

 

Sokféle nyelven beszélünk, és hangvételünk is igen eltérő szinteket érint. A párbeszédek gyakran fordításhoz hasonlíthatók, ahol a szavaknak és gondolatfűzéseknek egy az egyben, pontatlanság és ellentmondás nélkül kell megfelelniük maradéktalanul, hamis áthallás nélkül, félreérthetetlenül. Mint a matematikai egyenletek maradéktalan megoldásai esetén.

 

Az emberi élettörténetek a többismeretlenes egyenletekkel állnak analógiában, és nincs minden esetben megoldóképletük. Ha pedig a befejezetlen, félbehagyott tettek nyomán maradékok képződnek, azok sokszor reinkarnációs hulladékok lesznek. Az elintézetlen kérdések egyéni szinten lelki problémaként összegződnek, a tömeges lelki bajok áttevődnek társadalmi szintekre. Törekednünk kell a maradéktalan megoldásokra lelkünkben, hogy a szamszára ne nyeljen el bennünket.

László Ruth
XVIII. évfolyam 5. szám

Címkék: holisztika

Aktuális lapszámunk:
2019. szeptember

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.