Holisztika

Mennyiség és minőség

Az anyag és szellem témájának variációi


 

Akarva-akaratlan gyakorta vissza-visszatérünk Platón ideáihoz és Arisztotelész kategóriáihoz. Mert megfogalmazásaikban olyan mélységek rejlenek, amelyek a modern ember számára is újdonságként hatnak, rétegeik tovább bonthatók. Olykor más megfogalmazásban, de a jelenkorban is a köznyelv tartozékai.

 

Például az ideák a Jung által meghonosított archetípusok megfelelői. A kategóriák pedig az érzékelhető és megfogható tapasztalati világban való tájékozódást segítik. Analógiák egész sorát rendelhetnénk az ideákhoz és kategóriákhoz, beszélhetnénk érthetőségről és érzékelhetőségről is, anélkül, hogy eltérnénk a kijelölt témánktól, mármint a mennyiség és minőség kapcsolatától. De kerülvén az elkalandozásokat, gondolatfűzésünk során a mennyiség és minőség fogalmát végig szem előtt tartjuk majd. Polaritásukban pedig az egyezőséget fókuszáljuk, nem a különbözőséget. Hiszen semmilyen polaritás nem érthető meg, ha egymástól különválasztva próbáljuk vizsgálni, mint összehozhatatlan szembenállást. Csak összerímelésük alapján érthetők meg. Rögtön megvilágítva egy példával:

 

 

A "geometria" - földmérés - szó híven tartalmazza az érzékelhető anyag tapasztalati valóságát a mérés viszonylatában is. Noha a fizika a "fizikai valóságból" kiindulva méri az anyag sajátosságait, legtöbbször nagyon is elvont dolgokat mér, mint például idő, sebesség, gyorsulás etc. De hogy a mérés - ez a nagyon is absztrakt tevékenység - mennyire összefügg az anyaggal, azt a szó etimológiája őrzi: metiri = mérni, matéria = anyag, mérték = meghatározottság, mater = anya (anyaföld, anyanyelv, anyaszentegyház). A homeopátiában használatos matéria medica - hígított potenciál - már nem anyagi szinten hat. Mint ahogyan a betegségek sem testi szinten keletkeznek. A betegségeket a láthatatlan életerő áramlásának torzulása, elakadása okozza.

 

A mennyiség és minőség kérdésével még a materialista-ateista "filozófia" is foglalkozik. A maga elnagyolt és korlátolt módján úgy fogalmaz, hogy a mennyiség egy idő után „átcsap” minőségbe. Nos, ennél árnyaltabb és kiterjedtebb szemlélődésre invitálja Olvasóit e sorok írója. Erre a szemléletalakításra különösen szükségünk is van a modern kor emberének általános értékválsága, identitásdiffúziója és mindenféle zavarodottsága okán. Ha csak a három, a jelenkorban leggyakoribb betegséget vesszük, a szívhalálokat, a karcinómát és az AIDS-et, már ez is indokolttá teszi a vizsgálódást, hiszen mindhárom valamiképpen egyfajta mennyiségi burjánzás, Weöres Sándor metaforájával élve "meddő terebély" folyománya, az összerendező és irányt szabó érték hiányára utal.

 

A két univerzális princípium valóban polaritásban létezik és működik, ám ez a dinamika túlmutat a kiegészítésen, egymásnak való megfelelésen (korrespondencia) vagy az egymásba való átalakulás egyszerű tudomásulvételén. Kulcsot ad a rend és káosz, az irányítottság és elszabadultság (ez utóbbit hívja a köznyelv pokolnak), az igaz és hamis kérdéséhez, ami manapság széles körben neuralgikus pont. Gondoljanak csak bele, hány és hány ember nem tudja, mi a jó, mi az igaz, a helyénvaló és mi nem.

 

A két princípium poláris megfelelésében a kulcs a mérték. Ez szabja meg a dinamizmusukat, irányukat, határukat. Mérték szerint alakulnak ki a fényből az elemek – a levegő, a tűz, a víz, a föld – a világteremtés folyamatában. Mérték szerint hajtanak ki a növények a magvakból és lesz belőlük rügy, virág, gyümölcs és mag. Mérték szerint kell felnőnie a testünknek/lelkünknek/ szellemünknek, hogy emberré válhassunk, mérték szerint kellene a közigazgatásnak működnie, ahol az alkalmi munkástól a legmagasabb közjogi méltóságig mindenki a helyén van. Ott, ahová való. Mérték szerint lett a sötét őskáoszból rendezett világ, élő természet.

 

Azt, hogy minden mértéktelenség az önmaga túlkapásán vérzik el, hullik szét, napjainkban makroszinten is láthatjuk. A SZU úgy pukkadt szét, mint egy túlfújt lufi. A bankrendszer csődjében fogant gazdasági világválság a papírpénz inflációja, hiszen az arany az arany, az abszolút érték, a romolhatatlan, a fedezet, ami hitelt ad a dolgoknak, valóságos. A kamat, a tőke fiktív, kitalált, esetleges.

 

A mennyiségnek - anyagnak - mindig hordoznia kell a minőség - értékhierarchia, szellem - szabályozó és irányító alakító erejét. A szellemnek a megnyilvánulásához szüksége van a látható, érzékelhető, tapasztalati világra. A számok világa ezt tökéletesen kirajzolja. A számokban ennek a minőségnek és mennyiségnek az együttműködése, alakító ereje tökéletesen megvan. A tízes számrendszer például tízes sorozatokban bontakozik ki az egyből. Ebben van analógiája, egysége, mértéke. Nem mondhatjuk azt, hogy hadd suvasszuk be csak a huszonegyet még az előző sorozatba, nem lehet, mert az más szint, más dimenzió, új egység.

 

Még az is átgondolást igényel, hogy amikor az úgynevezett életminőség emeléséről beszélünk, elég körültekintően járunk-e el. Nyilván fontos, hogy az emberek megtanuljanak írni. De ha az írástudók árulására gondolunk, a sajtó mérhetetlen visszaéléseire, a ponyvairodalomra… Jobb a vizet a csapból engedni, mint a kútból meríteni, és gázzal fűteni, mint naponta tüzet rakni a vaskályhákba. De ha az olajmaffiára és az érintett témakör háborúira gondolunk, a mértéket pillanatnyilag nemigen találnánk. Még a grammatika is ügyel a mennyiségre: másképpen ragozza egyes nyelvekben a megszámlálható és a megszámlálhatatlan főneveket. Vajon mondhatjuk-e, hogy egy mesterséges szigeten épült toronyház sokadik emeletén élni magasabb életminőséget jelent, mint a kunyhónk körüli kertben gazdálkodni, kertészkedni, a földön járni, madárcsicsergéses hajnalban kelni és fáról enni az éppen megérett gyümölcsöt? A technika, az iparosodás kapcsán fellépő sokféle elidegenedés mindig polarizálja az élet szentségének, a puszta élet értékének, a természetességnek a kérdését.

 

Földi életünknek is van mértéke, dead line-ja. Ez mindenkor komoly figyelmeztetés arra nézvést, hogy az öröklét nem a végtelen időfolyamban van, hanem a pillanat valóságában. Ámbár a test mumifikálása, újabban mélyhűtése ezt nem látszik igazán felismerni. Egy Buddha-mondás jól megvilágítja témánkat:

 

- Jobb egy napig erényesen, elmélkedve élni, mint 100 évig erkölcstelen, fékevesztett módon.

László Ruth
XV. évfolyam 4. szám

Címkék: holisztika

Aktuális lapszámunk:
2018. szeptember

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.