Holisztika

Mesmertől a kvantumfizikáig

A spirituális és a tudományos megismerés kölcsönhatásai a Vízöntő korban

A Vízöntő kor beköszöntésének legvalószínűbb időpontja az 1780-as évtized. Nyilván, mint minden átmenetet, ezt is megelőzik az emberiség tudatállapotának megváltozását okozó korábbi információk is. A természettudományokban, a kémiában, a fizikában, a fizikán belül főleg az elektromosságtanban ekkor kezdődtek el a mai korszakunkat alapjaiban meghatározó kísérletek.


A világegyetemet egy, az éternél finomabb fluidum tölti ki, amelyben a  kozmosz és az ember közötti információcsere zajlik

 

A Vízöntő csillagkép jelentéstartalmában egyszerre van jelen a szellemi nyitottság és a tudományos megismerés igénye. A korszak elejétől kezdve az európai kultúrában jól megfér egymással az intuíció útján szerzett jobb agyféltekés spirituális tudás és a tudományos kísérletek útján szerzett bal agyféltekés ismeretanyag. A kettő kölcsönösen kiegészíti egymást, az egyik a másikat inspirálva segíti a világ megismerésének a fejlődését. Ezzel szemben a kettőt elválasztva tudathasadásos állapot jön létre. A tudományos felfogásra a Vízöntő kori tulajdonságok kezdtek hatást gyakorolni. Mindig voltak olyan bátor kísérletezők, tudósok, akik a spirituális tudás gyakorlati alkalmazásának eredményeit nem tagadták, hanem tudományos kérdésként tárgyalták, és őszintén keresték rá a választ. Ez utóbbi a Vízöntő ember lényegisége.

 

 

A mesmerizmus elve és későbbi hatásai

A késői középkor, majd újkor vitalista elképzeléseinek utánérzéseként sorakozik fel a mesmerizmus. Európában a mesmerizmus máig hat, ha lehántjuk róla a misztikus körítést. Vitalista minden olyan elmélet, amely a mechanikus – mai kifejezéssel materialista – elméletekkel szemben azt állítja, hogy az élethez olyan princípiumra vagy inkább vezérlőelvre is szükség van, amely kémiai és fizikai jellemzőkkel nem írható le. Az elmélet filozófiája egyértelműen az ókori emanációelméletekben gyökeredzik. Ezek szerint valamiféle felső, isteninek tartható erő árad szét a világban, létrehozva annak formáit és jelenségeit, köztük az életet is. Az élet és az egészség lényege nem a testet alkotó fizikai összetevőkben, hanem a testben folyamatos mozgásban lévő életszellem szabad áramlásában rejlik. Arisztotelész elgondolása az élettelen anyagot átható, a növényekben, állatokban és végül az emberben kibontakozó lélekfejlődési állomásokról szintén vitalista elméletnek tekinthető.

 

Miután a hivatalos orvoslás nem tudta meggyógyítani a betegségeket, ezért Mesmer módszere állandóan visszatért az emberek érdeklődési körébe, többször újrafogalmazva, mint például Reichenbach od-elmélete. Másrészt a mesmeri energiaátadás tanához csatlakoztak a keleti tanításokból Európába áramló ismeretek az emberi energiarendszerről. Így Mesmer animális magnetizmus tanának megjelenése óta napjainkig a tudomány folyamatosan ki van téve annak a kihívásnak, hogy megfejtse és tudományosan leírja a spirituális úton szerzett tudásanyag pragmatikusan (lásd később) nyilvánvalóan igaz hatásait. A korabeli Európa szellemi irányzataiba is beleágyazódott a mesmerizmus. Egyik tapasztalata, a szomnambulizmus a hipnotikus kezelésekhez vezetett, mely a pszichológia korai fejlődését segítette elő.

 

A mai orvosi csúcstechnológiának ténylegesen vannak előnyei, de az emberek romló tudatállapotával – úgy látszik – nem képes versenyt futni

 

A keleti tanítások több fázisban érkeztek meg Európába. Az 1870-es évektől a teozófia megnyitotta az utat az indiai védikus tanítások számára, a természet megmagyarázatlan törvényeinek és az ember pszichikus képességeinek vizsgálatán keresztül. Az I. világháború utáni idők reményt vesztettségében az indiai spiritualitás tűnt az egyetlen fogódzópontnak az európai értelmiség egy részének. Ezt jelzi Tagore akkori európai körútja is. Azután az európai gondolkodásban egy újabb nagy, napjainkig is tartó széles körű irányzaton, a New Age-en keresztül áradnak a keleti tanítások az életünkbe, immár mélyrehatóan.

 

Az élő sejtek mágneses viszonyai

A Föld és a kozmikus környezet egyen- és váltakozó áramú mágneses tereivel millió évek óta kölcsönhatásban lehetnek az élő szervezetek. Kialakult a természetes egyensúly az élő sejtek elektrosztatikus és elektromágneses tere között. A sztatikus elektromosságot a nem mozgó töltések hozzák létre, a mágneses erőtér pedig természetszerűen a mozgó elektromos töltések által keletkezik.

 

Betegség esetén a sejtekben mérhető mágneses erőtér aránya az elektrosztatikushoz képest jelentősen lecsökken. A sejtfolyadék, valamint a sejtmembrán mérhető fizikai tulajdonságai megváltoznak Szent-Györgyi Albert kutatásai alapján. Ezt a tudományos felismerést a gyógyítók már több száz éve intuitíve érzékelték, és mivel más eszköz nem állt a rendelkezésükre, állandó mágnest használtak ebből a célból. Korunkban is különböző szupererős mágnesek formájában visszatér ez az elgondolás. A mai modern technika által létrehozott különleges spektrumú (frekvenciatartományú) és jelformájú elektromágneses tereket létrehozó készülékek már igazoltan meggyorsítják a gyógyulási folyamatokat.

 

Az érzelmek elektromos hatást is kiváltanak a testben. A lelki trauma blokádokat okoz az idegrendszer működésében

 

Azonban fontos tudni, hogy habár a fizikai testre ható mágneses eljárások segítik a gyógyulást, de igazán a tudatban kell a változásnak végbemennie, különben a kezelt egy idő után újból visszaesik.

 

A mesmerizmus kialakulása

Franz Anton Mesmer (1734–1815) filozófiai, teológiai és jogi tanulmányai után orvostudományból szerzett diplomát Bécsben. Paracelsus (1493–1541) nyomán abban az időben kezdett elterjedni ismét a mágnes gyógyításra való használata. Mesmer apja barátjától, Maximilian Hell csillagásztól tanulta meg a mágnessel való gyógyítás módszereit. A mágnes belső tulajdonságainak tudták be a gyógyító hatást. Miután modern méréstechnikai eszközök nem álltak rendelkezésükre, ami kiterjeszthette volna érzékelésük határait, azokat a jelenségeket gondolták mágnesség alapon működőnek, melyek egymásra hatása közvetlenül nem volt észlelhető az érzékszervek számára. Mesmer később gyakorlati tapasztalatai alapján úgy gondolta, hogy a két élőlény közötti kapcsolatban van a gyógyítóképesség, maguk az emberi testek működnek mágnesként. Szerinte az élőlény testének van olyan képessége, hogy minden megérintett tárgynak (élőnek vagy élettelennek) átadjon egy láthatatlan fluidumot (energiafolyamot vagy pszichikai áramot). Ezt a láthatatlan, de egyébként a kezeléseknél jól érzékelhető fluidumot animális magnetizmusnak (állati mágnességnek vagy delejességnek) nevezte el. Fontos tudni, hogy a kifejezésben az előtag nem állatot jelentett, hanem élő, vagyis lélekkel rendelkező lényt. Ezzel Mesmer a fizikai mágnes és az emberi lény magnetizmusa közötti különbséget kívánta jelezni. A mesmeri fluidum különböző formái megegyeznek az éter-, asztrál- és mentáltest finomenergetikai szintjeivel.

 

Csak a tudati váltás hatására tágul ki a fej feletti asztrál csatorna, mely így testet töltve érzékelhető aura és életerő növekedést hoz létre

 

Mesmer a korábbi elméleteket összekötötte a kezelései alatt testérzettel és látástudattal megtapasztalt jelenségekkel, melyeket tanítványai és a kezeltek egy része is érzékelt. Így meg volt győződve arról, hogy a világegyetemet egy, az éternél finomabb fluidum tölti ki, amelyben a kozmosz és az ember közötti információcsere zajlik. A testben a fluidum harmonikus áramlásának az akadályai, egyenlőtlen eloszlása, csekély mennyisége és rossz minősége okozza a betegségeket. A magnetizáló vagy delejező személy a magnetikus kapcsolat csatornáján keresztül átadja a páciensnek a saját fluidumát, minőségileg jobbat és erősebbet, oly módon, hogy a páciensben helyreállítja az egyensúlyt. Ezért a mágnes használatát elhagyta, áttért a ma kézrátételnek nevezett technikára, megfogalmazva posztulátumát: „Egy a betegség és egy a gyógyír, az univerzális vagy mágneses fluidum; a krízis pedig az eszköz a betegség legyőzésére”.

 

 

A mesmerizmus gyakorlata

Mesmer vízzel telt dézsák köré ültette pácienseit. A tartályban lévő vízbe vasdarabokat, kristályokat és ként tett, utóbbit Paracelsus nyomán. Az ásványi világot a kristályok képviselték, a növényi világot fő információhordozóként a víz, melyeket Mesmer a dézsákban használt, míg az állati világ tűz elemét képviseli az az állati (és emberi) delejesség, melynek hiányában szenvedtek a betegek. Továbbá az említetteket összekötő univerzális energiaszinten is történt harmonizáció. Habár Mesmer kézzel is kezelte pácienseit, úgy tartotta, hogy „az állati mágnességet elsősorban gondolati úton kell átadni”. Egyéni és csoportos üléseket is végzett. Mindkettő alapját a delejezés alkotta. Úgy gondolta, hogy a dézsa egy elosztókészülék. A páciensek a másik végükkel a vízbe merülő hajlított vasrudakat tartottak a kezükben, melynek feléjük eső végét a saját beteg testrészük felé irányították. Mai felfogás alapján a vasrúdon keresztül ez a fluidum, vagyis az élő energia nem áramolhatott, viszont némi elektronfelhőt levezethetett, leföldelhetett a beteg testrészből a dézsa víz felé. A páciensek az őket gyógyító fluidumot pedig a körülöttük sétálgató Mesmertől és tanítványaitól kapták, azok érintés általi energiaátadása által. Még magasabb szinten pedig tudati energiaátadás történt. A kézrátétel és az érintés éteri és asztrálszintű átadás, a gondolati energiaátadás mentál- és asztrálszintű energiafolyam is lehet.

 

Mesmer kezelés közben

 

Az ülések során zenei kíséretet is használt,azt is az animális magnetizmus egy formájának tartotta. Most azt mondhatjuk, hogy ez mentálsíkon hatott a kezeltekre. Gyógyítószalonjának megnyugtató félhomályát megfelelően elrendezett különböző színű lámpák (színes üveg  mögötti gyertyafény) tették hangulatossá. A holisztikus terápia igazi és valóságos előfutárának tekinthetjük.

 

A lelki sérülések kezelése

Az energiaátadáson kívül módszerében fontos szerepet kapott a traumatikus esemény felszínre hozása, a krízis, amelyet a katarzis és a gyógyulás követett. Arra következtethetünk a leírásokból, a krízis gyógyító alkalmazásából, hogy mai szóval pszichodráma jellegű kezelést is végzett. A beteg állandóan kerüli a traumatikus élményt, hiszen a létrejöttekor az idegrendszer nem volt képes kezelni az azt létrehozó élmény feszültségeit. Ezért próbálja elkerülni ennek a feszültségnek az újbóli átélését. Mesmer képes volt rávenni a betegeit a krízis újbóli átélésére, amely csak akkor lehetséges, ha az idegrendszer ehhez elegendő erőt kap. Mesmer ezt a páciens idegrendszerének a „mágneses fluidumának” helyreállításával tudta elérni. Meg volt benne az a szellemi erő, hogy a kezelt idegrendszerében helyreálljon az információáramlás. Úgy tűnik, hogy az eddig ismert és leírt finom energiáknál egy sűrűbb energiaáramot alkalmazott e célból. Ebben rejlett különleges gyógyító ereje, melynek tényei tagadhatatlanok. Az volt a meggyőződése, hogy az állati, vagyis élő mágnesség egy fajtája az idegpályák mentén áramlik.

 

A homeopátiás kezelések ismerői az embert nyitott és változó rendszernek tekintik, ezért ugyanarra a testi problémára típustól függően más és más szert adnak

 

Anatómiailag az idegnyúlványt, az axont, ha velőshüvely borítja, az szigeteli környezetétől. Ezáltal az ingerület vezetése felgyorsul. Minél vastagabb a velőshüvely, annál jobban szigetel, és a vastagsággal egyenes arányban nő az ingerületvezetés sebessége. Arra a következtetésre juthatunk, hogy a mesmeri legsűrűbb fluidum áramlása kapcsolatban lehet az anatómiai velőshüvellyel. Az elektromos jel az idegszálakon továbbítódik, míg az idegrost kapcsolódását képező szinapszison kémiai jellé alakulva megy át az információ. A kémiai jel hibátlan átadásához flavonoidok elégséges jelenlétére van szükség többek között. A degeneratív betegségeknél és a lelki eredetűnek tűnő pszichiátriai kórképeknél ez az információátadás sérül. Flavonoidok adásával és a legsűrűbb idegi csi-áramlás kijavításával az említett esetek is kezelhetőkké válnak.

 

Az ismert meridiánokban áramló csi egy ennél magasabb rezgésű és kevésbé sűrű fluidumként értelmezhető, ugyanígy a szervek saját csije is az étertestben. Továbbá asztrálsíkon a védikus tanítások szerinti szusumná, ida és pingala nádikban áramló prána egy még finomabb és magasabb rezgésű fluidumnak feleltethető meg. Végül mentális síkon a gondolat energiájával adható át az a fluidum, amely a testi és lelki betegségek eredetét szünteti meg. Végül is a képzett terapeuta egyszerre dolgozik az összes említett szinten.

 

Mesmer további tanításának utóhatásai

1778-ban Bécsből – ahol sikeres gyógyításai miatt konfliktusai támadtak – Párizsba tette át működésének színterét. Ott 1779-ben kiadta a delejes gyógyítás módszerének leírását. Bár eljárásának hatásosságát csodás gyógyulások igazol ták, a közvélemény tiltakozása ellenére a korabeli akadémikus orvoslás nyomásának hatására 1784- ben XVI. Lajos betiltotta Párizsban a tevékenységét. Tanítványai azonban tovább folytatták a mesmeri alapokon nyugvó kezeléseket, és a hivatalos orvoslás kebelén belül is hosszú ideig tovább élt módszere. A romantika áramlatának hangulatától áthatott berlini Tudományos Akadémia 1812-ben újból felfedezi Mesmert. 1816-ban, halála után egy évvel a porosz kormány egy nagyon kedvező határozatot ad ki a mesmerizmusról, így rehabilitálva őt. Ennek hatására a bonni és a berlini egyetemen Mesmer magnetizmusának külön katedrái jöttek létre. Shelling, a filozófus, a mágneses fluidumot az ember rendelkezésére álló eszköznek tekintette a kozmikus lélekkel való kommunikációhoz. A fluidum elmélete modernizált formában jelent meg 1848-ban Reichenbach od-elméletében.

 

Alessandro Volta és Luigi Galvani

 

Puységur márki, Mesmer egyik követője, megfogalmazta a mágneses terápia pszichológiai természetét, valamint leírta a szomnambulizmus (alvajárás) jelenségét. 1831-ben a francia kormány már kedvezően állt a mesmerizmus gyakorlóihoz. 1842-ben James Braid angol sebész a szomnambulizmus kifejezést a hipnózis szóval váltotta fel. Charcot párizsi ideggyógyász professzor (1825–1893) kezelései során felhasználta a hipnózist, melyet a tudatalatti megismerésében is jó eszköznek tekintettek. Ez már egyenes úton vezetett a modern pszichoanalízis felé, Freud és Jung munkásságához.

 

 

Galvani és Volta felfedezései, találmányai

Sokan próbálták tudományosan igazolni az állati (vagy inkább élő) delejesség jelenségét. Ez fontos felfedezésekhez vezetett az elektromosság területén, hiszen valószínűleg Galvani is Mesmer nyomán kezdte el híres békakísérleteit. Luigi Galvani (1737–1798), a bolognai egyetem anatómiaprofesszora tulajdonképpen Mesmer „dézsa” eljárását kívánta modellezni. Átvette Mesmertől azt az elgondolást, hogy a fémek vezetik az állati delejességet. A fém boncasztalon fekvő béka gerincvelejét különböző fémekkel érintette meg, mire a béka teste összerándult. Úgy gondol ta, hogy felfedezte az „elektromos fluidumot”. Ez a tévedés végül 1786-ban a két különböző fém között keletkező érintkezési elektromosság felfedezéséhez vezetett, ugyanis a béka teste és a két különböző fém mai szóval galvánelemet alkotott, és a békán áthaladó áram rántotta össze annak a testét. 1791-ben a békákkal való kísérleteit és az elért eredményeket a „De viribus electricitatis in moto muscolari commentarius”, Kommentár az elektromos erők és az izommozgás kapcsolatáról címmel jelentette meg.

 

Volta-oszlop

 

E jelenség Galvani általi magyarázatát Alessandro Giuseppe Volta 1792-ben cáfolta, aki felismerte, hogy a villamosság létrejöttében a fémeknek nagyobb szerepe van, mint a békáknak. Ennek ellenére Galvani művével akaratlanul két nagy kutatási területet indított el: az elektrofiziológiát és az elektromos áram gyakorlati felhasználásának a kutatását. Galvani kísérleteit más formában folytatva Volta jött rá, hogy áram akkor keletkezik, ha két különböző, érintkező fémet folyadékba, elektrolitba merítünk. Utóbbit Galvaninál a békák teste szolgáltatta. Volta két különböző fém (réz és cink) korongjai közé hígított kénsavval átitatott posztódarabokat helyezett, s ezeket többször megismételve, megépítette az ún. Volta-oszlopot. 1800-ban ez volt a gyakorlatban alkalmazható, első folyamatosan áramot szolgáltató telep, melyhez azután seregnyi találmány felfedezése fűződik. Ketten kiegészítették egymást: Galvaninak abban volt igaza, hogy az izom-összehúzódásokat elektromos ingerhez kötötte, Volta pedig helyesen tagadta a villamosság állati eredetét.

 

 

Newton fizikájától Maxwellen át a kvantumfizikáig

Newton mechanikai munkájától Maxwellig, az elektromosság elméletének kidolgozásáig terjedő hosszú időben feltételezték, hogy a világot egységesen le lehet írni. Elsősorban az elektromágneses térnél bevezetett új fogalmak miatt a fizikusok ezen egységes jelleg feladására kényszerültek. A tudománytörténetből tudjuk, milyen éles vitákhoz vezetett ez. Sok fizikus szomorú volt, hogy el kellett hagynia Newton zárt, egységes világát, mert új fogalomalkotás vált szükségessé, mely akkor nagyon természetellenesnek látszott.

 

A 19. századi fizikusok számára Maxwelltől kezdve megjelenik az éter fogalma (Mesmernél a legritkább fluidum), mely kitölti a világegyetem vákuumát, amely szerintük például az elektromágneses jelenségek, így a fény terjedését is biztosítja. A világéter mechanikai tulajdonságainak magyarázata körül fölbukkanó ellentmondások a régi klasszikus fizika végét jelezték, és a hagyományoktól nagyon is eltérő, az első pillanatban ugyancsak szokatlan gondolatokban bővelkedő, modern fizika új korszakát vezették be.

 

A finomenergetikai testekkel rendelkező ember megfelelő tisztaság esetén válik a tudati jelenségek átalakítójává és megjelenítőjévé

 

A 20. század túlhaladottnak tekinti az éter elképzelést, mégis úgy tűnik, hogy a védikus mandala elképzelés tér-űr eleme – melyben a többi négy elem játéka lezajlik – modern formában tovább él ma is. Az utóbbi évtizedek kvantumfizikai kísérletei szerint a vákuumnak van finomanyagi természete, és információcsere zajlik benne az elemi részecskék között. Az atomoknak is van finomanyagi testük, legmagasabb szinten azzal a mezővel kommunikálnak, amely létrehozta őket a Térből. Valamennyi rendszert az energián és az ismert anyagi tényezőkön kívül láthatatlan szervezőerők is szabályozzák. A hivatalos tudományban (biofizika, biokémia) egyre több eredmény bizonyítja a nem anyagi síkú információk jelenlétét és a történéseket meghatározó befolyását. Werner Heisenberg szerint: „Amikor az atomfizikusok egyre kisebb részecskéket fedeznek fel, egyszer csak eltűnik az anyag, és mögötte megjelenik Isten…”

 

 

Fizikai valóság, rendszerszemlélet és világképváltás

A kölcsönhatásokon keresztül eljutunk a kvantumfizikáig. A jól ismert és ma már sejtszinten is mérhető elektromos és mágneses hatásokon kívül az emberi energiamezőnek rendkívül sok összetevője van. Utóbbiakat sok esetben nem lehet vizsgálni, hiszen a tudati jelenségek a fizikai mérőműszerek mérőátalakítóiban nem hoznak létre olyan változást, hogy azokat további felhasználásra, analizálásra alkalmas elektromos mennyiséggé alakíthassák. A finomenergetikai testekkel rendelkező ember megfelelő tisztaság esetén válik a tudati jelenségek átalakítójává és megjelenítőjévé. Például a terapeutát és a kezeltet két külön rendszerként tekintve megvizsgálhatjuk, hogy milyen információcsere zajlik le közöttük. Ezeket kísérletesen igazolni lehet, de hogy milyen közeg viszi át az információkat, az még tudományos vita tárgya.

 

A pragmatizmus amerikai eredetű, 19. századvégi filozófiai irányzat, mely szerint egy elmélet igazsága vagy helyessége annak gyakorlati működőképességében és eredményességében nyilvánul meg. Vannak kézzelfogható, tapasztalati úton érzékelhető jelenségek, tények, melyeket a pragmatista megközelítés hasznosít, értékel a mindennapi életben az emberi élet jobbítására. Lehet, hogy természettudományos alapon egyelőre nincs magyarázat a hatásmechanizmusra, lehet, hogy azért, mert nem is keresték (!). Bruce Lipton orvosbiológus „A tudat a belső teremtő” c. könyvében rámutat arra, hogy a kvantumfizika mai ismeretei alapján könnyen lehetne tudományosan is bizonyítani, leírni az energiagyógyítás működésmódját, de a hivatalos orvoslás nem foglalkozik ezzel. Úgy látszik, hogy jó kétszáz évvel Mesmer után szükséges egy új szellemi áramlat, mely megnyitja az utat egy modern felfogású gyógyítási módszer felé.

 

Galvani (1971) saját rajzai híres békacomkísérletéről

 
A modern orvostudomány alkalmazása ellenére az emberek energiaszintje érzékelhetően csökken évről évre, ezért egyre betegebbek. A súlyos degeneratív (elfajult) betegségek kezelése energetikai módszerekkel addig lehetséges, amíg a szervezet önszabályzó rendszere – az alapreguláció – még működik. A keleti orvoslással foglalkozó szakemberek, különösen, ha az európai típusú orvosképzésben is részt vettek, átlátják azt a zsákutcát, melyben a mai orvoslás halad. Hiába növelik az egészségügyi költségvetést a leggazdagabb országok milliárdokkal, a betegségeket csak tünetileg képesek kezelni, vagy úgy sem. Ugyanazokat a kérdéseket vethetik fel, amelyekre Paracelsus, Mesmer vagy Hahnemann kereste a választ saját korában. További kérdés, hogy miért zavarta a felsoroltak tevékenysége a zárt rendszerekben gondolkodó kollégáikat, akik mindent megtettek ellehetetlenítésükre.

 

A magyarázat az lehet, hogy az akadémikus orvoslásban még nem zajlott le az a világképváltás, mint ami a fizikában már megtörtént. A jelek szerint az emberi testet egy zárt newtoni rendszernek tekintik, melynek elvileg egy adott információ bevitele esetén minden esetben közel egyformán kellene válaszolnia. Tudjuk, hogy ez nem így van. A homeopátiás kezelések ismerői az embert nyitott és változó rendszernek tekintik, ezért ugyanarra a testi problémára típustól függően más és más szert adnak.

 

A pszichológia is keményen küzdött állításainak és módszereinek önálló tudományként való elismertetéséért a 20. század elején, miután eltért az akkor ismert fizikai tudományos kísérleti módszertantól. A tudományos igazság egy új dimenzióját tárta fel, hogy igazságnak fogadjuk el az emberi psziché működésének jelenségeit. A racionális (ésszerű, vagy inkább bal agyféltekés) gondolkodás nem fedi fel előttünk a mindenség titkait.

Majoros János Károly
XVII. évfolyam 10. szám

Címkék: kvantumfizika, Mesmer

Aktuális lapszámunk:
2018. november

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.