Holisztika

Miasszonyunk ünnepei

Keresztény ünnepeink rejtett tartalma 3. rész

Az ezotéria fogalma az emberi értelem elől elrejtett valóságot jelenti, amely megismeréséhez szemléletet kell váltani, hiszen ha az általánosan elfogadott világkép korlátain belül gondolkodunk és viszonyulunk a jelenségekhez, rejtve marad az a lényeg, amit a legjobb törekvésünk ellenére sem érthetünk meg. Az ezoterikus ismeretek azt szolgálják, hogy fellebbentsék a fátyolt a vélt igazságokról, az axiómaként elfogadott, tudomány által is képviselt dolgokról, és tudatára ébresszenek a valóságnak.


Elérkezettnek látszik az idő arra, hogy valamivel mélyebben hatoljunk be Miasszonyunk szent ünnepeibe, amelyek úgy vonulnak át az egyházi éven, a Nap-isten évén, mint a Hold, rendszeresen megjelenve az égbolton, gondolatokat ébresztve a szubsztancia és a világegyetem formájának szűzi megszületéséről.

 

Ezek az ünnepek: Mária születésnapja, a hírül adás, a Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe, majd kilenc hónap múlva a gyermek születésének ünnepe, majd Mária elszenderülése és mennybevitele. Így szeptember 8-át, Mária születésnapját az első ünnepének vehetjük, a hírül adás ünnepét, március 25-ét, a másodiknak, és a mennybevitelt, augusztus 15-ét, a harmadiknak. A gyermek megszületésének ünnepe a karácsony.

 

Az első ünnepen, Mária születésnapján, Miasszonyunkat szimbolikusan egy virágbimbóval lehet jelképezni, a másodikon egy kinyílt virággal, amelynek mintha középső idegszálai volnának, amelyek a középpontjában találkoznak és ott a világosság magvát képezik, mintegy sejtetve a karácsonyi világosság megszületését. Azután a mennybevitel ünnepén ennek a virágnak az illata terjed szét.

 

Az ezotéria fogalma az emberi értelem elől elrejtett valóságot jelenti, amely megismeréséhez szemléletet kell váltani, hiszen ha az általánosan elfogadott világkép korlátain belül gondolkodunk és viszonyulunk a jelenségekhez, rejtve marad az a lényeg, amit a legjobb törekvésünk ellenére sem érthetünk meg. Az ezoterikus ismeretek azt szolgálják, hogy fellebbentsék a fátyolt a vélt igazságokról, az axiómaként elfogadott, tudomány által is képviselt dolgokról, és tudatára ébresszenek a valóságnak.

 

Ha a nőiség témáját inkább a misztikus oldaláról tekintjük, három alapvető működést különböztetünk meg, amelyek arra vannak hivatva, hogy hangsúlyozzák és felmagasztalják a nőiség e három működését. Az első a szűzi működés, a tisztaság aspektusa, hogy ez által megmaradjon a kapcsolat a bölcsesség mélységeivel. Az isteni bölcsesség lényegében szűzi, és olyan elemeket tartalmaz, amelyek fenntartják és hordozzák az egész világegyetemet. Vannak nők, akik ezt a működést végzik egész életükön át, akik így az isteni bölcsesség ezen aspektusának apostolaivá válnak a világban. Ez az állapot kezdődik Miasszonyunk születésnapján, szeptember 8-án, a Szűz állatövi jegy védelmében.

 

A második ünnep, március 25-e, a második működést fejezi ki, a fiatal anyáét. Az anyaságnak ez az érzése ösztönszerűen működik a gyermeklányban egészen addig, amíg eléri érettsége korát. Ekkor az anyaságnak ez a hivatása belép éber tudatába és álmodozásra készteti őt, melyben anyának képzeli magát.

 

A harmadik állapot azé a nőé, aki sok tapasztalata következtében bölcs. Ez a két első működés egybeolvadásának egy bizonyos módja. A szűz és a fiatal anya működésének egybeolvadása egy harmadik, mélyebb működésbe, amely az isteni bölcsességhez, mint minden bölcsesség anyjához, a Nagyboldogasszonyhoz vezet. A nagy mélység működése szűzi, de van egy másik működése is, az anyák anyjáé, a bölcsesség anyjáé, az a létrehozó működés, amely elsődleges állapotokat teremt minden jövőbeni világegyetem számára. 

 

Miasszonyunknak e három egyházi ünnepe a keresztény évben ezt a három női működést hangsúlyozza, felmagasztalja és dicsőíti azért, hogy a nőket ezek a nagy és lényegükben női erők, amelyek rajtuk keresztül működhetnek, a valláson át inspirálják és vezessék. 

 

De van egy másik, okkultabb és tényeken alapuló oldala is az istenség e női aspektusának. Miasszonyunk nagyon szépen kapcsolódik a teremtői hierarchia munkájához, mert rá van bízva az emberiség női része, ő van kijelölve a nőiség különleges védelmére. Miasszonyunk egy korábbi isteni lényt követett, a Nagy Íziszt, aki vezetője a főpapnők hierarchiájának, akikre az emberiség női aspektusának egészen különleges érdekei vannak bízva.

 

Jelenleg úgy tűnik, hogy a férfiaspektus főszerepét nagyon kihangsúlyozzák, különösen az elme erőit. Azonban most egy új periódushoz érkezünk, amelyben a nőiség különleges rendeltetése kerül mindinkább hatalomra ebben a világban. 

 

Bizonyára mindenki emlékszik arra, hogy az ókorban a nagy misztériumokban jelentős volt Görögországban Hestia és Rómában Vesta szerepe. A római Panteonban Vesta egyike volt a legrégebbi és leginkább imádott istennőnek. A Vesta-szüzek munkája volt ébren tartani és megújítani a Vesta-tüzet. Az isteni láng őrzői voltak. Görögországban Hestiát imádták jobban. Delphiben volt egy különleges templom, amely Apollo napisten templomainak egyik része volt, és ahol az ő fényvivő szolgálata volt a szüzek feladata.

 

Bármennyire is érdekesek ezek az okkult tények, mégsem szabad elfelejtenünk azt, hogy egy vallásban a misztikus rész sokkal lényegesebb, és ezért minél kevesebb jelentőséget tulajdonítanunk az okkult résznek, annál jobb, mert elejét veszi annak, hogy a hívők elméjében zavar keletkezzék. Az okkult részletek tudása az intellektuális ambíciót táplálja és segíti elő. Mégis, fontos Isten világegyeteme csodáinak jobb meglátása érdekében, hogy ezeket legalább egynéhányan tudják. Az okkult kutatás egészen különleges vonal, és ezért nem szabad összekeverni a vallással.

 

Rendkívül érdekes látni azt, hogy a hírül adás ábrázolása az ortodox kereszténységben Gábriel arkangyalt teszi meg hírnöknek. Ő határozottan férfitípusú angyal. Azonban a művészek közül sokan női formát adtak ennek a küldöttnek, és ilyenkor liliomot adtak a kezébe. Ez misztikus ábrázolás. A szeplőtlen fogantatás isteni hatás, melyet a misztikus anyaságon keresztül kell beteljesíteni. Ez a sugalmazás a magasból, a legmagasabb égből száll alá, és így helyénvaló az, hogy a küldött női angyal formáját vegye fel. 

 

A szeplőtlen fogantatás mellett a szűznemzésnek is rendkívüli jelentősége volt az őskereszténységben, hiszen nem mást tartalmazott, mint a fényember fényből való testet öltésének valóságát, vagyis nem a méhen belüli megfoganás és szülés egyedüliségét, ami a mostani emberiség egyedüli lehetősége a fizikai világban a megszületésre. Az ember fénytermészetű, a világ világossága, és ha ő nem világít, akkor van sötétség. Ez a hit ezotériája. Az emberi megvilágosodott értelem nélküli lét nem tudja képviselni az isteni tervet a földön. Csak a hit és a tudás együtt teszi az embert a Teremtő alkotórészévé. Van a British Museumban egy ősi irat, amely megismerteti Jézus testet öltését a fényből, az imádkozó, áldott állapotú Mária jelenlétében:

 

Jézus megszületését így beszéli el a szülésnél segédkező szülésznő az ortodoxia egyik „apokrif” evangéliuma szerint (British Museum, „Codex Arundel 404.” A Liber de Infantia Salvatoris címen).

 

„Amikor bementem, hogy a hajadont megvizsgáljam, úgy találtam, hogy arcát az ég felé fordította és imádkozott. Hozzá érve mondtam neki: Mondd, leányom, nincs-e valami kellemetlen érzésed, vagy nem fáj-e valami? Ő csak folytatta imáját és mint egy sziklakő mozdulatlan maradt, mintha semmit sem hallott volna. (71.)

 

Amikor eljött az óra, megmutatkozott Isten ereje. A hajadon, aki az égre szegezte tekintetét, mintha teljében lévő szőlőtővé változott volna, és amikor megjelent a Fény, dicsérte Azt, akitől megáldatott. A gyermekből sugárzott a Fény éppúgy, mint a Napból. Ez a Fény úgy született, miként a harmat leszáll a földre. A csodálkozás kábulata töltött el és elfogott a félelem, mert szemem odaszegeződött ahhoz a ragyogáshoz, mely a most született Fényből áradt. És ez a Fény egyre jobban sűrűsödött, gyermekformát vett lassan addig, míg olyanná nem lett, mint egy emberi csecsemő. Ekkor bátorságot vettem, lehajoltam, megfogtam és nagy vigyázattal karomba vettem, és az volt a csodálatos, hogy semmi súlya nem volt, annyi sem, mint egy újszülötté. Megvizsgáltam és láttam, hogy testén nyoma sincs a szülésnek, tiszta volt, könnyű és ragyogó. Mialatt én azon csodálkoztam, hogy nem sír, mint a többi újszülöttek, ő pislogva nézett, majd kedvesen rám nézett, rám mosolygott és a szeméből olyan nagy fényesség áradt, mintha villám lenne. Amikor a hajadont megfogtam, szűznek találtam. Nemcsak a szülésnek nyoma nem volt, de férfi sem érintette őt soha.” (73–74–75.)

 

Több mint véletlen az is, hogy az ókorban több szűzanya és istennő ugyanazt a nevet viselte. Bacchus anyja Mirra, Merkúr vagy másként Hermész anyja szintén Mirra vagy Maja, a sziámi megváltó Szommon Kadom anyját Maja-Máriának hívták, Adonisz anyja Mirra volt, Buddha anyja Maja. A továbbiakban, legyen az Mirra, Maja vagy Mária, mindegyik forma egyet jelent, azt, amely a kereszténység Üdvözítője édesanyjának neve is. 

 

Mindez természetesen csak egészen különleges aspektusa Miasszonyunk ünnepeinek, de mindenképpen fontos lehet, ha fellebbenti a fátylat a női minőség egyetemességéről a teremtés folyamatában, ahol az Atya, Fiú, Szentlélek szentháromságában a Szentlélek szinonimájaként az Anya a helyettesítő fogalom. 

Dr. Bíró Dénes
XVI. évfolyam 4. szám

Címkék: ezotéria, keresztény ünnepek, Miasszonyunk ünnepei

Aktuális lapszámunk:
2019. június

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.