Holisztika

Morális kötelék

Miért legyek én tisztességes, kiterítenek úgyis, / Miért ne legyek tisztességes, kiterítenek úgyis? József Attila


Tagadhatatlan, hogy a társadalomban igen sok moral insanity jelzővel meghatározható ember él. Az is igaz, hogy sokan vitatják, hol a határa a gátlástalan önérvényesítésnek és az egészséges önzésnek, az igen/nem dilemmáknak, a cselekvésnek/ nem cselekvésnek és sorolhatnánk tovább. A legegyszerűbb morális fogalompár, a jó/rossz is sokak számára kérdőjeles. És a szociopaták olykor elképesztően sikeres manőverei még a konszolidált lelkeket is leveszik a lábukról, hogy mi mindent meg lehet tenni büntetlenül. Vagy mégsem?

 

A gyakorló szülők és nagyszülők mindig tapasztalhatják, hogy a gyermekek a nemet sokkal hamarabb megtanulják és gyakorolják, mint az igent. És ez a sok makacs tiltakozás nemcsak azokkal a parancsokkal függ össze, amelyek a gyerekek testi épségét védik. Az csak a kezdet. A tilalmi frusztrációk igen nagy arzenálját éljük meg eszmélésünk első pillanataitól kezdve, és ez nem mindig marad az egészségesség határain belül. A játszmák jó része is a tűréshatárunkat feszegeti a szeretetlenség őserdejében és a hatalmi relációk kiépítésében. Ilyen:

 

- Én csak jót akartam!

 

- Mi rosszat mondtam?

- Én jó vagyok, de mindig rosszat teszek.

- Mi közöd hozzá?

 

Természetesen a viselkedésnek sokkal több az íratlan szabálya, mint a paragrafusokkal meghatározott követelménye. A viselkedést éppen ez teszi kifinomulttá, miközben ezzel lehet a leginkább visszaélni. És ez utóbbi nagyon gyakran megtörténik.

 

Persze sok igazolóelmélettel, magyarázkodással és álmegbánással fűszerezve. Ezek általában úgy hangzanak, hogy tudom, nem kellene, nincs is rá igazán szükségem, nem is igazán kívánom, mégis megteszem, megveszem, megeszem, elmegyek stb. Ennél szellemesebb megfogalmazás volt az, amikor egy szenvedélybeteg kliens etikai bőrszíjaknak nevezte azt az igazodást, amelyet képtelen volt megtenni. Látta például, hogy élete problémáinak egyik tünete a pénzhez fűződik. "Tudom, jobb lenne, ha dolgoznék valamit, és én keresném a pénzt. Utálom magamat, hogy mindig a papámtól kérek, ráadásul nem bírom elviselni, hogy folyton beleszól az életembe. Egyáltalán nem vagyok tisztában a pénz értékével, számolás nélkül szórom. Ha pedig elfogy, kérek a papámtól." Ugyanez mondható az alkohol- vagy drogfogyasztásra, megfűszerezve azt az életveszélyes állapotokkal, nem is beszélve a gyorshajtások szabálysértéseiről. Mindez kiegészül még a vásárlásrohamokkal vagy átvált féktelen dohányzásba.

 

A parazita életmód az emberi társadalomban bizonyos fokig a munkamegosztás következménye is. Már régóta nem kell mindenkinek mindent megtermelnie ahhoz, hogy életét fenntartsa. Ám ebből nemcsak az következett, hogy a mindenféle munkáért pénzt fizetünk és pénzért hozzájutunk ahhoz, amire szükségünk van, hanem az is, hogy a munkák pénzegyenértékébe rengeteg hiba csúszott. Ezáltal sok helyzet adódik, hogy az egyik ember elvégzi a munkát, a másik viszont lefölözi a hasznot. Ez már etikai visszaélés. Már az egyszerű házasságokban is felborul az egyensúly, hogy a nők koheziv ereje vagy a férfi pénzkeresése és társadalmi keret biztosítása a fontosabb a család életében. A modern nők nagy része például az anyaságát feláldozza a karrierért. A házassági krízisek kérdése ma csak annyi, mi a jobb a gyerekeknek, ha az örökös civódásunkat hallgatja, vagy ha elválunk. A harmadik opció, a kommunikáció helyreállítása, a béke és nyugvópont megteremtése, netán a szeretethez való navigálódás jobbára nem szerepel az opciók között. És valóban rápakolódik a szülők krízise a gyerekekre bűntudatként, akár úgy, hogy "csak miattad maradtunk együtt", akár úgy hogy "miattad nem lett új kapcsolatom".

 

Van példa az állatvilágban is arra, hogy a hímek felfalják kölykeiket, de ez nem gyakori. Az anyaállat jó ösztönnel megmenti kölykeit. És a falkához tartozás is rendezettebb az állatoknál. Ragadozóösztönükkel felfalják egymást a túlélés miatt, de csak akkor ragadoznak, ha éhesek, a párzás is szabályozott. A hímek megküzdenek a nőstényért. És nemigen látunk olyan párzást, amely az eltérő fajok között jönne létre, mondjuk a zsiráf és az elefánt között. Vagyis megőrzik természetüket, hűek maradnak önmagukhoz. A madarak röptének formációi valóságosan kirajzolódott morális köteléknek mondhatók, például a darvak V-alakzata a vezérrel, amelyhez mindannyian igazodnak. Vagy a költöző madarak visszatalálása a távoli helyre.

 

De ha az emberek morális kötelékeiről szólunk, azon nemcsak a szülő-gyerek, férfi-nő, barát és munkatárs és így tovább kapcsolatok etikai rendjét értjük, hanem az egész emberiséget összefűző hálót, mezőt, rezgésrendszert. Ez még a társadalmi rendeken is túlmutat, noha a társadalmi dzsungelen mindannyiunknak át kell vergődnie, és igen fájdalmas tapasztalatokra teszünk szert ezen az átvergődésen. Ebbe a hálóba a nagy kultúrák is beletartoznak, és mindenki előtt ismeretes eme kultúrák kibontakozása, virágzása majd pusztulása. Ezeket a bukásokat a különféle tudományok nem etikai szempontból szokták vizsgálni. Pedig az etikai érzék kifejlődése az emberben nemcsak hosszú folyamat, hanem lényegében egész életünkön át tart és mindig más természetű vagy jellegű áldozatot kíván tőlünk. Óvodáskorban azt kell megértenünk, hogy a játékok közösek és nem vihetjük haza. Amikor kistestvérünk születik, anyánk szeretetét és gondoskodását kell megosztanunk. Amikor tanulnunk kell, feláldozódik szabadidőnk nagy része a sikeres vizsgáért. Amikor dolgozni kezdünk, figyelmünk, érdeklődésünk homlokterébe másokat kell helyeznünk. Mindez önérdekünk feláldozása a közösség vagy egy magasabb érdekért. Ez nem könnyű. Az ehhez szükséges többlet morális természetű, a lelki energiák kifinomulásának többletenergiája. Ez a moralitás teszi az embert emberré. Ha egy Ecce Homo valóban jól mintázódik meg, ezt az etikai fejlődést láthatjuk, amelyet az ember bejár. Például Michelangelo munkásságában a Dávidtól a Mózes-szoborig terjedő íven jól kiolvasható ez a gondolat. Persze közben van még a Piéta is, mint fontos kiegészítő momentum az anyai fájdalomról.

 

Minden vállalat ír úgynevezett etikai kódexet, de mint a tapasztalat mutatja, ezek alig többek, mint Mózes összetört kőtáblái. A valódi moralitás belső, bensőnkben kell és lehet megismerni. Lao-ce szavaival:

 

…jobb némán befelé figyelni (5. vers).

László Ruth
XIV. évfolyam 7. szám

Címkék: holisztika

Aktuális lapszámunk:
2019. július

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.