Holisztika

Munka

...személyes és aktív részvétel a világalkotásban... (Hamvas Béla)


 

A munka mind a természeti, mind az emberi és szellemi világban szakadatlanul folyik, megállás nélkül zajlik. Ha a hangyaszorgalmat, a méhek tevékenységét, a giliszták és ganajtúró bogarak földművelését, a sáskák összetartó erejét vagy a madarak röptét figyeljük, a munkát abszolút ösztönös tevékenységnek láthatjuk. Az ember persze nem szereti magát ösztönlénynek tartani és a munkáját is inkább tudatos tevékenységnek, céltudatos hivatásnak, esetenként szükséges rossznak ítéli. Nehéz is határvonalat húzni, mennyire ösztönös és mennyire lelki/szellemi a munka, amelyet - lehetőleg - szívvel-lélekkel végzünk. És ugyancsak nehéz elvonatkoztatni a társadalmi munkamegoszlás nyomán kialakult igazságtalanságoktól, embertelenségtől, egyenlőtlenségektől, amelyek a mai közéletben is domináló módon vannak jelen. Meg lehet-e találni azt a pontot, ahol a nagy elfajulás megindult, amelynek során egy kezdetben teljesen természetes tevékenység az idők folyamán ennyi kín, megalázás, kihasználás és méltánytalanság forrása és gyakorlata lett?

 

Ha a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet néhány évszázados zűrzavarát próbáljuk áttekinteni, igen csonka ideológiákat találhatunk, amelyeknek a hullámverése emberöltőkön keresztül sem tud lecsillapodni. Ilyen például a teória, hogy az ember az állatvilágból a munkavégzés során vált képessé a kiválásra, ez tette képessé lejönni a fáról. Kísérletek sokasága tanulmányozta a főemlősöket, leste beszéd-írás tanulási lehetőségeiket és hogy vajon bekövetkezik-e az az öntudatra ébredés, amely hát, valljuk meg és lássuk be, az emberlét nélkülözhetetlen ismérve. Egyes kutatók a nadrágba öltöztetett majmokat saját gyerekeikkel együtt nevelték, ilyen mértékben vágytak arra, hogy ember és állat között elhanyagolható legyen a különbség. A teória ellenpárja, hogy tudniillik a munka nemcsak az emberré válás, hanem az embertelenség eszköze is, nem került kidolgozásra. Mert némely munkakörülményt, bérezési aránytalanságot, testi és lelki egészséget veszélyeztető helyzetet csakis az embertelenség kategóriájába sorolhatunk, és ezen semmiféle munkajog, törvény, rendelkezés, határozat nem volt képes változtatni. Ha egy rendszer megbukik, mindez általában a megújulást szorgalmazó csoportok hangos elmarasztalása közepette zajlik. A régi „rend”-re lehet kígyót-békát kiabálni, de az új sem lesz jobb, átfogóbb, igazabb. Ilyen erőtlen megújító próbálkozás lett volna az úgynevezett szocializmuseszme a feudalizmus és kapitalizmus között. Csaknem egy évszázadába került a történelemnek, hogy átlássa, mennyi tévedés, primitív tudatlanság és kapzsiság húzódik az egyenlőség maszkja mögött a proletárdiktatúrában. Csak igen rövid ideig tudta magát tartani az eszme, hogy a munka az alapja a társadalmi megbecsülésnek és a jólétnek, valamint a forint fedezetének. De a lelkekben még ma is úgy él, hogy a baloldali diktatúra valahogy jogosabb és jobb, mint a jobboldali. Talán az egyenlőség ígérete miatt, talán a „szociális érzékenység” hangoztatása miatt. Ilyen vágyak felkorbácsolása sokak tisztán látását mosta el. Így a szabadrablásos kapitalizmus most a demokrácia maszkja mögött kamatoztathatja a pénz uralmát. Újabb évszázadok szükségesek, hogy a képviseleti, parlamentáris demokrácia hézagai világossá váljanak. Egyelőre azonban remekül illeszthetők a személyiség hézagaihoz, ez pedig csupa ügyeskedés, firnyák, jogi csűrcsavar dolga.

 

Mindezek után hozzá kell látnunk a munkát olyan szempontból vizsgálni, mint az önmegvalósulás szerves részét,

 

és a korrekt gazdasági-társadalmi kapcsolatok valódi,

 

humán erőforrását.

 

Ámbár nehéz elvonatkoztatni az édenkerti átoktól, amely a munkát büntetésképpen zúdítja az emberre, hiszen a társadalmi-történelmi tapasztalat ezt a kínjelleget bőven igazolja. De tudnunk kell, hogy ahol az átok lesújt, ott áldásnak is van helye. Így a következőkben az áldás vonatkozásra fókuszálunk. Ez pedig csakis az egyén szempontjából való fókuszálás lehet:

 

- milyen szerepet tölt be az egyén életében a munka?

 

- valóban része-e az önkiteljesedésnek?

 

- és főleg: hogyan illeszkedik a munka világa a teremtés rendjébe?

 

A horoszkópban a Szűz jel és a hatodik ház a munka területe, egyben a betegség és karmikus tehertételek háza is. Aprólékos, földies, némiképpen kicsinyes, afféle hangyaszorgalommal jellemzett területe a horoszkópban. Uralkodó bolygójának, a Merkúrnak a fényszögeitől és helyzetétől függően értékelhető, mennyire hangsúlyos a munka a natívusz életében, de a lényeg az, hogy minden ember életének része. Az asztrológia által rajzolt emberképben a munka mindig alkot egy cikkelyt. Pénzház is van a horoszkópban, csak úgy, mint az örökségre utaló területek, mindezek igen nagy és tág értékhatárok között érvényesülnek.

 

Az ételről, italról, ruházatról és lakásról, valamint a gyerekekről és öregekről való gondoskodás minden egyén sorsvonalainak fonadéka itt a földön. Ezekben a tevékenységekben alig választható szét, ami önmagunk fenntartása és ami az utódainknak, a világnak szól. Fát ültetünk, amelynek a gyümölcseit mások is élvezik, házat építünk, amelyet szintén nem viszünk magunkkal a túlvilágra, és élünk a világban, ahol mások a kezük nyomát hagyták, utakat, hidakat építettek. A földművelés, a kereskedés, a kézműipar, a háztartás, a nevelés, a tanítás, a gyógyítás, a katonáskodás, az államkormányzás szellemi szolgálat, amelynek célja a világot jobbá tenni, kultúrát és kultuszt teremteni. Ez a magasabb cél, a személyes életen túlmutató létértelem az, amely túlemelheti az embert a személyes érdekeken és a munkát is túlemeli a hiábavaló, meddő igyekezeten. Az ifjúkor kezdetén, amikor megkezdődik a munkavégzés az életünkben, egy, az önös érdekeinknél magasabb, társadalmi érdeknek vetjük alá magunkat. Ez a fejlődés az, amely az önkibontakozás fontos tényezője lelki fejlődésünkben. Ezt már az egyetemes ember teszi meg belőlünk. Az igazi munkavégzés az emberiség tette, cselekedete, nem az önző, számító, rövidlátó érdekvezérelt emberé. Ha ez a magasabb cél elvész és a rablás ösztöne elhatalmasodik, akkor élesedik ki minden ellentét a nemek, a fajok, a népek, a társadalmi osztályok, a vallások és a világnézetek között. Ezen a zavarodottsági fokon már össze lehet keverni a létért való küzdelmet a rablás, a mohó telhetetlenség ösztönével.

 

Nem szabad elhamarkodott következtetést levonnunk, ha azt látjuk, hogy a földet művelés helyett kizsákmányoljuk, az energiaforrásokat rablógazdálkodjuk, az élettel visszaélünk és képességeinket is elherdáljuk. Akinek a lelkében nem munkál a magasabb létértelem, az nyilván a munkát sem fogja szentnek látni. Pedig mi, emberek, ebben a személyes és aktív világalakításban a Teremtő munkatársai vagyunk.

László Ruth
XI. évfolyam 9. szám

Címkék: holisztika

Aktuális lapszámunk:
2019. június

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.