Holisztika

Önaláaknázás

A drog éppen annak a kontrollnak az elvesztését eredményezi, amely nélkül a tudat tágítása nem lehetséges


 

Ismeretes a népszerű sorozatból, hogy a nagy Sherlock Holmes is megszúrta magát időnként, Watson doktor roszszallásai ellenére. Mint mondta, unaloműzésből. Így teremtvén valamiféle egyensúlyt a dögunalom és a felfokozott detektívizgalom ívén zajló lelki életében. És nem ő az egyetlen meggyőzhetetlen a drog veszélyei tekintetében, mint ahogyan a drogosoknak csak kis százaléka próbálkozik a "megtisztulással", jobbára már akkor, amikor igen elszalad velük a ló és abbamaradt, félbemaradt életük roncsain, ha újjáépítés nem is, de a romeltakarítás már elkerülhetetlen.

 

Pedig a széthullás és a visszafordíthatatlanság jelei olykor igen hamar kibontakoznak, az élettől és haláltól való félelem sajátságos, kaotikus, mámorral átszőtt egyvelegében. A félelem, az örömhiány és valami űr mindig jelen van, amiért az "anyaghoz" nyúlnak.

 

- A félelem igen kiterjedt. Élettől, haláltól, önmaguktól, a világtól, a saját tudattalanuktól, indulataiktól, múltjuktól és jövőjüktől, a feszültségektől és ürességtől, magánytól és öntehetetlenségtől irtóznak. Talán nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy a szenvedélybetegeknél senki nem ismeri jobban a rettegést. Hol ők csatlakoznak valakihez, hol hozzájuk láncolódnak kodependens társaik, de hát ezekben a függőségi marakodásokban nem sok a köszönet. Türelmetlenek és indulatosak, mint a toporzékoló gyerekek, akik azonnal akarják a figyelmet, az elismerést, a szeretetet, a kapni-kapni-kapni mindenáron és most sürgető lendületével. Mert ha nem, akkor elszabadul a vágypokol, ami természetesen senkinek sem jó.

 

Egy szint után meg már ki tudja kibogozni, hogy hol lehetett vagy kellett volna az őrült lendületet megzabolázni.

 

- Nem könnyebb a helyzet az örömtelenséggel sem. Öröm nélkül valóban igen nehéz az élet, mert az öröm az az energia, amely egy jól kifuttatott, valóban véghezvitt, befejezett cselekvést követően szabadul fel a lélekből, és mint ilyen, fontos továbbvivő ereje van. Hasonló sikeres cselekedetre sarkall, szemben a félbehagyott kísérleteknél, ahol a frusztráltságba torkollik minden, és ezzel a frusztráltsági energiával már sokkal nehezebb konstruktív lépéseket tennünk. Persze lehet.

 

Amit fókuszálnunk kell, az az öröm belső történés jellege. Ezért kínos és félrevezető a frigid kontra impotens szexuális próbálkozások igazoló elmélete, amely a másik felet hibáztatja, amiért neki nem tud örömet szerezni.

 

- Mindebből némileg megközelíthető az eredendő űr szenvedélybetegeknél működő beszippantó örvény. Hasonlatos ez egy kiszáradt kúthoz, amelyet kívülről próbálnának vízzel feltölteni. A hiány mindig hiányt generál, és csak többlettel lehet kiegyenlíteni. A neurózisok hiányállapotaiért még a gyógyultak is uzsorakamatot fizetnek. Akik pedig nem gyógyulnak ki, azoknak még nagyobb szenvedés az osztályrészük. A játék, tanulás, munka, kapcsolat íven természetes örömforrás kínálkozik a lelki fejlődésben életmenetünk során. Ám ma sok kisgyerek egyáltalán nem képes elmélyülten játszani, amikor betöltött és lekötött. A tanulásban is sokszor a teljesítmény a hangsúlyos és nem a tudás, az igazi belső megértés, amelynek talaján életfilozófiánk épülhetne. A munka kényszerjellegéről és pénzvonatkozásairól már nem is érdemes beszélnünk. A kapcsolatokban pedig a felületesség, az üres duma, a jópofizás és a profán szex annyira divat lett, hogy annak lelki szintjéről szólni afféle pusztába kiáltott szó az esetek nagy részében.

 

Lássuk példának egy 24 éves fiatalember önjellemzését:

 

- Én már régóta nem vagyok én.

 

Már több mint hét éve állok mindenféle pszichiátriai kezelés alatt, hipnózis, analízis, gyógyszerek stb. Hallucinálok, szörnyű látomásaim vannak, négy éve hullahegyeken járok. Ha nem kábítózok, marad az erős italozás és a láncdohányosság.

 

Író, rockénekes, gitáros és filmrendező akartam lenni. Nemcsak azért, hogy limuzinnal járjak, de én sztárnak érzem magam. Ezért sokat gúnyoltak. Senki nem értette a vicceimet. 18 éves koromban egy nagyobb adag belövése után három részre hasadtam:

 

egy síró kisfiúra,

egy agresszívre,

egy viccelődőre.

 

Gyűlölöm a szüleimet.

 

Vajon miért van nekik egy elmebeteg gyerekre szükségük?

 

Az önjellemzésből természetesen az hiányzik, hogy ő miért "akar" szülei elmebeteg gyereke lenni?

 

Mire kikristályosodott, hogy lételeme a semmi, a tagadás, a szétesettség, az üresség, már el sem tudja képzelni anyagok nélkül az életét. Ez lehet gyógyszer, alkohol vagy drog.

 

A szenvedélybetegeknél fontos lehet a tehetség, a kreativitás elherdálása is, a türelmetlenség, hogy azonnal sikert akarnak, nem képezik magukat, nem forrnak ki eléggé a nyers és vad állapotból. Ezek a rejtett/titkolt becsvágyak sokszor fontos kulcsok lehetnek a gyógyuláshoz. Azonban akár csak egyszerű hangulatjavításról, akár a kötöttségektől, földhözragadtságtól való szabadulás a cél, akár a magasabb, igazabb énünk elérése, azt kell látnunk, hogy a drogok inkább az ellenmámor szerepével hatnak, mintsem az igazi önmagunk fölé emelkedést segítenék.

 

Az alkotás mindig új dimenzió, egó feletti szféra. Ám ha ez a szorongásból csupán a szétszóródásba csap át, olyan tágulásba, ahol nem találhat igazi kapaszkodókat, füst, köd és káprázat marad az egész próbálkozás. Fel lehet öltöztetni ezeket a törekvéseket mindenféle transzcendens vagy spirituális színezettel, de e sorok írójának számára az igazi szellemi szomjúságnak, transzcendens igénynek inkább torzult és degeneráltnak mondható változatai. Menekülés, amely elsősorban önmagunk elől való menekülés lenne. Meghasonlás önmagával, a világgal, az egész létezéssel. Minden függőség pótlék, amely ideiglenesen, úgy vélik, megszabadít a problémáktól, szenvedéstől, belső ürességtől. De csak pótlék, és ezt nem szabad soha elfelejtenünk. Még ha látszólag sikerül is becsapnunk magunkat és a világot. 

László Ruth
XIV. évfolyam 10. szám

Címkék: holisztika

Aktuális lapszámunk:
2019. november

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.