Holisztika

Plazma és bioplazma – az ember és a természet egy

    A plazma a szilárd, a folyékony és a gáznemű mellett a negyedik halmazállapotot, illetve ionizált gázt jelent. Utóbbi esetben az anyagot alkotó atomokról egy vagy több elektron leszakad, ezért a plazma pozitív ionok és negatív töltésű szabad elektronok keveréke lesz. Így az elektronok szabadon mozoghatnak a plazmában, mely ezért elektromosan vezetővé válik, és kölcsönhatásba léphet az elektromágneses mezőkkel.


     

    A plazmaállapot tízezer Kelvin-fok körül kezd kialakulni, ugyanis itt áll rendelkezésre az elektronok leszakításához szükséges magas energiaszint. Ez a plazma fizikai értelemben vett jelentése, de a hagyományos anatómiában is beszélnek vérplazmáról és sejtplazmáról, valamint a sejtek közötti állomány szintén plazmaszerű anyagból áll. Tehát itt a folyadéknak egyfajta speciális állapotát jelenti.

     

    Továbbá az élő szervezetekben előáll egy egyedi, a szervezet homeosztázisának fenntartásához szükséges plazmaállapot. Ez különleges, mivel normál hőmérsékleten és nyomáson keletkezik és marad fenn. Az teszi a plazmát nagyon különleges halmazállapottá, hogy minden típusú energiával kapcsolatba lép, köztük elsősorban – mint említettük ‒ az elektromágneses jellegűvel.

     

    A világon sok kutató foglalkozott az élő szervezetek kisugárzásainak mérésével, és különböző utakon nagyon hasonló eredményekre jutottak. Éppen ezért az olyan laboratóriumi kísérletek, mint amilyeneket 1944-ben V. S. Grishenko végzett, majd később az amerikai S. Ostrander és L. Schroeder is, képesek voltak ennek a biológiai plazmának a létezését bizonyítani, amelyet ezért bioplazmának neveznek. Ezekből a kísérletekből kiderült, hogy a bioplazma elektromosan semleges, és különböző környezeti hőmérsékleteken és nyomáson infravörös és ultraibolya-sugárzást bocsát ki. Továbbá képes energiát felvenni, kibocsátani és továbbítani, ezzel kommunikálva a különböző élő organizmusok között.

     

    A fizikus Viktor Inyushin bioelektromos és biokémiai ismeretekkel rendelkezve az 1960-as években állati és emberi kísérletek révén felfedezte, hogy a köldökzsinór, az idegek és az összes idegsejt nagy mennyiségben tartalmaz bioplazmát. Emiatt olyan struktúráról beszélt, amelyet bioplazmatikus testnek nevezett el. Úgy tűnik, hogy egyensúly van a pozitív és a negatív ionok között a bioplazma belsejében, amely viszonylagosan stabil, de ha változik, az befolyásolja a szervezetet. A bioplazma normális stabilitása ellenére Inyushin úgy találta, hogy ennek az energiának a jelentős része kisugárzódik a térbe. 

     

     

    A cikk folytatását a Természetgyógyász Magazin májusi lapszámában olvashatják!

    Majoros János Károly
    XXIV. évfolyam 5. szám

      Aktuális lapszámunk:
      2018. május

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.