Holisztika

Pszichokarakterek 1. rész

Sokkal toleránsabbak leszünk környezetünkkel, ha átlátjuk, hogy bizonyos karaktertípusokhoz milyen testi, de főleg lelki tulajdonságok tartoznak.


Az aura négy fontos rétege nemcsak közvetlen energetikai táplálékot nyújt testünknek, befolyásolja életfunkcióinkat, lelki állapotunkat, hanem megfelel az egyes agyhullámoknak is

 

Nemrég a Medical Tribune című folyóiratban hosszú és érdekes cikk jelent meg az orvoslás tévútjairól, amelyben orvos-történészek értékelték az elmúlt évszázadok - sajnos kizárólag európai ihletésű - orvoslását, illetve az általuk annak vélt tévútjait, zsákutcáit. Az értékelést természetesen mélységesen elhomályosítja az a tény, hogy a legmodernebb kvantumfizikai kutatásokkal korreláló hagyományos, több ezer éves gyógymódokat - a kínai, tibeti, indiai, inka stb. - említésre méltónak sem tartják, pedig ezek figyelmen kívül hagyása az egyik leglényegesebb tényezője a jelenkori orvoslás tévútjainak. A "modern", egyetemi orvoslást illetően sokat mondó, hogy "nem tartják kizártnak, miszerint a modern orvoslást később embertelennek fogják tartani... ezek közé sorolják majd, hogy a kórházi kivizsgálások során jó néhány, igen fájdalmas eljárásnak vetik alá a betegeket, holott a vizsgálatok kilencven százalékáról (!) utólag biztosan kiderül, hogy feleslegesen végezték el azokat".

 

Miközben ezzel mélységesen egyetértek, a megkérdezett orvos-történészek legnagyobb tévedésének azt tartom, amit Hippokratész legnagyobb tévedésének tartanak. Ez pedig az a négy elem tan, amelyet már ő is elődeitől vett át és fejlesztett tovább, s amely szerint az egyes testnedvek (sárga epe, fekete epe, vér és nyák) különböző aránya a szervezetben meghatároz bizonyos rendellenességeket, jellemet, előidézhet betegségeket. Mint a Medical Tribune írja, "a (nedvelmélet) azután az évszázadok folyamán újabb és újabb formában született újjá. Természetgyógyászok még ma is előszeretettel használhasználják a teóriát... manapság a nedveket divatosabb energiáknak nevezni".

 

Természetesen a nedveket ma senki nem nevezi energiáknak, viszont a kvantummedicina kifejlődésével egészen más nézőpontból kerül látótérbe az ember felépítése, amely nem csak a testet mint anyagot - s benne a testnedveket - vizsgálja, hanem a hozzánk tartozó, életfolyamatainkat és viselkedésünket döntően befolyásoló energiarendszerünket is. Ennek az energiarendszernek a részei az ősi kínai orvoslásban felfedezett energiapályák, a meridiánok, az indiai ájurvédában leírt energiaközpontok, a csakrák, valamint a testünket körülvevő energiaburok, az aura is. A XXI. század energetikai orvoslása pedig meggyőzően kimutatta, sőt műszerekkel pontosan mérhetővé tette, hogy a testünk, mint sűrített energia körül található négy fő rétegből álló finomenergetikai réteg döntő jelentőségű közérzetünk, betegségtudatunk, általános állapotunk meghatározásában. Ezeken a tényeken alapul a nyugati világban mindenütt teret hódító, rendkívül sokoldalú diagnosztikai és terápiás lehetőségekkel rendelkező módszer, a pszichoszomatikus energetika (PSE).

 

Az ezen a téren végzett kutatások bebizonyították, hogy az aura négy fontos rétege nemcsak közvetlen energetikai táplálékot nyújt testünknek, befolyásolja életfunkcióinkat, lelki állapotunkat, hanem megfelel az egyes agyhullámoknak is. A négy energetikai réteg állapota, illetve összefüggései, amelyeket egy különleges apparátussal, az ún. Reba-készülékkel mérni lehet, a következőképpen néznek ki:

 

A testünkhöz legközelebb elhelyezkedő és számunkra a mindennapi élethez szükséges energiát szállító ún. vitálréteg azoknak a deltaagyhullámoknak felel meg, amelyek a mély álomban vagy a transzállapotban jelentkeznek. Ez nyilvánvaló abból a tényből is, hogy az aktuális testi fittségünk és jó közérzetünk attól függ, hogy mennyire volt pihentető az alvásunk. A szervezet igazi regenerációja ugyanis a mély alvásban történik meg. A megzavart alvás összetörtséget, kedvetlenséget, enervált állapotot fog okozni. Azok az emberek, akik képesek például meditációval transzállapotba kerülni, arról számolnak be, hogy energetikailag feltöltve kerülnek vissza a "normál" tudatállapotba.

 

A következő, ún. emocionális energiaburánk, amely a vitálréteget is táplálja, az agy théta-hullámainak felel meg. Ezek a hullámok az EEG-n az álomfázisban, az agy fantáziaperiódusában keletkeznek. Freud az álmokat az "alvás őrzőinek" nevezte, mondván, hogy az érzelmi részvétel az álmok világában megakadályozza, hogy felébredjünk. Másrészről Freud azt is felismerte, hogy ami a lelkünket éber állapotban terheli, az az álmainkban visszaköszönhet. Az álmok mindenesetre szoros kapcsolatban vannak auránk érzelmi rétegével.

 

A harmadik energiaburkot mentálrétegnek hívjuk, és ez az agy alfa-hullámaival van kapcsolatban. Ezeket a hullámfajtákat az EEG-vizsgálatok tanúsága szerint agyunk akkor produkálja, amikor éber, információt felvenni képes, "a mindennapi alkalmasság" állapotában van a központi idegrendszer. Természetesen a tartós lelki vagy testi fájdalmak a szellemi kapacitásunkat is befolyásolják, s ez is pontosan dokumentálható.

 

A negyedik, legkülső energiaszintje auránknak az ún. kauzális bura. Ez a réteg az agy béta-hullámaival van kapcsolatban, amelyek akkor keletkeznek, amikor feszültek vagyunk, amikor stresszhelyzetbe kerülünk, vagyis amikor a szervezet figyelme túlságosan magas szintre emelkedik. Ez az az energiaréteg tehát, amely a külvilág információitól leginkább függ, vagyis amely a közös tudattalanból levett információkkal szervezetünk aktuális állapotát okilag befolyásolja. (Ezért hívják a latin causa = ok nyomán kauzális rétegnek.) 

 

Ennek a négy energiarétegnek az ismerete több szempontból is fontos. Leginkább azért, mert a mostani és előző életeinkben összeszedett konfliktusainkat a szervezet információk formájában az auránkban „tárolja”. Ez hasonló ahhoz, ahogy a himlős megbetegedéskor a vírusokat igyekszik a szervezet a bőrhólyagokba továbbítani, hogy a szervezet működését a legkevésbé zavarják. Ezek a konfliktusok azután a pszichoszomatikus energetika mérései szerint nemcsak a különböző energiaközpontok - a csakrák - működését gátolják, hanem külön élőlényként is viselkednek. Fennmaradásukhoz folyamatosan szívják le az energiát a testből, mint a csillagközi térben a "fekete lyukak", s ezáltal okozzák a legkülönbözőbb megbetegedéseket. A megbetegedések mikéntje, vegetatív központokat megzavaró szintje pedig szoros összefüggésben van az egyes emberek típusával, karakterológiájával.

 

Ugyancsak mindenkinél fellelhető egy úgynevezett központi konfliktus, amely a csúcspontja az egyéniségnek, s amely szintén jellemző az egyes embertípusokra. A lelki érettséggel párhuzamosan azonban a különböző karakterjegyek elmosódhatnak, és fokozatosan kiegyensúlyozottabbá válhatunk. Ezért aztán azoknál az embereknél, akik sokat dolgoztak egyéni fejlődésükön, nehezebb a karaktertípus meghatározása. Mindamellett a pszichoszomatikus energetika módszerével az alapvető karakter, a lelki struktúra mindig felismerhető.

 

Ennek felmérhetetlen jelentősége van nemcsak saját tulajdonságaink, legmélyebb indíttatásaink megismerése szempontjából, hanem számos más területen is. A karaktertípus ismeretében sokkal megértőbbek tudunk lenni embertársainkkal szemben, alapvetően másként közelítjük meg az emberi konfliktusokat, hihetetlenül nagy segítséget kapunk gyermekeink megfelelő irányításához, neveléséhez is. Megértjük például, hogy a skizoid típusú gyereknek inkább egyéni sportágat javasoljunk, míg a depresszívnek a csapatsport felel meg inkább.

 

1. A kényszeres típus „csendes és habozó” (flegmatikus).
2. A depresszív típus „haragos és felfortyanó” (kolerikus).
3. A skizoid típus „szomorú és visszavonulós” (melankolikus).
4. A hisztérikus típus „változékony hangulatú” (szangvinikus)

 

Általában sokkal toleránsabbak leszünk környezetünkkel, ha átlátjuk, hogy bizonyos karaktertípusokhoz milyen testi, de főleg lelki tulajdonságok tartoznak, és akkor nem megyünk bele a mindennapokra jellemző "karaktertípus- háborúba", a megismerni nem akarás konfliktustengerébe. Ugyancsak a hippokratészi jellemrajzok nyomán kialakított karaktertípusok háttérdinamikájának megismerése vezethet az egymással összeegyeztethetetlennek látszó etnikumok jobb egymás mellett élésének megvalósításához. Mindannyian ugyanis a saját karakterünknek megfelelő egzisztenciális motívumok alapján élünk és harcolunk, a lelkünk legmélyén betárolt információk segítségével, irányításával. Ezek az ún. kollektív neurózisok vezetnek azután a kisebb-nagyobb belháborúkhoz, de a népirtáshoz is.

 

Mindezek után - és a karakterek megismerése előtt - tekintsük át azt a négy, jól elkülöníthető emberi jellemstruktúrát, amelyet a modern pszichoszomatika dolgozott ki:

 

- A skizoid típus, amely a föld elemmel kapcsolatos, "szomorú és visszavonulós". Ez a hippokratészi felosztásban a melankolikusnak felel meg.

 

- A depresszív típus, amely a tűz elemhez kapcsolódik, "haragos és felfortyanó". A hippokratészi beosztásban ez a kolerikus alkat.

 

- A kényszeres típus, amely a víz elemmel van összeköttetésben, "csendes és habozó"; a hippokratészi flegmatikus alkat.

 

- A hisztérikus alkat, amely a levegő elemmel párosítható, "változékony hangulatú és gyorsan lelkesedő"; a hippokratészi szangvinikus alkatról van itt szó.

 

Fritz Riemann német pszichiáter mutatott rá arra, hogy személyiségünknek mindig megvan az a főként tudatalatti irányítója, amelyet ő az egyes típusok központi konfliktusának vagy alapvető félelmének nevez. Végső soron ez határozza meg, hogy milyen, az életről alkotott elképzelések szerint ítéljük meg a körülöttünk zajló eseményeket és embereket, s azt is, hogy bizonyos adott szituációkban miként reagálunk. Következésképp a saját karaktertípusunk megismerése elsődleges szükségszerűség, amely szoros kapcsolatban áll a lelki, spirituális fejlődéssel is.

 

Életünk kezdeti időszakában a központi konfliktus még kevésbé hat ránk, majd az egyén eredeti mivoltának kifejlődésekor, az érett korban válik markánsan kifejezetté. A lelki fejlődés során, idősebb korban - minél többet dolgozunk rajta, annál inkább - a karakterek meghatározása egyre nehezebb lesz. A szépkorban elmosódnak a határozott jellemrajzvonalak, mert tanulunk saját hibáinkból, és átveszünk pozitív karaktervonásokat a többi alkattól.

 

A pszichoszomatika legfontosabb tanítása az, hogy mindannyiunknak a lelki alkatunknak megfelelő konfliktusokkal van dolgunk, amelyeket - szükség esetén terapeuta segítségével - magunknak kell leküzdenünk. Ebben a konfliktuszenekarban a fő motívumot a központi konfliktus játssza, míg az egyes hangszerek játsszák a mellékkonfliktusokat. A konfliktusok helye mindenekelőtt alkatfüggő, mégpedig a következőképpen:

 

- a skizoid típus konfliktusai a gyökér- és a fejtetőcsakrákban jelentkeznek,

- a depresszív típus problémái a harmadik, vagyis a gyomorcsakrában fészkelnek,

- a kényszeres típus konfliktusainak székhelye az ötödik, vagyis a torokcsakra,

- s végül a hisztérikus típus problémái a második és a hatodik, vagyis a köldök alatti és a homlokcsakrában manifesztálódnak.

 

A központi konfliktusok általában mindegyik típusnál a negyedik, vagyis a szívcsakrában lépnek fel, amint azt majd a jellemző félelmeknél látni fogjuk.

 

Mindannyiunknak a lelki alkatunknak megfelelő konfliktusokkal van dolgunk. A központi konfliktusok általában mindegyik típusnál a negyedik, vagyis a szívcsakrában lépnek fel

 

Az emberközi kapcsolatokban az a lényeg, hogy minél több konfliktusunkat legyünk képesek feldolgozni, mert csak ezáltal tudunk eljutni az igazi empátiához, a másokkal való rokonszenvérzéshez, segítőkészséghez, együttérzéshez. 

 

Könyvtárnyi irodalma van annak, hogy az ember valójában gyógyíthatatlan egoista, gonosz, javíthatatlanul rossz vagy eredendően jó. A pszichoszomatikus energetika sokéves tapasztalata szerint az emberi jóságot alapvetően a konfliktusok akadályozzák meg, és azok eltüntetésével az ember csodálatosan alkalmazkodóképességűvé, jólelkűvé, segítőkésszé és emberbaráttá képes válni!

 

A mellék- és központi konfliktusok megoldása ugyanis valószínűtlen pszichoszomatikus harmóniához vezet, ami a kellemes általános közérzettel lesz egyenértékű. Ilyenkor az érintettek mélyebbre hatolnak a tudatalattijukban, általában sokkal többet álmodnak, azokra jobban emlékeznek és azokat jobban képesek értelmezni. A konfliktusok kiküszöbölésével az életenergia-szint emelkedik meg, aminek következtében sokkal könnyebbé válik a napi feladatok teljesítése. Ezenkívül beindul, illetve meggyorsul az a lelki, spirituális érési folyamat, amely a környezet jobb elfogadását, a problémamentesebb alkalmazkodást, az embertársak megértését szolgálja.

 

A konfliktusok és az energiaközpontok összefüggéseinek ismerete természetesen a napi orvosi gyakorlat szempontjából is alapvetően fontosak. Manapság egyre gyakrabban találkozunk olyan kimerüléses, depressziós állapotokkal, amelyek a legkülönbözőbb testi tünetekkel - fejfájás, szédülés, fülzúgás, emésztési panaszok, lumbágó, álmatlanság, vegetatív szívpanaszok stb. - járnak együtt. A pszichoszomatikus energetika módszereivel egyértelműen kideríthető, hogy gyakorlatilag minden testi tünet mögött a lelki konfliktusok következtében kialakult finomenergetikai, a vegetatív központokban - a csakrákban manifesztálódó - panaszok állnak.

 

A konfliktusok felfedése megismertet bennünket lényünk árnyoldalaival, azzal a központi konfliktussal, amely személyiségünk számára a legnagyobb tanulási feladatot adja. Tudomásul kell tehát vennünk, hogy a tudatunkban és a tudatalattinkban létező konfliktusok nem ellenségeink, nem a romlás felé visznek minket, hanem igazi tanítómestereink. Ahogy a bölcsek mondják: a legnagyobb győzelem mindig az, amit saját magunk legyőzésével érünk el!

 

Ezért saját konfliktusaink - főként a központi konfliktusaink - megismerésének felbecsülhetetlen értéke van, hiszen ezek feloldása alapvetően segíteni fogja a társadalomba való beilleszkedésünket, szakmai és emberi sikereinket. Ennek illusztrálására csak egy tanulmányt említenék. Dale Carnegie amerikai pszichológus írja le könyvében, hogy vizsgálatai szerint még olyan egzakt tudást igénylő szakmában is, mint a mérnöki, a siker mindössze 10%-ban múlik a szakmai tudáson! A többi 90% az emberi tényezők, a kapcsolatteremtési képesség, a szimpátiakeltés tudománya, a metakommunikáció és az emberi beleérzés függvénye!

 

Saját karakterünk ismeretének hiánya vagy a másik ember alapvető jellemvonásainak semmibevétele, nem ismerete vezet törvényszerűen a munkahelyi konfliktusokhoz, az emberközi kapcsolatok megromlásához, az "élből negatív" hozzáállásokhoz, valamint a rossz párválasztáshoz is. Nyilvánvalóan alapvető személyiségismeret és bizalmatlanság az oka annak, hogy Magyarországon minden második házasság válással végződik (s a civilizáltnak mondott világban is hasonló az arány!), a megmaradtak jó része pedig kényszerű együttlétté silányul, vagy az az általános tendencia, hogy egyre csökken a házassággal megpecsételt kapcsolatok száma.

 

A továbbiakban éppen ezért részletesen ismertetjük az egyes karakterek jellemzőit, mellék- és központi konfliktusait, alapvető félelmeit, amelyek segítségével mindenki - néha megdöbbentő - felfedezéseket tehet önmagáról és legközelebbi hozzátartozóiról, munkatársairól, s természetesen ennek eredményeként elindulhat a lelki ökológia, harmónia felé vezető úton, és sokkal sikeresebb lehet emberi kapcsolataiban, segítséget kaphat ahhoz, hogy olyan párt válasszon magának, akivel tartós boldogságot teremtő rezonanciában élhet.

Dr. Simoncsics Péter
XV. évfolyam 4. szám

Címkék: holisztika, karakterológia, pszichokarakterek

Aktuális lapszámunk:
2017. október

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.