Holisztika

Rejtett valóságunk önfejlesztő módszerei

Az emberi mikrokozmoszt a makrokozmosz rezonanciára kell ráhangolni

Az ezotéria fogalma világkép korlátain belül gondolkodunk és viszonyulunk a jelenségekhez, rejtve marad az a lényeg, amit a legjobb törekvésünk ellenére sem érthetünk meg. Az ezoterikus ismeretek azt szolgálják, hogy fellebbentsék a fátyolt a vélt igazságokról, az axiómaként elfogadott, tudomány által is képviselt dolgokról, és tudatára ébresszenek a valóságnak.


 

Egyetlen bioenergetikai beavatkozás sem lehetséges az ember és a világmindenség együttműködése nélkül. Az ősi indiai filozófia szerint az ember mesterségesen különválasztja magát az evolúció útján haladó világmindenségtől, bár saját maga is ugyanazokból az elemekből áll, mint a kozmosz. Az átlagembert az egoizmus princípiuma, mint a tudat rejtett erejének megnyilvánulása különíti el, amely az egészet részekre darabolja, izolálja, és kényszeríti a részeket, hogy váljanak el a kozmosztól. Csakis a tudatlanság fátylától megszabadulva képes az ember megérteni és megtapasztalni, hogy elválaszthatatlan a világmindenségtől és vele egy.

 

Speciális technikák léteznek, amelyek segítik felébreszteni a kozmikus tudatot, elérni a sajátos szamádhi tudatállapotot, a teljes önmegvalósulást, a tökéletességet, amely az ember  evolúciójának végső célja. Az állapot jellemzője az abszolút tudás, az abszolút lét és az abszolút boldogság. A keresztény hívő imájában, az Úrhoz intézett fohásza közben kerül ebbe a tudatállapotba, és érzékeli a Szentlélek jelenlétét. A magas cél elérésének feltétele, hogy legyőzzük a gyarló önösség elvét és eszközét, az érveket. Csak így tudunk helyet biztosítani az igazi intuíció számára.

 

Erre az útra lépve az ember hatalmas erőket ébreszt fel, és korábban elképzelhetetlen képességekre tesz szert. Fontos azonban számba venni az energiaalkalmazás módszereinek fejlődését, és megfontoltan viszonyulni hozzájuk. Manapság sietve, nagy eredményekre számítva akarják elsajátítani a bioenergiával való munkát, kevés információval rendelkezve az energia teremtői tudattal való kapcsolatáról, forrásáról, központjairól, átalakításáról és tárolásáról a szervezetben. A bioenergetikai beavatkozásokat rendszerint a napfonatcsakrán keresztül végzik, bár a többi energiaközponton is dolgoznak. A napfonatcsakra területére irányított energia szétáradva táplálja az energiaközpontokat. A kozmoszból való energia felvételére általában a kezeken és a légzésen keresztüli technikákat alkalmazzák, amelyek segítségével irányítják az energiát a szükséges területre.

 

Ha a bioenergetikus már mélyebb tapasztalatokkal végzi munkáját a biomezőben, előbb vagy utóbb felfedezi, hogy a kéz és légzési technikák alkalmazása nélkül, tisztán az elme erejével hatékonyabban éri el a kívánt hatást. A pránajáma légzőgyakorlatai és a kezek  energiakisugárzó mozdulatai csak kisegítő módszerek lesznek. Hol is van az a központ, amelyen keresztül eljut az emberhez az életenergia? Nem olyan régen vált ismertté a nyugati világban, hogy a homlokcsakra gyakorlatilag két egymásra épülő csakrából áll. Az első rész az úgynevezett 3. szem, a második rész a kétszirmú medulláris csakra, szanszkrit nyelven bharáti aháma. Mint minden más csakra, ez is asztrális energetikai központ, vagyis modern terminológiát alkalmazva az ötdimenziós elmét, a négydimenziós emóciót és a háromdimenziós fizikai testet összekötő stabil leptonikus képződmény. Analógiája a nyúltagyban lévő légzőközpont. Az emberi testbe a medulláris csakrán keresztül épül be a kozmikus energia, amely a csakrában azonnal kétfajta energiává transzformálódik. Az első a szóma vagy holdenergia, a második a prána vagy napenergia. A jobb sziromban a prána áramlik, a bal szirmon keresztül pedig a szóma. Az energiák egyesülésekor megteremtődik az életenergia, a vitális csi, amely 12 energiacsatornán keresztül árad szét a szervezetben. Bár aki irányítja, nagy erő birtokosa, mégis az életerő gazdaságos beosztása a hosszú élet titka és a jó egészség biztosítéka. Birtokolni és irányítani a medulláris csakrát és az energiaáramlatokat nem könnyű feladat. Ennek érdekében az emberi mikrokozmoszt a makrokozmosz rezonanciáira kell ráhangolni.

 

A titkos ősi tanítás, a krijá jóga, amely magas szellemi tanítás a kozmikus tudat  felébresztésére és a szamádhi állapot elérésére, állítja, hogy az ember hét csakrájával, a két, ida és pingala nevű oldalcsatornával és a központi szusumna csatornával a makrokozmosz pontos mása. A csakrák megfelelnek a 12 állatövi jegy kozmikus régióinak. A központi szusumna csatorna pedig analóg a galaxis központjában lévő kozmikus forrással, ahonnan az alkotó impulzus, a Teremtő Szó vagy Logosz ered a hatalmas Om formájában.

 

Hogyan hangolja egy szólamra az emberi mikrokozmosz a makrokozmoszt? A krijá jóga szerint a napi gyakorlás a szellemi evolúciót felgyorsítja. Természetes körülmények között az ilyen áramlás egy év alatt csak egyszer jár körbe. Amikor az energia körbeáramlik, a makrokozmoszból a medulláris csakrán át határtalan mennyiségben lehet energiát nyerni. A medulláris csakra működésének aktiválására a krijá jógának különleges gyakorlata van, ami az embert izolálja a földtől,  beburkolja tetőtől talpig egy takaróba, csak a nyakszirtet hagyja nyitva a napsugarak felé fordítva, elképzelve a napenergia behatolását a medulláris csakrába, miközben mantrázza az Om-ot. A krijá jóga olyan speciális hangok kiejtését javasolja, amelyek analóg hatást váltanak ki az Om-mal. Az első hang lassú belégzéskor a hideg energiát a gyökércsakrából a szusumnán felemeli a homlokcsakrához, kilégzéskor préselt torokhangon ejti ki a második hangot, eközben a meleg energia visszafordul a kiindulási pontba.

 

A hatha jóga gyakorlata az Om mantra kiejtése, lassú belégzéssel, a levegő visszatartásával és kilégzéssel, miközben elmélkednek az evolúcióról, az involúcióról és a nagy kozmikus nyugalomról.

 

A tao jógában szintén van speciális gyakorlat arra, hogy a posztnatális (születés utáni) életerőt a központi szusumna csatornán keresztül felemelje az alsó tan tjen csakrából a légzőközpont területére és a 3. szem szintjére, ahonnan a gerinccsatorna elülső felszínén leereszti az alsó csakrába. Az adott gyakorlat emeli a szellemiséget és fiatalító hatása is van.

 

A csakrát lótuszvirágnak is nevezik, mert központjai a szirmokhoz hasonlóan nyílnak ki és csukódnak be, bár a csakra szanszkritul kereket jelent. Amikor az elme utasítására a csakrák elkezdenek forogni, összegyűjtik az adott csakrára jellemző energiát. A szirmok töltik fel energiával a csakrákat és segítik elő a forgást. Minden sziromnak saját mantrája van. A mantra ismétlésével egyidejűleg úgy képzeljük el a csakra képét, mintha a forgó keréken ismétlődőszöveget látnánk. Folyamatosan ismételve a mantrát, gondolatban forgunk a keréken Egy bizonyos idő után a kerék visszafelé, a mantrázó irányába kezd el forogni, vagyis az óramutató járásával ellentétesen. Majd úgy érzékeljük, hogy a belső tekintetünk már nem forog a keréken, hanem egy helyben áll. Ezzel analóg érzés keletkezik bennünk, amikor a vonatablakból kitekintve nem tudjuk eldönteni, hogy mi indultunk-e el, vagy a szemben álló vonat.

 

A tibeti jóga a mahájána alapjain állva úgy tartja, hogy a csakra szirmai energetikai csatornák, amelyeken keresztül különböző fajtájú energiák jutnak be a csakrába, és áramlanak ki rajtuk keresztül. Ebben az esetben az energia hatása, amely kiáramlik és forgatja a csakrát, analóg a gőzhatással, amely a turbinát mozgásra kényszeríti. Ahogy ismeretes, 7 fő csakra van. Az ősi szanszkrit szövegekben sokkal többet is említenek.

 

Ahhoz, hogy a csakrák működésbe lépjenek, és a szükséges energiafajta generalizálódjon, segíthet a pránajáma légzéstechnikája. A légzés ereje az ősi szöveg, a Hatha pradipika alapján a harántujjak számával mérhető meg, az orrlyukaktól mérve annyi harántujjnyi távolságig, amíg még érezhető a légáramlás. A légzés két fajtáját különböztetjük meg: a felső és alsó légzést. A felső légzésnél a tüdő a belégzéskor először a felső részt tölti fel,  majd az alsó részt. A belégzés első fázisában a bordaközi izmok, majd a rekeszizom vesz részt. Kilégzéskor a levegő először a bordaközi izmok hatására távozik a felső részből, majd a kilégzés végén a rekeszizom préseli ki a levegőt. Az alsó légzésnél a tüdő fordítva töltődik fel, először az alsó rész a rekeszizom hatására, majd a felső rész a bordák segítségével. A kilégzés az alsó légzésnél az alsó rész kiürülésével kezdődik, majd a felső résszel végződik. A gyakorlatot az adott csakrán összpontosítva helyes végezni, az egyik orrlyukon keresztül véve a levegőt.

A domináns orrlyuk meghatározható, ha mindkét orrlyukon keresztül a 10 cm-re lévő tenyerünkre fújjuk a levegőt. Az erősebb fuvallatot kell megérezni. Ahhoz, hogy mindkét orrlyukon keresztül egyformán irányítható legyen a légzés, érdemes elsajátítani az amlena viloma pránajáma alternatív légzőgyakorlatot, melynek során váltakozva használjuk az orrlyukakat. A belégzés, a benntartás és a kilégzés 1:4:2 arányban történik. A gyakorlatban ez úgy megy végbe, hogy a tanuló egyenes gerinccel ül. A jobb kéz hüvelykujjával a jobb orrlyukat befogja, majd a bal orrlyukon alsó légzéssel belélegez. Ezután a gyűrűsujjal és a kisujjal befogja a bal orrlyukat is, és visszatartja a légzést. A jobb hüvelykujjat elveszi a jobb orrlyuktól, az kinyílik, és rajta keresztül kilégez, majd ugyanezzel az orrlyukkal egyből belélegez. Ezután ismét befogja az orrlyukakat, és visszatartja a légzést, majd a bal orrlyukat szabaddá teszi, és kilélegez. Ez egy kör. Egy gyakorlat 8-10 körből áll.

 

Hatékony légzőgyakorlat, amely a blokkokat, dugulásokat a központi szusumna csatornában felszámolja, a bhasztrika vagy a kovácsfújtató elnevezést viseli. A gyakorló terpeszállásban, mindkét orrlyukon át gyorsan erőteljes fújtatással ki- és belélegez, miközben belégzéskor a kezeit ökölbe szorítva dinamikusan a feje fölé emeli, kilégzéskor leereszti. A hatás a torokban és a fejben is érződik. Tíz fújtatás után visszatartja a lélegzetet, majd kilélegez a jobb  orrlyukon. A helyesen alkalmazott bhasztrika három akadályt is szétrombol. Ez a három blokk a szusumna csatornában található, és a prána áramlását akadályozza. A bhasztrika segítségével a blokkok szétesnek, és a kundalíni energia a pránával a fejtetőcsakra irányába felemelkedik. A gyakorlás nem lehet öncélú, csakis az egység elérése lehet a tudatban.

 

A csakrák ellenőrzésének elsajátításához meg lehet tanulni a csakrák vizualizálását és a rajtuk való helyes összpontosítást. A vizualizáció a tudat és az elme folyamatos összpontosítása az elmélkedés képén vagy a szemlélődés tárgyán. A bioenergetikus munkájának fontos eleme. A vizualizáció kifejlesztéséhez olyan gyakorlatokat ajánlok, amelyek célja a 3. szem aktiválása. A gyakorlatok fejlesztik a tisztánlátást, valamint azon objektumok vizualizálásának képességét, amelyeket a szem nem érzékel.

 

Nagyon fontos a test asztrális részeinek érzékelése. Tökéletes gyakorlat a gyertyalángon való szemlélődés. Már ha egyszerűen csak a gyertyalángba nézünk, az is tisztítja a homlokcsakrát. A technikája a következő: Gyújtsanak meg egy fehér gyertyát, és tegyék maguktól 1 m-re. Üljenek vele szembe úgy, hogy a gyertyaláng a szem vonalában legyen. Nézzenek nyugodtan néhány percig a gyertyalángba, majd csukják be a szemüket. A gyertyaláng a sötétben bíborvörös lángként látszik. Próbálják fokozatosan távolítani a lángot az akaratuk segítségével addig, amíg csak egy kis fényponttá nem válik. Ezt lassan tegyék, mert így erősítik befolyásukat a forma felett. Majd közelítsék magukhoz a lángot, eközben az méreteiben megnövekszik és fényesebb lesz. Közelítsék mindaddig, amíg egybeolvadnak vele. Egyesüljenek a lánggal, és tudatuk megtelik a tűzerő mindegyik aspektusával. Om Sri Agni Szúrja Dzsaja Ram - hangzik a szanszkrit mantra, amely a tűz szellemi, lelki, testi alkotóerejét idézi meg. Ebben az egységben megszűnik az objektum és szubjektum kölcsönhatása. Itt már nincs többé a lángot szemlélő egyén. Az ember elválaszthatatlan a lángtól, eggyé váltak. Csak a létezés van. Próbálják megtartani ezt az egyesült állapotot a lehető leghosszabb ideig. Először csak néhány másodpercig sikerül, de ez is csodálatos élményt fog adni. Néhány percig tartsák csukva a szemüket, majd a vizualizálás után nyissák ki. A gyakorlat ne tartson sokáig.

 

A rádzsa jóga gyakorlatai a 3. szem megnyitására, a vizualizáció és tisztánlátás fejlesztésére irányulnak. Végrehajtása a következő: Szemléljenek valamilyen objektumot. Leggyakoribb az Om mantrán történő elmélkedés, amelyet egy kék kartonra aranybetűkkel szoktak ráfesteni. Szemléljék, akárcsak a gyertyalángot, néhány percig, majd csukják be a szemüket, és vizualizálják a szót. Ha az éles kontúrok eltűnnek, nyissák ki szemüket, és rögzítsék újból a képet, majd ismét csukott szemmel vizualizálják az éles kontúrokat. Ebben a gyakorlatban két automatikusan egymás után következő fokozat van. Az első, az elme összpontosítása a konkrét tárgyon, a koncentráció - a dharána. Az első fokozatot folyamatos hosszú belégzés kíséri, és a szemlélődés konkrét tárgya a szemöldökök közötti térbe tolódik. A második fokozat az elnyújtott kilégzés során, a szemöldökök közötti térben, a tárgy mély szemlélése elvontságának szintjéig - a dhjána. A figyelem a szemöldökök közötti térből fokozatosan a 3. szem központjába tolódik, és a tárgy elvont valóságát tárja fel. Aktiválódik az agyalapi mirigy területe, ahol nyomásérzés keletkezik. A két fokozat automatikusan váltja egymást. Minden megszakítás után új gondolatformákkal kapcsolódhatunk vissza a fokozatokba.

 

Nem lehet az első fokozatot a második fokozat légzésén és a második fokozatot az első fokozat légzésén végrehajtani. Nem lehet a koncentrációval a 3. szembe jutni, a mély szemlélődéssel pedig nem lehet a szemöldökök közötti térbe irányítva megvalósítani konkrét hatást, hiszen a kétrétegű elme a konkrét és az elvont gondolatokból áll, amelyek csak saját módszereikkel aktiválódnak.  Jó gyakorlást kívánok!

Dr. Bíró Dénes
XVII. évfolyam 5. szám

Címkék: bioenergetika, ezotéria, önfejlesztés

Aktuális lapszámunk:
2020. április

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.