Holisztika

Szadomazo menetek...

...a pszichopatológia és a civil élet kereteiben


 

Ki ne ismerné Ezópus farkasról és bárányról szóló meséjét, egy patakból isznak, a farkas fentebb, a bárány lentebb van. Egyszer csak a farkasban felgerjed a düh, és azzal a képtelenséggel megy neki a báránynak, hogy felzavarta az ő vizét. Mielőtt a bárány világosságot gyújthatna a farkas agyában, kéjjel széttépi őt. Ebből a mesepéldázatból szinte minden megtudható, amit a szadomazo menetekről tudnunk kell.

 

A szadizmus szó De Sade márki (1740-1814) nevéből származik. Pontosabban ő maga nevezte így azt a szexuális kielégülést, amelyet a partner kínzásán, gyötrésén, megalázásán keresztül ért el. A mazochizmus kifejezés pedig Leopold von Sacher-Masoch (1836-1895) német írótól, aki ezen azt a késztetést értette, amely által valaki önmagát kínozza vagy kínoztatja. Ezt a fajta szenvelgést modern kifejezéssel önbüntetésnek vagy bűnhődésszükségletnek is mondhatnók. Mindkét esetben az agresszió a hunyó, csak az előbbinél, aki a kegyetlenkedésben, másik kínzásában leli örömét, az agresszió kifelé irányul. Az utóbbi viszont az agressziót maga ellen fordítja. Lényegében a másikkal büntetteti meg önmagát, saját szigorú lelkiismerete vagy elfojtott bűntudata miatt. A mindennapi gyakorlat tanúsága szerint a szadomazo kapcsolatokban a zsák mindig megtalálja a foltját. Legyen szó főnök-beosztott, szülő-gyerek, tanár-tanítvány relációról, vagy a férfi-nő, kutya-macska játszmákról. Nem szabad megfeledkeznünk a testvérféltékenységről sem, amely a Káin–Ábel szindrómáig fokozódó gyilkos düh és szándék lehet akár, vagy a sógor-sógornő gyűlöletről sem. Ugyanilyen kiengesztelhetetlen tud lenni egy anyós-meny kapcsolat is. Eszembe jut egy régi eset a Parkinson-kóros Mária néniről, aki már a kilencvenedik életévéhez közeledett, és anyósa több mint harminc éve halott volt. De még akkor is az egész lelkét felforgató keserűséggel volt képes emlegetni, hogy az anyósa becsmérelte az ő kenyérsütési tudását. Pedig ő tudott jobb kenyeret dagasztani. (Ebből a nagy dagasztási képességből Parkinson-kóros dühdagasztás sült ki.)

 

Látnunk kell, hogy a kéj és a kín fogócskát játszanak a szadomazo történetekben. Egy vonatkozásban mindig jelen van a már-már közismertnek mondható emberi játszmák hatalmi vonatkozásainak a sikertelen önérvényesítése:

 

- hiszen soha nem sikerül meggyőzniük egymást;

- senki sem érez igazi kielégülést;

- a frusztráció kínja hajtja tovább őket újabb és újabb verziók felé, de ezekből jobbára csak szerepcsere lesz: a kínzott például elsírja magát, erre a kegyetlenség enyhül, felkarolja. Ha veszi a vigaszt, látszatbéke lesz. Ha elhárítja, újabb menetek indulnak, esetleg álruhában.

 

De ennél összetettebb és végzetesebb, mint a szokványos civódások, összekülönbözőségek. Hamarabb súrolnak pszichopatológiai méreteket. A társadalmi-politikai élet is kitermeli a maga szadistáit a gazdasági versengés, a maffiaháborúk és a diktátorok szerepköreiben. Noriega, a drogbáró és a román Ceausescu egy napon buktak meg.

 

Éppen eme társadalmi-politikai horizont miatt is fontos megértenünk a szadizmus-mazochizmus lélektanát, az agresszióval és szorongással való kapcsolatát. Mert a bajok ott kezdődnek, amikor egy tett nem tudja befutni az ívét, mert gellert kap, akadályba ütközik, vagy nem elég a lendülete és így tovább. Akkor ez a félbe maradt energia - frusztráció - megkezdi aknamunkáját egyénben és környezetében egyaránt. Az agresszióproblémák mindig kapcsolódnak valamilyen ösztönfejlődés megrekedtséghez, többnyire orális, anális vagy szexuális szinten. Ezeknek az utólagos korrekciója nem túl könnyű feladat. Márpedig ha a korrekció nem történik meg, patológiás kényszermenetek ismétlődnek:

 

- a diktátor megtalálja talpnyalóját, aki - eladván lelkét - kiszolgálja az erőszakot, védelem fejében;

- a terrorista a megbízóját;

- a fanatikus a "guruját" (akiért akár öngyilkosságot is képes elkövetni);

- a gyilkos az áldozatát;

- a szemfényvesztő a csodálóját és így tovább.

 

Politikai példának idézhetjük Sztálint (1878-1953), aki hihetetlen rémuralmat teremtett, hihetetlen primitívséggel. De a mindennapokból is hozhatunk példát. Álljon itt egy anya-fia történet:

 

- A barátnőm, aki most hagyott el, egy napon született az anyámmal. Első pillanattól éreztem, hogy ez nem lesz jó jel. Az én szüleim ugyanis még négyéves korom előtt elváltak, az öcsém kétéves korában. Egy darabig a nagyszülőknél éltünk, majd anyám férjhez ment és attól kezdve mostohánk volt. Egy darabig úgy tűnt, hogy a mostohaapám jobb hozzám, mint a genetikai, akivel alig volt kapcsolatunk új házassága óta. Bár gyakran vert engem, és anyám soha nem védett meg, tizenkilenc éves koromig azt képzeltem, jobb hozzám, mint nemzőapám. De akkor fordulat következett: valamivel később jöttem haza, mint anyám várt volna. A mostohám nekem esett, letepert a földre és rugdalni kezdett. Anyám pedig biztatta: "Rúgd csak! Kasztráld ki!" Az egészben a legrosszabb, hogy ez megtörténhetett. Álmatlan éjszakámon összecsomagoltam és korán reggel elmentem "otthonról".

 

Valami lezárult bennem.

Felismertem, hogy az én anyám bolond.

Bolond.

Aki a fiát kasztrálni akarja, az bolond.

Így hát haragudni sem kell rá.

Elhatároztam, hogy ezt így leírom és elküldöm.

És jobb lett.

Megkönnyebbültem.

 

Fentebb említettem, hogy a szadomazo menetek végzetesebbek, mint a közönséges játszmák, amelyek hosszú évtizedekig körbejárhatnak. Itt a gyilkos düh, a vérszomjas bosszú, a hatalomtól való megrészegedés, a féltékeny kisebbségi érzés vagy mohó birtoklásvágy hihetetlen aljasságokra képes. A kultúra is hadilábon áll ezzel a kérdéssel: gondoljunk csak bele, a halálbüntetés eltörlése után az eutanázia kerül elő. Nem könnyű tisztán látni, hogy az Ábelek szelídsége miként olaj a Káinok fortyogó lángjára. 

László Ruth
XIV. évfolyam 11. szám

Címkék: holisztika

Aktuális lapszámunk:
2019. december

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.