Holisztika

Szándék

Éltem az emberi jót és rosszat s elsötétült szeretetem láthatára. Megismertem az emberek erkölcsét és bűneit s kegyetlen lett aggódó gondolatom. Osztoztam az emberi jámborság s hitetlenségben s az élet terhe nehézzé vált. Követtem becsvágyában a fajt s hiúság lett az élet dicsősége. S most értem csak titkos szándékát a vágynak. (Krisnamurti)  


A kommunikációzavarok nagy része a szándékok nem értésén vagy félreértésén jön létre. Egyes szófordulatok utalnak is erre, például amikor úgy fogalmazunk: azzal a nem titkolt szándékkal mentem, hogy... Vagyis a szándék a kommunikáció homályos, eltitkolhatóbb, kevésbé egyértelműbb fele, ahol a tudattalan motiváció a meghatározó. A hanglejtés, a szavak elharapása, a hogyan beszélünk, az sejti az indítékot, utalhat rá. De a valódi megbizonyosodás már nehezebb ügy, és hihetetlen félreértéseknek lehetünk tanúi. Hogy mennyire nem csak a szavakon múlik a beszéd, azt kitűnően igazolják az afáziás betegek, akik a szavak jelentését nem képesek felfogni, bár akusztikusan érzékelik azokat. Mégis képesek megérteni, mit akarnak közölni velük, mégpedig a hangszínből, a hanglejtésből, a hangsúlyozásból, arckifejezésből, gesztusokból, testtartásokból olvasván. Velük kapcsolatban úgy tűnik, szavakkal könnyebb a színlelés, a mélyebb valóságokról elsősorban nem a szavak árulkodnak vagy tudósítanak. Az afáziások eme képessége és tudása a kora gyermekkor úgynevezett preverbális korában kialakult metakommunikáció, amely idő alatt a felnőttek szószövedékéből kihámozták a szándékot és a mondanivaló értelmét.

 

A paradox hatások megértése nélkül vajmi keveset tudhatunk meg a szándék valódi természetéről és működéséről. Például éreznünk kell, mikor van a kimondhatóságon kívül. Ha egy sportoló a döntő ütközet előtt úgy fogalmaz riválisának:

 

– Nem áll szándékomban a bajnokságot elveszíteni – akkor nagyon is érzi, hogy vesztésre áll. Miként azt a tagadások csűr-csavara jelzi. Ha ezt még egy „hát” szócskával kezdi, amely lényegében fenyegetést jelent, csak hangsúlyosabban fejeződik ki félelme és bizonytalansága. Szerencsésebb mérkőzés előtt nem nyilatkozni, hanem összeszedni a lelki erőt és a mozdulatban kifuttatni azt a hiábavaló szócséplés helyett.

 

Hasonló paradox hatás figyelhető meg a betegségek és gyógyulások szövevényében. A le- és megbetegedés folyamatában mindig van egy ellentétes mozzanat, valamiféle vétek, rossz irányultság, természetellenesség. Egy energia, amelynek az eredendő szándéknak megfelelően a külvilágban kellett volna pályát futnia, de meghiúsulván egy önmagunk ellen fordított destruktív erő lesz belőle. A destruktív erő a szervek megbetegedésén – ez maga az önmegbetegedés – keresztül napnál világosabban mutatja a rendellenességet. Gondoljunk csak a rákra, bőrbetegségekre, látás- vagy hallásromlásra, és sorolhatnák a beszédes tüneteket. Ám a silány gyógyulási statisztika mögött látnunk kell, a tendenciát, amely a betegséget kialakította, sokáig fenn is tartja. Ez a tendencia valamiféle ragaszkodás a szenvedéshez – amely által attól megszabadulni lehetetlen lesz –, lehet, hogy másodlagos előnyök miatt: kivonódás a folytonos megmérettetésből, védettség, odafigyelés, mígnem tartóssá válik a leszázalékolt ember betegtudata. Szándék vonatkozásában azt kell mondanunk, akár érzelmi szükséglet, akár befuccsolt akarati impulzus, akár mélységes tudatlanság az, ami destruktivizál, ami hasadást okoz az énben, a későbbiekben további tudattalan szándékok motiválják a beszédet és viselkedést. Az idézett Krisnamurti-vers jól érzékelteti a szándék eme összetettségét. Érinti a jó és rossz etikáját, a hit kérdését, az élet igáját, amelyet mások miatt kell viselnünk, a hiúságot, a becsvágyat, a szeretetet. Látnunk kell, hogy a szándék íve valóban igen tág: az ösztöntendenciáktól a teremtés isteni szándékáig, vagyis a létértelemig terjed. A bírói gyakorlat is számol a szándék kérdéskörével például a jó- és rosszhiszeműség vonatkozásában. Az „előre megfontolt szándékból”, az úgynevezett „aljas indokból” elkövetett bűntettek az ítéleteknél súlyosbító körülménynek számítanak. Ezzel szemben a tévedéssel, véletlenséggel, tudatlansággal, kényszerítéssel, hirtelen felindultságból elkövetett ártások, bántalmak enyhébb elbírálás alá esnek.

 

Azt is megfigyelhetjük ugyanakkor, hogy a jó szándék, amely nem valósul meg, vajmi keveset ér. A rossz szándék azonban többnyire érezteti hatását.

 

A szándék kifejezés etimológiai gyökere a szánni ige:

 

• valamire, valahová irányuló terv, előreirányozás, kijelölés, áldozás, ráfordítás;

• rászánni magunkat valamire az elhatározásunkat, vállalásunkat mutatja;

• olykor a sajnálattal függ össze: aki szánandó, az szerencsétlen, nyomorult, nyamvadt, keserves (mizerábilis);

• és ha igazán nyomatékosítani akarjuk, a szántszándék összetételt használjuk.

 

A kívánás, eltökélés, akarat, törekvés, cél mind-mind benn van a szándékban, természetesen többrétegű burkoltságban. A tudatot megkerülve jut érvényre a legtöbb esetben. Az álmok például bejutnak a szándék erőterébe, összeköthetik a tudatunkat azzal. Talán éppen azért olyan nehéz az álmok információit elfogadnunk, mert meghökkentő, sokkirozó szembesülést jelenthetnek addig titkolt, tagadott, elnyomott tendenciáinkkal. A szándék minden törekvés alapja és kiindulópontja. Az ismeretlenbe jutás nélkülözhetetlen eszköze. Áramhoz hasonlítható a felébredése, elindulása, maga a flow. Töretlen jellege, hajlíthatatlansága az egészséges lelkierő jele. Kiemelkedő személyiségek életrajzában nyomon követhető ez az önmagunktól való eltántoríthatatlanság. Aki nem adja fel a célhoz jutást, az a vele járó kitartást is vállaja, mert egész önmegvalósítását a létezésben működő szándék vezérli. Az életet a szándék uralja. A hit ugyanerre a világegyetemet betöltő örök erőre hangolódik, paradox távlataival: hinni valamiben, amiről csak időben később, az események lezajlása után bizonyosodhatunk meg. Vagyis a hit Isten teremtési szándékának a megismeréséből táplálkozik. A világértelmezés egyetemes nézőpontja Isten, a világ létrehozó ereje. Áthatja az egész világegyetemet, minden lényt ez éltet. Az emberi öntudat csupán ráhangolódhat, természetesen csak a megfelelő hullámhosszon.

László Ruth
IX. évfolyam 11. szám

Címkék: holisztika

Aktuális lapszámunk:
2019. december

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.