Holisztika

Szepes Mária - Édeni rejtély

Merre tartasz, ember?


Ott kezdődött mindaz, ami a férfi és a nő között lejátszódott mindmáig. Történt valami, amit emberi ésszel nem lehet felérni. Lehet persze, hogy annak, aki véghezvitte, éppen ez volt a szándéka.

 

Abban a bizonyos Paradicsomban nem volt indulat, szenvedély, irigység, gyűlölet, még harag sem. Csak szelíd derű, szépség, szeretet és tökéletes szabadság.

 

Egy bizonyos. A békés, angyali állapot színhelye semmiképpen nem lehetett a mi nyugtalan, zavaros bolygónk. Nálunk, mint tapasztaljuk a jelenben, és történészeink az elmúlt évezredekről szóló feljegyzéseikben beszámolnak róla, az értelem halovány felvillanásai mellett körülbelül mindaz megtalálható, ami enyhén szólva veszedelmessé, ijesztővé teszi a rajta marakodó, éhező, önmagukat, egymást, létformájukat pusztító, mulandóságba zárt halandók életét.

 

Szóval e tündéri Édenben egy korlátlan hatalommal bíró, felfoghatatlan fenségű Lény életre hívta azt a Valakit, akit mi szégyenteljesen együgyű fogalomtárunkkal az első embernek, Ádámnak nevezünk. Az előttünk láthatatlan legmagasabb hatalom az általa teremtett Ádámnak kivette egyik bordáját és megformálta belőle az örök nőt, Évát. Így lett kettő abból, ami tulajdonképpen Egy. Ennek a machinációnak az emlékezete dereng Földünk különböző részein, főleg egyszerű emberek között, mikor férjek a feleségüket "oldalbordájukként" emlegetik. A mi szegényes agyunkba az a gyermeteg gondolattársítás szegődik e furcsa, édeni rejtélyhez, hogy vajon nem ez a megkettőződés volt-e a „nemek szakadásának” első, nem éppen sikeres, érthetetlen tévedése? Lehet, hogy e feltételezés megbocsáthatatlan eretnekség vagy ostobaság részünkről. Talán Olümposz kedélyes istenei valamennyien a mi butaságunkon vihognak. Meg Éva lényének megítélésén is derülnek, amelyről írásaink annyit összehordtak a mélymúltból kezdve a jövőben kutatgató futurológusokig. Persze a genetika is darabokra szedi a nemek ellentmondásos biológiai alkatát. Fanatikusan erényes, dogmatikusan fennkölt csoportok pedig nem győzik ócsárolni az ivarszervek bizarrul különböző, mégis összeillő, egymással folytatott illetlen mulatozásait.

 

Éva kétségtelenül izgalmas másik fele volt Ádámnak. Nem csak nemében különbözött tőle, hanem erős, leleményes, szüntelenül szemérmetlen terveket szövögető, testét illatokkal, virágokkal ékesítő, síkosan alkalmazkodó, önmagát ezerféleképpen elhitető viselkedésében. Állandóan hajlongott, kecsesen szökdelt, ezüstös kacajokat hallatott, váratlanul és oktalanul felsírt, csücsörítve duzzogott, hanyatt feküdt a virágos fűben, végtagjait szétvetve, úgy tett, mintha a felhőket bámulná, de szeme Ádámra lesett, figyeli-e.

 

Ezt a legelső paradicsomi kísérletet nemcsak a későbbi élőlények találták kockázatos vállalkozásnak, hanem egy másik, az első emberpárt létrehozó kísérletezővel egyenrangú hatalom is, akire a mi hagyományaink a Fényhordozó Lucifer nevet akasztották. Különféle ősi vélemények szerint e Fényhordozó kétségbe vonta az édeni kísérlet szükségességét és helyességét, mint ahogy azt is, hogy kollégája a paradicsomi létforma tökéletes szabadságába két tilos fát helyezett a pár mellé. Egyik a Sötét Tudás, a másik a Mennyei Tudás gyümölcsét érlelte fénytől csengő aranyleveleinek selymes bölcsőjében. E gyümölcsöket sem megérinteni, sem megkóstolni nem volt szabad Ádámnak és Évának. Ki érti ezt? Lucifer is hüledezett rajta. Kételyeiben később bizonyos halhatatlanná lett földi filozófusok is osztoztak. Ők szintén teljesen tisztában voltak azzal, hogy ami tilos, az okvetlenül felkelti a tökéletlen élőlények kíváncsiságát. Sőt, ellenállhatatlan ingert éreznek rá, hogy megszegjék e tilalmat. Ez első emberpárral is ez történt. Az egész felséges, mély gyöngédséggel hívogató boldogságkínálatban már semmi más nem érdekelte a kettővé lett Egyet, kizárólag a fenyegető törvénnyel védett tilos életfák, s azok vadító illatoktól duzzadó gyümölcsei a szirénénekű levelek, csábító kígyóként vonagló ágak között.

 

Kétségtelen, hogy először Évát fonták körül a vágy hüllői. A gyümölcsöket letépte, minden ellenkező híresztelés ellenére, mindkettőbe beleharapott. Részegítően édes nedvüket megosztotta lénye másik felével. Bizonyos, hogy szörnyűséges, de mámorító bűn volt ez. Olyan kéjes törvényszegés, amelyet csak együtt követhettek el, mert az ilyenfajta, iszonyúan ízletes aljassághoz mindig kettő kell. Csak így jutnak el a pokol mélyére, és valami rejtélyes csúcsra is. És abban a pillanatban, mikor belesodródtak e szoros létcsapdába, annak örvényében forogva, villámszerűen megértették, beléjük szisszent Teremtőjük szándékának oka. Azzal, hogy szétszakításukkal különböző nemükkel a legégetőbb, legpokolibb és legmennyeibb élményt adta ajándékba nekik. Korbáccsá lett bennük akkor is, ha egyesülésük után lényük ismét szétesett és csonkává lett újra és újra.

 

Gyönyörsikolyuk megzendítette, zaklató riadóként átszőtte a Paradicsom valamennyi kiterjedését. Persze a lángpallosú angyal tűzvekkere is csengeni kezdett. Fárosza egyszerre felnyúlt a két riadt bűnöző fölé. Ez bizony annyit jelentett, hogy kiutasították őket az Édenből. Ne szépítsük a dolgot. Ádámot és Évát bizony kiűzték addigi kényelmes otthonukból. Bizonyos, hogy megijedtek. De hogy megbánták-e? Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem.

 

A kétkedő Lucifer szerint állítólag a Leghatalmasabbak ítélete justizmord volt. De hát az igazi elkövetőt nem lehetett kikergetni sehonnan. Törvényen felül állt. Mentségére szolgált, hogy vállalta a teremtés kihívását. E veszedelmes kihívás következményeit pedig valakinek viselni kellett, akit elérhetett a legmagasabb törvény.

 

Ilyenformán az első emberpár lett az első bűnbak is.

 

Őszintén szólva, a lángpallosú angyal, bár fölöttesei parancsát engedelmesen teljesítette, egy kicsit irigyelte a kitelepített száműzötteket merészségükért. Például azért is, hogy emberré mertek lenni, s bűnbeesésük rengeteg zűrzavara ellenére szédületes kalandokban, élményekben lehetett részük.

 

 

Persze az örök anyaasszony - a megkísértett kísértő és csábító áldozat - már a méhében hordozta a két tilos fa gyümölcsét. A sötét tudásból fogant egyik fiú Káin, a még tilosabb fénygyümölcsből fogant ikertestvére Ábel.

 

Velük született meg a siker és a kudarc. A szépség és a csúfság. A szeretet és a gyűlölet. A tehetség és az irigy tehetségtelenség. Az őrjöngő tagadás és a hegyeket mozgató hit. A teremtő nemzés és a pusztító rombolás.

 

És közöttük történt az első testvérgyilkosság, amely azóta is folytatódik bolygónkon, azonkívül ki tudja, még hány galaxis naprendszerének milliárdnyi bolygóján.

 

Csakhogy nem szabad megfeledkeznünk a legnagyobb rébuszról, amit Ábel jelent szemben Káinnal. Természetes, hogy minden tömeggyilkos, uralkodó, hadvezér tűzzel-vassal pusztító, hódító diktátor, vagyis Káin válik győztessé rövidebb-hosszabb korszakokra a relatív időben, amelynek ura Kronosz. De amint tudjuk, e mitikus kannibál gyermekei húsából táplálkozik. Igaz, hogy Ábel lázongásait, forradalmait, szánalomtól vezetett jó szándékú megmozdulásait vérbe fojtják. Zsolozsmáit kiröhögik. Teste akasztófára, kivégzőoszlopok elé, gulágok tömegsírjaiba kerül. Műveit elégetik. Holttestét rejtegetik. S ha tiltakozással nyílt színen elevenen elégeti önmagát, siratóit tankok verik széjjel.

 

Ábel sírjai azonban mindig, minden korszakban újra és újra kinyílnak. Ábel feltámad. Ábel halhatatlan.

 

Káin halandó. Legyőzője a mulandóság, zsarnoka a sötétség. Léte árnyéklét, amelyet felszív a zenitre sikló szárnyas Napkorong.

 

Ábel ura a Fény.

 

Káin győzelmei a szégyen és a borzalom mementóivá lesznek.

 

Ábel bukásai, legázolt szabadságharcai győzelemmé, dicsőséggé válnak.

 

A Tömeg vakon sodródik Káin után és vele együtt hull a megnyílt szakadékokba.

 

Ábel követői a soha meg nem alkuvó individuumok, akik nem levetett, megölt, porladó testjelmezéhez, hanem szárnyas szelleméhez zarándokolnak, átmetszve véges időt és teret, hogy átvegyék tőle életük elpusztíthatatlan értelmét.

 

Ők azok, akik sohasem kiáltanak Barabást Krisztus helyett.

1997

Szepes Mária
XIV. évfolyam 5. szám

Címkék: éden, Szepes Mária, teremtés

Aktuális lapszámunk:
2019. október

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.