Holisztika

Szerelem, vonzalom vagy érdek?


 

Nehéz a szerelemről beszélni, mert a szerelem igen sokféle, rengeteg szintről és nézőpontból lehet szemlélni. Tapasztalataim szerint van egy döntő ismérve, mégpedig az archetipális erők mozdulása, előhívódása. De belátom, ez sem könnyen igazolható, megfogható. A tudattalan lélek eme negyedik rétege túl van a közönséges egoügyeken és a függőségi szükségleteken, neurotikus játszmákon. Duálpárok esetében összetartozásuk megkérdőjelezhetetlen, a fizikai távolság sem zilálja szét őket, nem nyüszít lelkükben a hiány, mert láthatatlan kötelékeik széttéphetetlenek, magasabb dimenziókban tartja őket egybe intuitív vezéreltségben, inspiratív erővel, imaginatív látással. 

 

A modern idők vulgáris szexgyakorlata nyilván nem így szemléli az élet eme misztikumát és misztériumát. Pedig a szerelem örök értékei ebben a dimenzióban vannak. De hát jól tudjuk, hogy a szent dolgok hasonló horderejű profán indítékokkal ellensúlyozódnak. Így azt kell mondanunk, ha a szeretetlenségnek, sorsnak, létbizonytalanságnak megvannak a maguk neurózisai, hogyan ne lennének a „szerelemnek” is neurotikus változatai? Eszembe jut Karenina Annának egy megjegyzése: „A jó házasság egyféle, a rossz igen sokféle.” Való igaz, hogy a szerelmi történetekben hemzseg az abnormalitás. A transzcendencián innen rengeteg az önbecsapás, az önismereti analfabetizmus, az igazoló elmélet, a védekező páncél, az átverés, a játszmázás, és ne feledkezzünk meg az érdekekről sem. Az állampolgárságért, a zöld kártyáért, a letelepedésért kötött házasságokról sem, a társadalmi felkapaszkodást segítő kapcsolatokról, az anyagi javakért létrejött frigyekről és egyéb „beházasodásokról”.

 

A szerelem szenvedélytermészetében a bipolaritás nagyon is jelen van: öröme az egekbe repít, bánata gyilkosságokba, öngyilkosságba kergethet. Hasonlatosan a mániákus depresszió kórképéhez. És természetesen nem nélkülözi a rosszhoz való szélsőséges ragaszkodást  sem, amely nemcsak a rossz fiúkhoz és rossz lányokhoz való elementáris vonzódást tartalmazza, hanem az azokhoz való ragaszkodást is, akik bántották, megalázták, kihasználták, becsapták. A szado-mazo játszmákig terjedő íven rengeteg példát lehetne hozni.

 

A bűnhöz is van köze a szerelemnek. Delila levágta Sámson haját, hogy erejétől megfossza. Kémek, árulók, besúgók gyakorlata nem kerüli az ágyjeleneteket. Egy mondás szerint a gonoszoknak csak a gonoszok felett van hatalma. Vagyis kellenek azok a miazmatikus adottságok, amelyek mintegy bevonzzák a hasonló vegyértékkel rendelkező alanyokat. Más szavakkal ezt ösztöntendenciának is nevezhetjük, amely nem legyőzhetetlen hajlamot jelent, de irányt szab a lehetőségeknek.

 

A buddhista vallás központi gondolata a vágy. Vonzásról és taszításról szólva idézzük fel emlékezetünkben, amikor valamiféle magnetikus erőt nem tudtunk megkerülni. Ez is sokféle, a hajósokat zátonyra futtató lidércfénytől a sivatagi fata morganáig. Amikor úgy érezzük, hogy akaratunk ellenére engedelmeskedünk egy erőnek, hatalmába, hálójába kerültünk valakinek vagy valaminek. Ez az egyik változat. A másik az, amikor szinte megszállottságig követünk egy belső indíttatást, rávetítvén valakire a vágyunkat, szerelmi készenlétünket. Akkor is, ha ezért semmi viszonzást nem kapunk. Ők a vég nélkül epekedők, a levakarhatatla- nok, akik árnyékként követik áldozatukat. Csecsemők libidonális dédelgetése ugyanúgy lehet ez, mint a masszőrök, „terapeuták” klienseikkel folytatott viszonyai. Mindez az azonnali kielégülés sürgetettségében.

 

A libidó fejlődését függőlegességben a csakrák sorozatán keresztül lehet a legkifejezőbben illusztrálni. Minden csakra új dimenziót jelent. A szerelem például a 2. csakra területe, míg a szeretet az övön felüli, 4. csakráé. Ez a központi csakra. A kettő semmiképpen nem keverhető és téveszthető össze, bár ez gyakran megtörténik. Egy nő, akit a szeretője megvert és leköpött, abba csimpaszkodott, hogy „de én szeretem őt!”, hogy ne kelljen függőségi indítékával szembesülnie.

 

Nőknél a nimfománia sok esetben a frigiditással függ össze. Azért próbálkoznak nyakra-főre, szinte válogatás nélkül, hogy hátha végre megélhetnék a jót. Férfiaknál a promiszkuitás az azonnali kielégülési indítékkal függ össze. Nem emeli fel libidóját magasabb szintekre, szublimáltabb megélési módokra. Az a férfi, aki naponta megragad minden kínálkozó alkalmat, nem érzi betegnek magát. Néha még a feleségével is el tudja hitetni, hogy ez a gyakorlat házasságukat nem sérti. Nemrégiben egy valódi erotomániás férfi, közel a hetvenhez, úgy adta elő a történetét, mintha az csupán egy ártatlan szoknyavadászat lenne. Csak a házasságait tudta összeszámolni, a kapcsolatokat nem. Az öt házasságból született 14 gyerek okán nagyszerű apának festette le magát. Azt a kérdést könnyedén kikerülte, hogy a gyerekeket természetesen minden esetben az anyák nevelték fel, és házasságai csupán néhány évig tartottak. A legutóbbi, negyven (!) évvel fiatalabb felesége már nem akarja őt. Durván összeverekedtek, rendőrségi ügy lett belőle, és most először életében padlóra került, leamortizálódott.

 

De még ennél a negyven évvel fiatalabb ötödik feleségnél is jobban szerette a harmadikat. Ebben a kapcsolatban valódi hősnek, megmentőnek érezte magát, mert leválasztotta az anyjáról ezt a nőt. Rávette őket, hogy cseréljék el az anyós lakását, de amikor elváltak, hoppon maradt. Elég nyomorúságos öregkor elé néz az energiáját, erejét, idejét, életformáját fellazító és felőrlő szerelemkergetésben megfáradt harcos, albérletben, kis nyugdíjjal már nehezen talál olyan nőt, aki tőle kívánna anya lenni. Bár fogát vesztett erotomán Oroszlánunk még most is szerelmi megoldásban reménykedik.

 

Megjegyzendő, hogy ez a 2. csakrában megrekedt energia más területeken is kirajzolja megrekedtségét. A tanultságban, műveltségben, igazi munkában, társadalmi helyzetben.

 

Nem hagyhatjuk szó nélkül a homoszexuális vonzalmakat sem, ahol leszámítva a genetikai adottságokat, szociológiai tényezők is masszív szerepet kapnak. A „mindent kipróbálni” indítéka igen erős lehet, de olykor hatalmas hasadást eredményez. Teljesen megzavarja a szexuális identitás kialakulását, és ez mindkét nem esetében így van. A legnagyobb buktatója még csak nem is az, hogy zsákutca, hanem hogy nem adhat igazi és teljes kielégülést. Ráadásul bűntudattal terhelt.

 

Minden korszaknak megvannak a nagy szexuális szimbólumai. Ezeket főleg a filmcsillagok testesítik meg, amióta film van a világon. Greta Garbótól Catherine Zeta-Jonesig, Rudolf Valentinótól George Clooneyig felsorolni is lehetetlen a legjobbakat. Akiknek a kisugárzása nem átütő, plasztikai műtétekkel, kádszájjal, műpillákkal igyekszik pótolni a hiányosságokat. De jobb, ha tudjuk, hogy a szerelmi kisugárzás belső ügy. Az igazi vonzerőt nem kell és nem lehet manipulálni, abban nincs csalás. Az igazi vonzerő nem holmi bizsu, talmi darab, hanem drágakő, gyémántfény.  Ezt neveztem a fentiekben archetipális erőnek. A személyiség eredendő, hamisítatlan, átütő erejű értékének.

László Ruth
XVIII. évfolyam 10. szám

Címkék: holisztika

Aktuális lapszámunk:
2019. április

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.