Holisztika

Szerelmi ámokfutás

...ó, Cupido nyila, ha eltalál!...

A pszichológiai igazságok is kétélűek: egyforma eséllyel válthatnak ki szörnyű ellenállást vagy hirtelen felismerést. Az előbbi nemhogy megoldást nem hoz, de még jobban betokosítja a problémát, az utóbbi viszont a csodálatos továbblépés, túlemelkedés az egocentrikus csőlátásán. Vagyis ha hasadtságról szólunk a későbbiekben, ehhez kétféleképpen szokás viszonyulni: jó esetben valóban túl akar jutni a kínzó ambivalencián a kettősségében cibálódó lélek; de megeshet, hogy újabb igazoló elméletet és védekező páncélt gyárt, miképpen az a felületes asztrológiai ismeretekkel is gyakran megesik. Nemrégiben egy Kos szülött két egymást követő öt percben ecsetelte feltartóztathatatlan Kos-lendületét, önérvényesítését, majd "buddhistaságát", mint az abszolút erőszakmentességet és önfeladást.


 

De hát a világ olyan, amilyen, és a paradoxonokban nem árt jártasságot szerezni annak, aki el akar igazodni a furcsaságok, ellentmondások, érthetetlenségek rengetegében.

 

Az is tény, hogy mintegy két évszázada a formabontások világát éljük, a tudattalan felfedezésével betört életünkbe a szürrealizmus, és a művészet a műfajokon túliban keresi kifejező "formáját". Ez a spontaneitás, összemosódás, tartalom- és irányultságnélküliség néha már kaotikus méreteket ölt, de tudjuk, hogy a káosznak is vannak elkötelezettjei. A most következő vizsgálódásunkban mégis a műfajokat hívjuk segítségül a férfi-nő kapcsolat útvesztőinek bejárásánál. Az egészen korai, esetenként óvodáskori érintettségektől a hajlott kori, hetvenen túli egymásra találásokig igenis igen eltérő műfajokban fejeződnek ki a kapcsolati dramaturgiai rituálék. Ezeket a műfajokat nemcsak az életkor, a kapcsolatok időtartama és intenzitása, a körülmények gátló vagy segítő tényei rajzolják meg, hanem főként az egymáshoz kötődő vegyértékek mennyisége és minősége.

 

Hiszen köztudott, hogy az ellentétek vonzzák és taszítják, kiegészítik vagy kivámpírolják, dinamizálják és/vagy rögzítik egymást.

 

Az óvodáskori csodálkozástól a szakrális házasságig terjedő íven rengeteg műfajban zajlik a szerelmi kapcsolat. A diákszerelmek egy része nem tud átlépni a felnőtt kapcsolatba. De arra is van példa, hogy az annak idején megvalósulatlan középiskolás korú kapcsolatok tíz-húsz év elteltével reneszánszukat élik. Hatalmas arzenált tesz ki a szerelmi háromszögek és négyszögek csoportja, és az olykor évtizedekig tartó titkos kapcsolat. Van intermezzo, amely nem sérti a házasságokat, más párok a nyitott házassággal próbálkoznak. És mindebbe még belejátszik a duálpár-kérdés is, amelytől rengetegen félnek, determinisztikusnak gondolván azt, illetve hamisságaik tükrének. Vannak hűvös-langyos kapcsolatok, amelyek nem sok vizet zavarnak, de békés életet biztosítanak. Más kapcsolatok drámai fordulatokban bővelkednek.

 

Egy kedves szerelmi szárnypróbálgatás nyolcéves korból:

 

Gabikának két fiú csapta a szelet, Barna és Szilárd. Látszólag jól érezte magát ebben a kultiváltságban, és esze ágában sem volt dönteni. Hol az egyikkel, hol a másikkal kísértette haza magát az iskolából, ilyenkor a táskáját is vitték. Egy vasárnap pedig a két fiúval ment sétálni a ligetbe. A lovagok hősiesen megvendégelték sovány zsebpénzükből néhány pohár málnaszörppel. Ennek következménye a veseműködés felfokozottsága lett. Aznap az a fiú állt közelebb a szívéhez, akire a retiküljét bízta, mialatt egy bokor kulisszái mögött könnyített a repedező érzésén.

 

A szirupos szappanoperák végtelenített nyavalygásai abból tartják fenn magukat, hogy mindenki mást szeret, mint aki őt szereti. A világirodalom klasszikussá vált szerelmi történetei jobbára tragikusak. Héloise és Abélard, Othello és Desdemona, Rómeó és Júlia, Antonius és Kleopátra - és folytathatnók a sort tovább. Egyikben-másikban az emberek felismerik saját történetüket, például Anna Kareninának érzik magukat.

 

Való igaz, hogy a nagy szerelmeknél archetipális erők szabadulnak fel a lélek mélyéről, amelyek feltartóztathatatlanul törnek elő. Azt is magával ragadja ez az erő, aki csupán kívülálló. Lenyűgöző a szerelmeseket övező aura, ahogyan lebegnek a talaj felett, túlemelkedve minden korlátozó tényezőn. A szerelem azért misztérium, mert az örökléttel köti össze az embert. Ám nem mindig sikerül átemelni az apai-anyai attitűdbe a szerelem ifjonti lobogását. Szerelemgyereknek születni nagyon elementáris, de nagyon tragikussá válhat.

 

A kapcsolatokat könnyen szétzilálja a felek lelki éretlensége, a családpatológia és a társadalmi-történelmi helyzet. Ilyen lelki éretlenség például a saját szenvedélytől való félelem, mint serdülőkori maradvány. Ez a félelem visszaűzhet a gyermekkori biztonságra, védelemre várásra, és ez az érett, felnőtt, többlettel rendelkező kapcsolatot meghiúsítja. Az igazi szerelmi ámokfutás ezekből a csökevényes önismeretből fakadó, mindenféle függőségekbe menekülő, önbecsapásos próbálkozások következménye. A "pedig én szerettem" éppen olyan maró érzés, mint a "fogalmam sincs, mit ettem rajta". A hűtlenség, a megcsalás, az átverés, a hazugság, a felületesség, az árulás a kapcsolatok fekete árnya. A felismerés és kigyógyulás igen hosszadalmas szokott lenni. Egy felszarvazott feleség és hitegetett szerető története szolgáljon példának.

 

Klári 24 éves, magas, karcsú, szőke, Skorpió, darázsderékkal, különös kisugárzással. Sanyi nős, ötvenes, őszülő halántékú, szívdöglesztő arszlán. A bombázó páros minden együttlét alkalmával megerősíti az örök összetartozást. Klári mást sem hall, mint hogy ő az igazi, a feleség nyomába sem lép. Sanyi el fog válni, és semmi akadály nem lesz a boldogságuk útjában. Ez már tíz éve így zajlott. Akkor Sanyi kórházba került kivizsgálásra. Kérte Klárit, mit vigyen a kosárkában látogatáskor. Klári felpakolva beviharzott a finom elemózsiákkal. Sanyi szerelmesen megfogta a kezét, és a következőket suttogta: Kicsim, elfelejtettem mondani, hogy anyuci és a feleségem jönnek tíz percen belül.

 

Klári önmagából és kórházból kifordulva kitántorgott az utcára. Ott olyan zokogás tört rá, hogy idegenek siettek a segítségére. A szakítás drámai volt. Sanyi valósággal megátkozta, hogy soha ne legyen olyan boldog, mint vele volt.

 

Az átok valamennyire teljesült, mert Klári házassága cseppet sem volt boldognak mondható a kilúgozott lelkű, öregedő jogtanácsossal. Fiának szentelte minden szeretetét.

 

Az átokból valami visszaszállt Sanyira is, mert néhány éven belül infarktusban meghalt.

László Ruth
XV. évfolyam 10. szám

Címkék: holisztika

Aktuális lapszámunk:
2019. július

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.