Holisztika

Tantra

A tantra a legegyenesebb, közvetlen eszköz az önmegvalósításhoz


Története, iskolái és gyakorlatai

A tantra a Káli-júga (Vaskor) degradált korában válik igazán fontossá a spirituális keresők számára, amikor a védikus szertartások már nem adnak elég energiát a kor erkölcsi hanyatlásának ellensúlyozására. A tantra a legegyenesebb, közvetlen eszköz az önmegvalósításhoz. A tantra technikáinak és filozófiájának célja a moksha (megszabadulás és megvilágosodás), vagy legalább valamilyen gyakorlati eredmény elérése az élet megkönnyítésére. A mai nyugati világban a tantra szexuális részét helyezik előtérbe, mintha az maga a tantra lenne. Az indiai tantrikus hagyományoknak azonban ez csupán egy része, és magának az „egyesülésnek” is a durván értelmezett változata.

 

Minden tantrikus írást három szinten lehet értelmezni, egy durva, egy magasabb és egy szubtilis formában. A spirituális folyamat szakaszainak célját könnyen elhomályosítja a megfelelő háttérismeret és a mély megértés hiánya. Ily módon például az „egyesülés” jelentheti durva szinten a szexuális érintkezést, magasabb szinten az isteni erényekkel, képzetekkel való rituális egyesülést imák éneklése és felajánlások révén, végül a legmagasabb szinten az igaz én kozmikus egyesülésének átélését Síva és a Saktik isteni minőségeivel.

 

A „tan” a szanszkrit „tanoti” szóból ered, mely „kiterjesztést” jelent, a „tra” pedig a „trajate” szóból származik, mely „felszabadulás” jelentésű. A tantra tudománya ebben az értelemben kiterjeszti és felszabadítja a lelket. Tantrikus az olyan személy, aki kaszttól, vallástól, hittől függetlenül törekszik a spirituális kiterjedésre, olyan szinten, hogy az egész univerzumot „átfogja”, „átölelje” Istenhez hasonlóan. A tantra önmagában nem vallás és nem „izmus”, hanem alapvető szellemi tudomány, tudás.

 

 

A tantra kialakulása

A tantra kialakulását egyes kutatók Kr. e. 5. századra teszik. Ez idő tájban a történelmi Buddha „háromszor forgatta meg a tanítások kerekét", azaz három különböző csoportnak adott tanításokat, megértési szintjüknek megfelelően. A hínajána kis járművét, keskeny ösvényét a 254 szerzetesi előírás határozta meg, melyen csak a fejlődésünkkel foglalkozók, világi élvezetekről és a tulajdonról lemondott állapotot vállalók járhattak. A mahájána nagy járművét, széles ösvényét is tanította, mely már a lehetőségek szélesebb tárházát adja a gyakorlóknak, így a maguk tisztításán kívül a mások segítése, gyógyítása is bekerült az alapelvekbe. A királyoknak és minisztereiknek a legmagasabb vadzsrajána (Gyémánt Út) tanításokat adta, melyek megfelelnek a tantrikus alapelveknek.

 

A tantrikus módszer a világot valóságosnak és nem illuzórikusnak tekinti. Ez a tanítás a megelőző indiai filozófiák nagyon jelentős megújítása. A shaiva (Síva-hívő), shakta (a Saktikban, Síva női erő formájában hívő), vaisnava (Visnu-hívő), dzsainista vallások és a buddhizmus is saját tantrikus gyakorlatokat fejlesztett ki.

 

Ádi Buddha, vagyis az Ős-Buddha egyesülésben a vele egyenlő női buddhaformával (egy régi festményen). Mint fény- és energiaforma eredetileg mindenki sajátja, belső fényforrása

 

A korábbi védikus időszak kezdetétől a kasztok között a legfelsőbb brahmin (papi) kasztba született, tiszta életmódot folytató férfiak lehettek csak a – titokban tartott – védikus tisztítások, beavatások, mantrák, jantrák és mudrák, továbbá a védikus asztrológia tudói, mely ismereteket csakis a brahmin kasztbeliek számára adhattak tovább. Ezzel szemben a tantra a legkorábbi írásos formáiban kifejezetten tekintélyromboló, a korábbi védikus szabályrendszert alapjaiban kérdőjelezi meg. Amikor az ember nem szívből, megértésből, hanem csupán előírásból követ szabályokat, hogy a világban elfoglalt státuszát ezáltal tartsa meg, eltér a belső igazságtól anélkül, hogy azt tudatosítaná. A tantra ezeket hozza felszínre és alakítja át, ezáltal újból élővé teszi a személyt és az eljárásokat.

 

A történelmi Buddha hozta létre az első szerzetesi életközösségeket, melyekbe bárki beléphetett, kasztbeli megkülönböztetés nélkül. A szerzetesi életformában a lemondott állapotra jellemző fogadalmakat megtéve (vagyontalan és szexmentes élet) volt csak lehetőség a beavatások felvételére, a tanításokon való részvételre és a mindennapi gyakorlásra. A világiak, házasságban élők egyáltalán nem vehettek részt a (titkos) szertartásokon. Ők csak azáltal részesülhettek áldásban, hogy a szerzetesi közösségek vagy a tisztításokat végző és tanácsokat adó brahminok fenntartásához anyagilag hozzájárultak.

 

A tantra lehetővé tette, hogy a világi gyakorlók elérjék a belső isteni igazságot, ezzel az életük minden egyes területén megvalósíthassák a „túlvilágit”. A tantrikus meditációban a gyakorló nem csupán invokálja (meghívja) az istenséget, hanem azonosul, egyesül is vele tudatában, annak isteni energiáit mintegy „magába építi”. Miután a valóságos létezés eredetileg isteni, a gyakorlattal vissza lehet térni ebbe az állapotba. A tantra a valóság teljességének az átélését nyújtja, mint az isteni tudat örömteli, szabad, független megnyilvánulását, bármilyen névvel (Síva, Buddha stb.) jelöljék is azt.

 

1. ábra: 180 cm magas férfi és 170 cm magas nő csakratávolságai és a csakrákat működtető nádik energiafolyamatai, Gyémánt Út beavatással rendelkezőknél

 

A tantra eszközeivel fel lehet szabadulni a tudatlanságból, és ki lehet lépni a szenvedés karmikus körforgásából.

 

A tantra virágkora

A tantra virágkorát Kr. u. 8–10. században élte, amikor az ún. mahasziddha történetek is kialakultak, gyakorlatilag a történelmi Buddha által korábban megadott beavatások alapján. Például a buddhizmusban ebben az időszakban kezdték el szélesebb körben is átadni a Gyémánt Út tanításokat és beavatásokat. Az eredeti tanítások és átadások Indiában a vonalvivő pátriárka rendszerben, mester-tanítvány vonalon maradtak fenn. A mahasziddha legendák 84 példát mutatnak arra, hogy a teljes megvilágosodásra nincs azonos recept, mindenki a saját körülményei szerint – mindenképpen egy megvalósított mester útmutatásai alapján – más-más úton éri el a tökéletesen tiszta tudatállapotot. (Lásd a képeket!) Ezen belül először az összes zavaró érzelemtől való „megszabadulás”, majd az ún. merev elképzelések elengedése, szinte felrobbantása következik, mely végül megadja a teljes megvilágosodást. Idetartozik az a metafizikai megfogalmazás, mely a Szív szútra lényegisége: „A forma üresség, az üresség forma!” A Szív szútra alapján a gyakorló megértheti azt, hogy tudatállapota legmagasabb szintjén képes az üresség (szunjata) és az anyagi világ határán kitisztítani, átalakítani a jelenségeket. (Lásd: Természetgyógyász Magazin, 2011. november, „Buddha és a kvantumfizika” c. cikket!)

 

A tantra színre lépésekor a korábbi védikus szertartásokat megtöltötték tantrikus szimbólumokkal és eljárásokkal. Három feltétel szükséges a megfelelő fejlődéshez: egy tantrikus guru vezetése, aki beavatásokat és magyarázatokat ad; fegyelmezett gyakorlás; és az életmódszabályok szigorú betartása.

 

 

A tantra célja és módszerei

A valóság létrehozza a lények és dolgok sokszínű sokaságát. A folyamatban a mája (káprázat) elfátyolozza a valóságot és szembeállásokra választja szét az erőket, mint tudatos és tudatlan, kellemes és kellemetlen stb. Ha az ember nem ismeri fel az illúziók eredetét, azok behatárolják és megkötik, megbéklyózzák (pashu) az egyént (jiva). Ezt oldja fel a tantra, mely Sívától és a Saktiktól ered, akik a teremtés és megszüntetés (vagy másképpen visszatérés az eredeti forráshoz) két legfontosabb kozmikus erejét képviselik. A tantra tanításai jellemzően párbeszéd formáját öltik magukra Síva és Sakti, vagyis Parvati között, akik elmondják egymásnak a moksha jellegzetes technikáit és filozófiáját. Sívát úgy ismerik a hinduizmusban, mint a Jóga Ura (Yogirádzs), vagy a Jóga Istene (Yogeshwara). Hitvesét, Parvatit úgy tekintik, mint a vele egyenlő tökéletes női megfelelőt.

 

Egyesültségben lévő fény- és energiaforma a Gyémánt Út tanításaiban

 

A gyakorlók az imádat tiszta odaadási formáiban felajánlják a testet és a tudatot Istennek, hogy az isteni erők töltsék be azokat, és végezzék el a belső tisztulás és átalakulás munkáját. A tantra ezekhez első lépésben olyan fizikai módszereket is előír, mint rituális fürdők, böjtök, légzés- és testgyakorlatok végzése. A szellemi eszköz ehhez a meditáció.

 

A hindu tantrikus írások elsődleges forrásai az Agamák, melyek általában négy részből állnak: 1. metafizikai tudás (gjána), 2. meditációs eljárások (rádzsa jóga) 3. rituális szabályok (kriya) 4. erkölcsi és vallási rendelkezések (charya). Az iskolák és vonalak más-más agama hagyományhoz kötik magukat.

 

A hindu tantrában létezik a már említett vaisnava, shaiva, shakta hagyomány többek között, melyekből a shaiva tantra adta a világnak hatha jóga kézikönyveket, úgymint a Hatha Jóga Pradipikát a 15. században és a Gheranda Sangitát a 16. században. Ezek azok, melyekből a jóga és a szubtilis testek – azaz az energetikai finomtestek: éter-, asztrál-, mentál- és kauzáltest – modern tudása származik. Így az ászanákat (testhelyzetek), a légzésszabályozást (pránajána), az érzékek visszavonását (pratjahára), a mantrák mondását (mantrajána), a tudat lecsillapítását (dháraná), a meditációt (dhjána), kéztartásokat (mudrá), továbbá az energetikai finomtestek (sukshma shárira) ismeretét a csakrákkal, belső elválasztású mirigyekkel való összefüggésben, továbbá a nádik energiafolyamatait, mint a kundalini shakti (erő) jelenségeit mind tartalmazza a tantrikus jóga. (Lásd Természetgyógyász Magazin, 2010. november és december, „Hangok, jelek és kéztartások” c. cikket!) Míg néhány ezekből a korai tantrikus előtti forrásokból ered, mint a hindu Upanisádok és Jóga Szútra, ezeket kibővítették, továbbfejlesztették, szertartásilag és filozófiailag újraértelmezték, átdolgozták.

 

A tantra eszközeinek hatékony műveléséhez meghatározott testi és lelki fejlődési szint elérése szükséges. Ha valaki a tantrát nem megfelelően felkészült állapotban gyakorolja, akkor lehetnek kártékony hatásai. Ugyanis a gyakorlatok felszínre hozhatnak, felébreszthetnek olyan lekötött erőket, tudatalatti tartalmakat, melyeket a személy egyedül gyakorolva nem képes uralni, a megfelelő módon lekezelni.

 

2. ábra: Nem beavatott átlagember auraburkainak elhelyezkedése

 

A tanításokban nem részesült ember az ún. pashu-bhava állapotában létezik, vagyis az állatias hajlam uralja. Egy személy a pashu bhava állapotban rendszeresen eszik húst, továbbá mámorító szereket használ. A védikus rendszerben egy normál halandó összerendezetlen testi-lelki állapota miatt képtelen szattvikus (tiszta minőségű) kódba kerülni. Ebben a szétszórt állapotban bármilyen gyakorlat végzése csekély hatásfokú. Ezt az állapotot becstelennek, zavarosnak, kapzsinak és erőszakosnak tekintik. Minden tantra alapvető kívánalma, hogy ezen az alacsony állapoton túllépjen, magasabb szintekre emelkedjen a személy. Hagyományosan a korábbi védikus út az ilyen alacsony szintre jutott embereknek nem is nyújt kiutat, sőt nem is számol velük, mert létrejöttének időszakában nem is létezett maga a jelenség.

 

A tantra különböző szintjein a gyakorló képessé válik megszabadulni az elfojtásoktól, túlmenni a saját, a családi és környezetének a tabuin. Aki az első lépés gyakorlatait sikeres elvégzi, az fogadalmat tehet a virag-bhava („hősi”) szint elérésére, amelyen az ember szabaddá válik a vágyaitól, valamint az azok által létrehozott kötésektől, szenvedéstől. A mai ember szenvedéseinek valójában fő forrása a vágyai, mindig vágyik valami újra, valami jobbra stb. Az elégedettség forrása már önmagában is lehet a jelen helyzete eléréseinek, eredményeinek a felismerése. Az elégedettség boldogsága segíti az előrelépésben, míg a vágyai kielégítetlensége miatti szomorkodása, haragja erővesztés, amely éppen attól az aktivitástól, teremtő erőtől fosztja meg, amivel beteljesíthetné céljait. Amikor tudatosságunk felemelkedik az isteni szintjére, akkor válunk képessé a világot isteni, kiterjedt módon látni, és olyan célokat kitűzni, amelyek mindenkinek javára vannak, és nem válnak egyéni eléréseink mások számára rombolóvá.

 

 

Tantra a modern időkben

Ahogy a tantra nyugaton népszerűvé vált, úgy nagy átalakuláson ment át. A tantrát az eksztázis kultuszának tekintették, mely oly módon egyesíti a szexualitást és a spiritualitást,  hogy az a nyugati viselkedésmintákból származó szexuális elfojtásokat korrigálja. E hit szerint önmagában a szexet szakrális (szent) cselekedetnek kellene tekinteni, mely képes felemelni a gyakorlót finomabb spirituális síkokra. Ez a tantrikus ösvény mély félreértésén alapul, mint például a kaliforniai tantra, mely a hippimozgalom része volt a kommunák kialakulásával az 1960-as években. Ez alapján a mai nyugati tantra jobbára speciális szeretkezési gyakorlatokat tartalmaz, nem igazán foglalkozik más szellemi gyakorlatokkal.

 

Mahasziddhu egyesültségben, a tökéletes megvalósítás állapotában szellemi párjával

 

Természetesen kisebb számban vannak autentikus indiai tantra mestereknek is iskoláik Nyugaton, amelyek a hagyományos hindu tantrát tanítják. A buddhista vonalak vezető lámái évente néhányszor Magyarországra is látogatnak és megkaphatjuk azokat a vadzsrajána beavatásokat, melyekben akár néhány évtizede is csak a buddhista királyi családok tagjai részesülhettek. 

 

A kundalini shakti működése

A gyökércsakrából felemelkedő kundalini shakti (erő, energia) aktuális magassága egy adott személynél mutatja annak energiakeringtetésben való gyakorlottságát, illetve pillanatnyi megvalósítottságát. A magas szintű – tantrikusnak is nevezhető – beavatottságra jellemző tényezők egyike, hogy a gyakorló legalább 13-16 asztrálsíkú auraburkában 80 százaléknál nagyobb nyitottsággal rendelkezzen a koronacsakrájában. Ez az állapot jelenti a „misztikus” kundalini energia felemelkedését. Azért hasonlítják kígyóhoz, mert valóban kígyózva halad felfelé a három fő nádin keresztül a csakrák során. (Lásd az 1. ábrát!) Az ismert három fő nádi vezeték közül a középső a szusumná, a bal oldali nőies pránaenergiát képviselő idá, míg a jobb oldali férfias pránaenergiát továbbító pedig a pingalá nádi. A két szélső nádi kígyószerűen keresztezve egymást – Aszklépiosz görög gyógyító istenség botján, illetve Hermész pálcáján is ábrázolt módon – adott magasságokban létrehozzák a csakrákat (kerék), és az áramlások minősége azok harmonikus vagy diszharmonikus forgását adják.

 

Hermész pálcájának ábrázolása szerint is az energia áramlása alulról felfelé öt keresztezés után a 3. szemben teljesedik ki, ahol találkozik a belső és a külső fény (!). Az energiák egyesülése mikro- és makrokozmosz- szinten létrehozza a fejtetőn az ezerszirmú lótusz kinyílását.

 

A fő csakrák nagyon pontos méretarányokban vannak elrendezve a testen. Egy 180 cm magas férfi és egy 170 cm magas nő felsőtestén a gyökércsakrától (föld elem) felfelé 20 cm-ként találjuk a köldököt (tűz elem), a szívcsakrát (levegő elem), a torokcsakrát (tér-űr elem), végül a 3. szemet. Utóbbitól 10 cm-re felfelé a fejtető koronacsakráját látjuk. Sokan összetévesztik a szexcsakrát az igazi 2. csakraként működő hasi csakrával, miután mindkettő a víz elemmel van kapcsolatban. A szexcsakra a Skorpió jegy vízeleme miatt, a hasi csakra pedig az öt elemből a valódi második. A szexcsakrát alulról számítva 6 cm magasságban találjuk a szeméremcsont felett közvetlenül, míg a hasi csakrát a köldök alatt 6 cm-re érzékelhetjük.

 

Madhusziddha szellemi párjával egyesülve, lebegve uralja az elemeket

 

Ha csak az első auraburok van megnyitva a fejtetőn, akkor csupán ennek viszonylatában ment fel a kundalini a koronacsakráig. Minden egyes auraburok szintjéhez (1–23-ig) tartozik egy nyitókód, mely képes elindítani a kundalini áramlást a csakrák során a fejtetőig. Ha a gerincben és a környező energiapályákon – meridián- és nádiszinten is – folyamatos az energiaáramlás, akkor az egész élet más, magasabb szinten zajlik.

 

A világegyetemet alkotó öt alapelem mandalát alkotva az öt alsó csakra asztrálsíkján megjelenve a csakrákon keresztül kommunikál a környezettel. Érzelmi és mentális akadályok esetén a mikro- és makrokozmoszt jelképező mandala egysége felborul. (Lásd Természetgyógyász Magazin, 2010. augusztus, „Az 5 elem tana” c. cikket!) A belső energia hiánya, a saját isteni forrásával való kapcsolatvesztése miatt a környezettől kér utántöltést a szervezet. Ekkor a csakrákon befelé áramlik az energia, ezáltal függésbe kerül a külvilággal a személy. Ez az állapot vezet egy bizonyos energiaszint alatt betegséghez, öregséghez és halálhoz. Minden csakra helyes vagy helytelen működését az jellemzi, hogy hányadik auraburok szintjéig van nyitva. Minden egyes csakrában a négy ez életi alsó burok és a korábbi életi információkat átadó 5-16-23. auraburok rétegződéseit is megtaláljuk.

 

A beavatással, csatornanyitással nem rendelkező átlagemberek feje tetején a koronacsakrában az auraburkok csupán néhány százatű  lékos nyitottsággal működnek, ezért a szerveik nem kapnak elég energia-utánpótlást, így a testi működéseknek nincs elég energiája a védekező, anyagcsere- és méregtelenítő folyamatokhoz. (Lásd a 2. ábrát!) Az ilyen személy kundalini ereje minimális, az alsó 1–2. csakra szintjén tartózkodik. Ezért éli ki az emberek többsége az alsóbb szintű vágyait. (Lásd Természetgyógyász Magazin, 2010. július, „Az emberi energiarendszer” c. cikket!) Ha az embereknek csak legalább az alsó négy auraburka lenne folyamatosan nyitva legalább 50 százalékosan a koronacsakrájukban, akkor szinte az összes ismert betegség töredéke lépne csak fel. (Ez az állapot szakszerűen feltöltött kristálysorozat állandó viselésével is elérhető.)

 

Közbevetve, a kézrátevéses energiaátadók többsége sem éri el ezt a nyitottsági szintet. Az érzékelések szerint általában az alsó 1–3. auraburokban nyitottak többé-kevésbé, a 4. auraburoktól felfelé pedig a kundalini erejük megegyezik az átlagemberével, nyilván hozott karmáik függvényében is. (Lásd a 3. ábrát!) Sok esetben felelőtlenül hitegetik a kezeltjeiket, akik a gyógyulás reményében mindent kipróbálnak. Különösen daganatos esetekben kifejezetten tilos a kézrátevéses módszerek alkalmazása, az. ún. „fordító programok” miatt, melyek károssá alakítják a kézből érkező, alacsony szintű energiát! (Lásd Természetgyógyász Magazin, 2011. április, „A szabad akarat mítosza” és 2012. március, „Beavatás” c. cikket!)

 

Kr. u. 754-ben Guru Padmaszambava (a Lótuszban Született) vitte át elsőként Tibetbe a tantrikus tanításokat. A kép a társnőjével való egyesültségi állapot energiaterét mutatja. Felül kétoldalt vonalvezetők, oldalt és lent védelmezők energiatere látható

 

Az összes szellemi eljárás, mester-tanítvány vonal beavatásokkal és az ezeket követő gyakorlatokkal arra törekszik, hogy a csakrarendszer minél tökéletesebben működjön, vagyis a legmagasabb auraburokig legyen nyitva a lehetőségek szerint. Ezt a gyakorló pillanatnyi mentális állapota, nyitottságának és ragaszkodásainak aránya engedi meg, vagyis csak addig a szintig lehet valakit az adott pillanatban „megnyitni” a beavatással, amennyire az befogadó.

 

A védikus eljárásokra jellemzően, illetve a hínajána szerzetesi szintjén inkább elkerülik a másik nemmel való konfrontációt. A nemi szervek mint mikrorendszerek, az egyéb reflexzónákhoz hasonlóan, tartalmazzák a szervezet szerveinek energiaállapotát, lenyomatát. A nemi aktus alapvetően az összes energiatestben való energiacserét jelenti. A sokgenerációs szervi lerakódások ilyenkor a felszínre törnek. A kundalini erő csekély szintje esetén nem képesek a felek felemelni egymást, ellenkezőleg, mindketten egyre lejjebb süllyednek. (Lásd később is!) A nők befogadó szerepüknél fogva befogadják a férfi és családja haragjait, rosszindulatát stb., ettől altesti gyulladások, sebek, daganatok is keletkezhetnek náluk. Ez fordítva is működik. Amennyiben legalább az egyik fél rendelkezik Gyémánt Út beavatásokkal, a megvalósítási szintje függvényében kitisztíthatja mindkettőjük akadályait.

 

 

A párkapcsolat energetikája

A férfi és női együttélésben, párkapcsolatokban a nőknek erősebb a jin energiája, míg a férfiaknak erősebb a jang energiája, így kölcsönösen kiegészítik egymást. A gyermekek szempontjából elsődlegesen fontos, hogy a szülők harmonikus energiakapcsolatban éljenek, mivel a gyermeknek szüksége van mind az apa férfias energiájára, tulajdonságaira, mind az anyai nőies oldalra az egészséges fejlődéséhez. A két pólus együtt tud közösen családot teremteni. Azonban szükséges, hogy mindkettő alapvetően felsőbb énjéből töltődjön folyamatosan, így nem merítik le egymást az előzőek szerint. Ma gyakran tapasztaljuk, hogy a párok nagyon boldogok, amikor egymásra találnak, aztán elkezdenek „egymásból élni”, és nagyon hamar kimerül, kiüresedik a kapcsolatuk, életenergiájuk lecsökken. (Ennek tudható be Magyarországon főleg a férfiak 65 éves kora körüli korai halála.) A családjaik sok generációs od-kapcsolatain át elfolyik az energiájuk.

 

Ma az emberek nagy része nem kap elég áldást, életerőt a szüleitől, hogy igazán éretté váljon, és egységben legyen önmagával. (Lásd: Természetgyógyász Magazin, 2011. május, „Termékenység és meddőség” c. cikket!) Az egység önmagunkkal, Istennel és a világgal az alapja a jó párkapcsolatnak. Az érett egyén meg tudja tartani az egyensúlyt a kifelé és a befelé fordulás között, tud adni (jang elv) és kapni, befogadni (jin elv). Utóbbi nem passzív energia, a hindu alapelvekben a női erő, a shakti nagyon is aktív! A férfi és nő közötti energiacsere akkor válik függőséggé, od-kapcsolattá, ha beszűkült állapotú a négy alsó auraburok. Az ezek között a fejtető koronacsakrájába érkező Nap, Hold, Merkúr, Vénusz stb. planétasugárzások jin és jang csatornáinak átbocsátóképessége függ a felek érzelmi és mentális állapotától, valamint a felsőbb auraburkaik nyitottságától, mely a korábbi életi karmáik következménye. (Lásd Természetgyógyász Magazin, 2012. szeptember, „Az auraburkok rendszere” c. cikket!) A beavatások és a megfelelő gyakorlás tágítja a csatornákat. A Gyémánt Út legmagasabb szintű tantrikus módszereivel, az egyesültségben levő férfi és női buddhaformák segítségével a gyakorló felveheti a saját belső fényével a kapcsolatot. Ez tartalmazza a teljes férfi-nő egységállapot információit, függetlenül attól, hogy most éppen fizikai testben milyen nemű az illető. A megvalósítása függvényében képes fizikai síkra hozni a másik nemre jellemző energiákat is, miközben a saját nemére jellemző energiái is tisztulnak. A párkapcsolat rámutat, hogy milyen érzelmi és mentálterületeken szükséges még tisztításokat végezni. A végcél, hogy a férfi-női páros egyre tisztább energiáikkal egymást segítve elérje a tökéletes megvalósítást.

 

 

Asztrológiai összefüggések

A tantra jóga asztrológiaiszempontból a Skorpió jegy jellegzetességeit mutatja. A Kos jegyétől  számított 8. ház a halál és újjászületés átmenetét szimbolizálja. Testileg a húgyhólyag és a nemi szervek tartoznak a működési területéhez. (Lásd Természetgyógyász Magazin, 2011. március, „A horoszkóp mint mandala” c. cikket!) Erről a testtájékról elinduló kundalini erő működésével és fontosságával az ókori görög kultúrában az Aszklépiosz botjára tekeredő kígyó egészségszimbóluma mellett tisztában voltak azzal, hogy pl. a kereskedelemhez és utazáshoz is emelkedett energiaszint szükséges. Ezt jelképezi Hermész még jellegzetesebb kettős kígyós pálcája!

 

A Skorpióban uralkodó Mars és Plútó nagy feszültségű erőit arra irányítja, hogy az anyag és a testiség legrejtettebb természetét megismerje, átélje. Továbbá megértheti, hogy a belső ösztönző testiség feszültsége egy magasabb rendű megtisztult szellemiség felé irányítja a figyelmét. A Skorpió 8. házában adott a feladat, hogy a végletek fizikai átélésével azokat fel is adja, elengedi a magasabb létsíkok elérése kedvéért. A mindenkiben ott rejtőző Skorpió rezgés az egyént hajlama és adottsága szerint a misztikus és mágikus erők megismerése és felhasználása felé viszi. Ha beköti magát az anyagba és a testiségbe, a szexuálmágia és fekete mágia veszélyes terepére viszi az egója. Megértheti, hogy szellemének emelkedése, tisztulása csak az ego akaratoskodásának a feladásával történhet, mely egy kis halál átélését jelenti. Az ego megsemmisülése a szellemi újjászületés kezdete, kulcsa, mely átlendíti a legmagasabb misztikus átélésbe. A Skorpió további jellegzetessége, hogy a generációk óta elnyomott vágyakat és reményeket a felszínre hozza és átalakítja. Idetartoznak a vallásokban is megfogalmazott tabuk, azokat megtöri, és új szempontból, magasabb szinten értelmezi. A vágyait szublimálva, átlényegítve, más dimenziókban találja meg az örömforrását.

Majoros János Károly
XVIII. évfolyam 11. szám

Címkék: ezotéria, önmegvalósítás, tantra

Aktuális lapszámunk:
2019. december

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.