Holisztika

Túl a téridőn - a tudat csodái

Paraképességekről reálisan 2. rész

A sorozat első részében a pszi képességek kutatásának történetét, főbb csoportjait és parafenoménjeit mutattuk be. Az előző írásból nyilvánvalóvá válhatott, hogy a pszi-jelenségek a legszigorúbb tudományos vizsgálatok fényében is ténynek tekinthetők, vagyis a makacs kétkedés ezek után leginkább a "kritikusok" felvilágosulatlanságának tudható be.

 

Igaz ugyanakkor az is, hogy ezek a jelenségek az emberi értelmet saját határaival szembesítik, ugyanis nemcsak a fizikai hátterük ismeretlen, de ellentmondanak szinte mindennek, amit a világról eddig ismeretként megszereztünk. Ebben a részben ezeket a "képtelenségeket" vesszük szemügyre, szükségszerűen komoly figyelmet és türelmet kérve a Kedves Olvasóktól.


 

A pszi tulajdonságai - a tudattalan szerepe

Az elmúlt időszak parapszichológiai kutatásai a pszi fizikai természetéről inkább csak azt tudták megállapítani, hogy működése milyen fizikai kölcsönhatásokhoz nem sorolható, illetve azt, hogy a jelenségek kialakulása fizikailag mitől nem függ. Egyszerűbben fogalmazva, világossá vált, hogy a pszi-észleletek és -hatások ismert fizikai eszközökkel nem befolyásolhatók, illetve az eddigi megfigyelések alapján működésük nem függ a mi hétköznapi értelemben vett tér-idő fogalmainktól.

 

A pszi-jelenségek, illetve képességek eddig ismert törvényszerűségeit így a lelki folyamatok területén lehetett feltárni. Ez különböző vizsgálatokat jelent, ami a pillanatnyi hangulattól kezdődően a személyiségtípusok befolyásoló hatásán át az időnként megfigyelhető kiemelkedő egyének tehetségének megfigyelését jelenti. A kivételes és nehezen megismételhető eseteket leszámítva azt lehet mondani, hogy ezek a képességek a tudományos kísérletekben általában csak statisztikusan mutathatók ki. A mért hatás erőssége látszólag azonos laboratóriumi körülmények között se jósolható meg előre. Ennek a magyarázata valószínűleg abban rejlik, hogy ezek a folyamatok a lelki működésünk mélyebb rétegeihez kötődnek, amit tudtalevően nehezen tudunk irányítani, vagyis a konkrét elhatározással szemben az eredményeket elsősorban a résztvevők pillanatnyi lelkiállapota határozza meg.

 

Ebből kiindulva a hatás a várttal ellentétesen is kialakulhat - a véletlentől várhatónál sokkal kevesebb találat születik -, ha a kísérleti személynek például fenntartásai vannak a vizsgálati környezettel, nem bízik magában, vagy eleve nem hisz a mért képességekben. Mindezt egy példával a legegyszerűbb érthetőbbé tenni. Tudjuk, hogy tudatunk elvárásai képesek befolyásolni a véletleneket, így a pszi egy kockajátékban is tetten érhető. Képzeljünk hát el egy családot, amely egy társasjátékban minél több hatost igyekszik dobni, egyénenként azonban a hozzáállásuk meglehetősen különböző. A szülők átlagos elvárásával szemben a gyerekek - Öcsi és Hugi - két szélsőséget testesítenek meg. Öcsi lazán derűs, játékos egyéniségének Hugi a torzképe, ő ugyanis depressziós, hisztis, szeret szenvedni és másokat is szenvedtetni. Az eredmény sejthető: ha az egyénenkénti hatos találatokat mindenkinél háromszáz dobásra vonatkoztatjuk, a szülők ötven körüli eredménye (pl. 48–52) éppen a statisztikai véletlennek felel meg, ez ugyanis a háromszáz egyhatoda, a hatlapú kockától épp ennyit várhatunk. Öcsi, aki a játék egyértelmű nyertese, kilencvenkilenc hatost dobott, Hugi - az örök vesztes - pedig összesen egyet.

 

C. G. Jung a különleges egybeesések (szinkronicitás) elméletének kidolgozója

 

Ezt a jelenséget negatív pszi-nek nevezzük, ami nyilvánvalóan ugyanúgy "pozitív" pszi-hatás, mert nem a valódi, hanem a megegyezés szerinti elvárással ellentétes. Ilyenkor a tudattalan a "mindent, csak azt ne" hozzáállással válogat a lehetőségek közül, így eredményezve végül a véletlennél is kevesebb találatot. Vagyis az előbb idézett társasjátékban mindenki az igazi elvárásának megfelelő eredményt ért el, Hugi például a lelke mélyén szenvedni, vagyis veszteni akart.

 

A tudatos kontroll egy másik akadálya az is, hogy a vizsgálatokban az alany nem érzi, hogy melyik információ származik a pszi-től, illetve melyik pusztán a képzelettől. Egy telepátia-kísérletben, az adott képet kitalálni kívánó vevőben megfogalmazódó gondolatokat ugyanis a fantázia csakúgy eredményezheti, mint maga a pszi. Ha ehhez hozzátesszük, hogy így magukat az egyedi találatokat sem tudjuk egyértelműen a hatás vagy a véletlen számlájára írni, akkor megérthető a kísérletek eredményeinek értékelési nehézsége.

 

Kollektív tudattalan – az igazság odaát van?

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy sok kísérletben (pl. telepátia) magát a hatást sem lehet egy konkrét személyhez rendelni, vagyis a kísérlet összes résztvevője egy rendszerként kezelendő. Ez azt jelenti, hogy a telepatikus adó, az asszisztens, de akár a jelen lévő kíváncsiskodók hangulata egyaránt hatnak az eredményességre. Nyilván az egyéni elvárások is különbözőek lehetnek, a negatív hozzáállástól a közönyön át a fanatikus megszállottságig terjedően, illetve ha egy kísérletsorozat egészét vesszük alapul, akkor egyértelmű, hogy az úgynevezett "kísérletvezetői effektus", tehát a kutató elvárása is alapvetően meghatározó elem.

 

A pszi-hatások másik nehezen értelmezhető tulajdonsága a célvezéreltség, illetve a komplexitás- függetlenség. A tudat pszi működéseinek számára nincs jelentősége a feladat bonyolultságának sem, egy összetett folyamatot - a végeredményt tekintve - az egyszerűhöz hasonló módon tud megoldani. Nem szükséges tehát például egy telepátia-kísérletben az adó személyének és tartózkodási helyének pontos ismerete, elég, ha az alany csak annyit tud, hogy valaki valahol arra koncentrál, hogy ő egy képet helyesen le tudjon írni.

 

Ez a 180 kg-os szekrény 30 cm-t mozdult el magától a rosenheimi Poltergeist esetnél

 

A legnagyobb talányt az időtényezőnek - a távolságfüggetlenséghez hasonló - mellékes szerepe, vagyis az időbeli okság felborulása jelenti, amire példa maga a prekogníció, vagyis a jövőérzékelés ténye. Így például végső soron nincs jelentősége annak, hogy egy telepátia-kísérletben az információ "adása" és a "vétele" egyidejű, az adás korábban történik, vagy a vétel adott esetben megelőzi azt. Már az előzőekből is látszik, hogy a korábban ismertetett csoportosításban szereplő kategóriák nagy részben összemoshatók. A telepátia, a táv- és a jövőérzékelés egyetlen képesség három különböző - tulajdonképpen művileg szétválasztott - megnyilvánulásának is tekinthető, amiben a közös az elvárás és az észlelet hasonlósága, illetve egybeesése.

 

 

Poltergeist - a legdurvább parajelenség

A Poltergeist, vagy tudományosabb megnevezéssel RSPK jelenséget évtizedek óta tudományos feltételek mellett is vizsgálják, lényege az, hogy bizonyos, általában idegileg terhelt emberek - főképp pubertáskorú gyerekek - környezetében komoly fizikai rendellenességek, makroPK jelenségek lépnek fel, amik D. D. Home pszi-képességeihez hasonlóan a legkülönfélébbek lehetnek. Ezekben az esetekben általában megmagyarázhatatlan eredetű zajok, koppanások hallhatók, tárgyak emelkednek fel, jelennek meg a semmiből vagy tűnnek el, esetenként súlyos bútorok métereket mozdulnak odébb, olykor spontán tüzek keletkeznek. Zavar keletkezhet az elektromos rendszerekben, sokszor a megfigyelést végző műszerekben is "lehetetle"” jelenségeket produkálva.

 

Híressé vált és jól dokumentált példája a Poltergeist jelenségnek az ezerkilencszázhatvanhetes rosenheimi eset, ahol egy ügyvédi irodában figyeltek fel hasonló megnyilvánulásokra. Az esetet Hans Bender professzor is vizsgálta, aki nem talált csalásra utaló jeleket, a tárgymozgások egy részét filmre is rögzítették. Az ilyen jelenségek középpontjában mindig található egy - általában neurotikus - úgynevezett fókuszszemély, aki körül a makroPK kialakul, bár szerepének többnyire nincs tudatában. Amikor a fókuszszemély az adott helyszínről vagy lélektani helyzetből kiszakad, a jelenségek is mintegy "vele mennek" vagy véget érnek. A Poltergeist tevékenység spontán jellege nyilvánvalóan megnehezíti a megfigyeléseket, ténye azonban - a makroPK más megnyilvánulásaival együtt - a pszi-jelenségek körét és vizsgálati-értelmezési lehetőségeit nagyban kitágítja.

 

 

A jövőérzékelés képtelensége – a beavatkozási paradoxon

Visszatérve a tudat elvárás-észlelet egybeeséseket produkáló általánosabb (ESP, mikroPK) pszimechanizmusaira, látni kell azt is, hogy a mérési helyzetek ezeknek a képességeknek általában nem kedveznek, így a laborkutatások egyik legfontosabb feladata a megfelelő lelki környezet biztosítása is kell legyen. További nehézségeket jelent az eredmények megismételhetőségében az is, hogy a már említett kísérletvezetői effektus, más-más elvárásokkal lényegesen más eredményekhez vezethet. Ezzel együtt az elmúlt évtizedek szigorúan tudományos jellegű kutatásai hasonló következtetésekre jutottak a pszi általános természetét illetően, amit az alábbiakban foglalhatunk össze.

 

 

Annemarie Schneider, a rosenheimi eset fókuszszemélye. 1968-ban, a freiburgi intézetben Hans Bender tesztjeinek megoldása közben Annemarie az egyik mérőműszert figyeli. Az intézet kellemes légkörében az eredmények csalódást okoztak – a különös jelenségek Annemarie stresszállapotától függtek

 

Az ESP és a mikroPK jelenségek alapvetően a tudattalan területének működéséhez köthetők, ebből is adódóan instabilak és hatásuk az egyedi próbákban megjósolhatatlan, valamint tudatosan nehezen kontrollálhatók, ami a negatív pszi megjelenését is eredményezheti (lásd Hugi a társasjátékban). A kísérletekben a hatás ritkán rendelhető egy személyhez, inkább a kollektív eredők jellemzik, a mechanizmus célvezérelt és nem komplexitásfüggő, továbbá a jelenlegi megfigyelések szerint az ismert fizikai módokon nem árnyékolható, illetve a hatás működése és intenzitása nem függ a térbeli és időbeli távolságtól.

 

A pszi-jelenségekkel kapcsolatos legnehezebben megfejthető - logikailag felfoghatatlan - probléma az okság felborulása, amit elsősorban a jövőérzékelésnél figyelhetünk meg, de az előzőekre - a hatásokat egységesítő felfogásra - utalva, ez a pszi általános jellemzőjének is tekinthető. A jövőérzékelés ugyanis akkor tényszerű, ha a választás vagy az észlelet időpontjában a később bekövetkező esemény még eldöntetlen, vagyis a jelen állapotából logikailag kikövetkeztethetetlen. Fogas kérdés a jövőérzékelésnél az - elméletileg mindig létrehozható - úgynevezett beavatkozási paradoxon is, ennek szemléltetéséhez célszerűbb egy életszerű példát megvizsgálnunk.

 

Tegyük fel, hogy egy - helyes előérzeteiről ismert - alany előre megérez vagy megálmodik egy drámai eseményt - ez egyébként a valóságban is előfordul -, amit nem szeretne, hogy bekövetkezzen. Ha például azt álmodja, hogy a másnapi utazásánál autóbaleset éri, akkor az előérzete alapján egyszerűen úgy dönthet, hogy nem utazik el. Ebben az esetben viszont nem következik be a megálmodott baleset, vagyis a megérzés - a tárgya, konkrétan a baleset híján - elveszti jövőérzékelési jellegét. A fizikában megszokott oksággal itt nem sokra jutunk - már a visszaigazolt prekogníciónál sem, ami híján nem is beszélhetnénk minderről -, hiszen a jövőérzékelésnél az okozat "lehetetlen" módon megelőzi az okot. A jövőérzékelés ugyanakkor vitathatatlanul létező pszi-képesség, ami a tudattalan szférájában akkor is kifejti hatását, amikor arról nem is tudunk.

 

Egy különös szó: PMIR – a pszi „mágiája” a mindennapokban

A pszi tehát tudati működéseink - bár nehezen tetten érhető és még nehezebben tudatosodó - természetes része, ami cselekvéseinkben, döntéseinkben és a velünk történő eseményekben is öntudatlanul megnyilvánul, illetve kifejti hatását. Ezt a mindennapokban megnyilvánuló összetett folyamatot a PMIR műszóval nevezték el, és modelljének kidolgozását Rex Stanford parapszichológus végezte el.

 

Paulinyi Tamás a Szintézis Pszi Laborban telepátiakísérletet vezet

 

A kísérleti módszer lényege az, hogy az alanyokat úgy vizsgálják, hogy a kutatás valódi - pszi folyamatokat kutató - célját nem ismertetik velük, hanem általános pszichológiai jellegű kísérletekben való részvételre kérik fel őket, amin belül a pszi eszközeit (ESP, mikroPK) csak öntudatlanul használhatják. A vizsgálat ugyanakkor úgy épül fel, hogy annak alakulását az alany által alkalmazott pszi-hatások döntik el, a résztvevő számára kellemetlen vagy kellemes kimeneteket eredményezve, a pszi helyes igénybevétele például egy szándékoltan unalmas teszt megszakításához, illetve jóval szórakoztatóbb folytatásához vezet. Ha például a férfi alanyok öntudatlanul változásokat hoznak létre egy véletlenszerű számítógépes programban, akkor csinos asszisztensnők, hiányos öltözetű hölgyek fotóinak válogatására kérik fel őket. Az eredményt nem nehéz kitalálni. A pszi-ben tehetségesebbek pillanatok alatt megkapják nem várt "jutalmukat"…

 

A cél tehát a pszi tudattalan és összetett alkalmazásának a kimutatása, ami egyébként rávilágít a pszi mindennapi életben is működő mechanizmusaira. A jelenség jóval érthetőbbé válik, ha az életből vett példákon keresztül vizsgáljuk, ilyen lehet az, amikor valakinek olyan konkrét szükségletei, vágyai vannak, amit normális érzékeléseivel és cselekvéseivel nem vagy csak nehezen tud kielégíteni. Adott esetben például szüksége van egy nehezen beszerezhető régi könyvre, így az ESP és PK tudatosan szándékolatlan igénybevételével teremti meg azokat a látszólagos véletlen helyzeteket - alkalmasint egy spontán sétával felfedezett, eldugott utcai könyvárusra bukkanva -, ami ezt az elvárást beteljesíti. Tegyük fel még mindehhez, hogy a sétát az alany autójának váratlanul bekövetkezett elektronikai hibája tette lehetővé (ez a PK-t is tartalmazó modellhez szükséges).

 

Ehhez a - Stanford megfogalmazásával élve - szükségletkielégítéshez a pszi igénybevétele sok variációban elképzelhető, lehet, hogy az alany a figyelmét a könyvre fókuszálva a távérzékelés képességét használta, de felfoghatjuk telepátiaként is, mely esetben a könyvárus gondolataiban olvasott, vagy akár jövőérzékelésként, ami a jövőben megvalósuló eseményhez mutatta a helyes utat, mindezekhez segítségként használva az öntudatlan PK-t, ami az autó "elrontásával" lehetővé tette, hogy az alany - szokása ellenére - a sétálóutcába juthasson.

 

Hibás elméletek – a pszi-kutatás zsákutcái

Mielőtt azonban abba a csapdába esnénk, hogy a jelenséget mindenáron a szokott oksági felfogásunkba próbáljuk beilleszteni, emlékezzünk vissza arra, hogy ezek a pszi-kategóriák valószínűleg csak felszínes emberi fogalmak, továbbá a célvezéreltséget és a komplexitásfüggetlenséget is figyelembe véve a mechanizmust csak az elvárás és az észlelet egybeesésével tudjuk feltételezések nélkül leírni. Ezt - a jungi szinkronicitás fogalmát idéző - leegyszerűsítést általában hasznos a pszi-jelenségek értelmezési kísérleteiben kiindulási pontnak tekinteni, ugyanis megszokott oksági gondolkodásunk számtalan olyan modellt alkotott már, ami "csak" egy-két lényeges tulajdonságát nem vette figyelembe a pszi-nek.

 

A pszi-képességek többnyire statisztikusan mutathatók ki

 

Ilyenek a pszi fizikai mechanizmusát a már ismert hasonlóságokkal magyarázni próbáló elméletek, ezek közül is leggyakoribb a telepátiát sugárzás vagy hullámtermészetű jelenségként láttató felfogás. Ennek a népszerű (és gyakran propagált) feltételezésnek alapvetően nem az mond ellent, hogy például eddig nem sikerült a telepátiát fizikai eszközökkel árnyékolni, hanem az, hogy a telepátia számára is mellékes az időbeliség, vagyis a jövőérzékeléses esetben az okság felborulása a hullámtermészetű információközlést máris lehetetlenné teszi. A PK eseteiben is gyakran vetik fel a különböző ismert fizikai hordozók szerepének lehetőségét, ám itt is látnunk kell, hogy a szokott tér- és idődimenzión kívül eső folyamatoknál ez érthető módon képtelenség. Természetesen elképzelhető, hogy vannak olyan megmagyarázatlan jelenségek, amelyeknek a fizikai hordozója vagy nem ismert, vagy nem kellőképp vizsgált, ennek ellenére nem sérti a fizika jelenleg érvényben lévő oksági elvét, ez azonban a tudományos parapszichológia által kutatott jelenségekre nem vonatkozik.

 

Fenntartással kell így vizsgálni azokat a közelmúltbeli úgynevezett pszi-mező elméleteket is, amelyek például a jövőérzékelés tényét figyelmen kívül hagyják, így az általuk összevont egyéb ESP és PK jelenségek valószínűen nem a tulajdonságaiknak megfelelő módon értelmezettek. Gyakori - mondhatni divatos - a pszi kvantummechanika irányából való megközelítése is, amiben nyilvánvalóan szerepet játszik egyrészről az a hasonlóság, ami a két terület között az értelmezési nehézségekben fedezhető fel, másrészről az előzőekhez hasonlóan itt is kijelenthető az, hogy a pszi nem oksági természete alapvetően nem magyarázható a kvantummechanikában érvényes furcsaságokkal, illetve például pusztán a megfigyelőnek a megfigyelt rendszerre gyakorolt hatásával.

 

A pszi-kutatás feladatai tehát a tudat olyan mechanizmusai köré csoportosulnak, amelynek fizikáját - csakúgy, mint általában az összetettebb tudati folyamatok anyagi, agyi reprezentációját - egyelőre megközelíteni sem nagyon tudjuk. A pszi-jelenségek természetének megismerésében így elsőrendű kell legyen az emberi pszichikum működésének szélesebb körű feltárása. Ehhez a mai pszichológia elméletei mellett támpontokat adhatnak - a korábbi korokból is származó - introspektív irányzatok is. Ezek a tudatot önmaga tapasztalatainak folyamatain át igyekeznek megismerni, ilyen például a tibeti buddhizmus legtöbb koncentrációs és meditatív gyakorlata. Nyilvánvaló, hogy a régebbi idők fogalmi rendszereit a természettudományos érthetőséghez szükséges valamilyen szinten lefordítani és újraértelmezni, ennek az integratív törekvésnek ugyanis nemcsak a pszi-jelenségek, de általában az emberi lét teljesebb megértésében is nagy jelentősége lehet.

 

 

PSZI: parajelenségek, paraképességek

ESP

érzékszerven túli észlelések

PK

tárgyi környezetre gyakorolt tudati hatás

• Telepátia (gondolatátvitel)

• Clairvoyance (távérzékelés)

• Prekogníció (jövőérzékelés)

• MakroPK (pl. tárgymozgatás)

• MikroPK (véletlenbefolyásolás)

   

Paulinyi Tamás
XIV. évfolyam 7. szám

Címkék: érzékszerveken túli észlelések, jövőérzékelés, Jung, parapszichológia, pszi, pszi-kutatás, szinkronicitás, Szintézis Szabadegyetem

Aktuális lapszámunk:
2019. december

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.