Holisztika

Virtuális Valóság

…Láttam az embert. Láttam ügyködni és kapkodni. Nevetésből és idegekből épült homlokzata felmagasult, de hazudott. Lábnyoma kacskaringós. Valódi gyermekei a gondjai… (Henri Michaux: Ecce Homo)


 

 

Ha egy repülőgépet látunk szállni a magasban és távol, pontosan tudjuk, hogy nem arasznyi, amekkorának látszik, hanem sokkal nagyobb. És így vagyunk a többi észlelési illúzióval, legyenek azok képek vagy hangok. Tudjuk, hogy a látszatok, optikai csalódások tévedésekből fakadnak, vagyis nem igazak. De éppen eme biztos tudás miatt rávilágítanak a valóságra. A perspektívát, a színhatásokat, a fény és árnyék változásait, játékait a festők, építészek, képzőművészek nem győzik tanulmányozni. Ezek a tanulmányok, olykor művészeti irányzatok köntösében, lényegében dimenzió tanulmányok. Például a szürrealizmus a látszaton túli realitást ábrázolja, vagy Picasso egyes képein az arcok elölről és profilból is láthatók, Csontváry alakjai is a megfoghatatlanból vannak elénk állítva.

 

A Vízöntő korszakban már közkincs kezd lenni a multidimenzionális, rezgő világegyetem képe és megfogalmazása, valósága, ténye. Különös, hogy a lelkekben ez a felismerés nem igazán segít az igaz és a hamis, a valóság és a kitaláció, a jó és a rossz megkülönböztetésében, nem vált még igazi értékformáló erővé.

 

Vagyis látnunk kell, hogy az illúziók egyfajta külön életet élnek, mint az önnön jogukon létrejött jelenségek. Így van ez a virtuális valóság (VV) esetében is, külön életet kezd élni az emberi képzeletben, és ennek vannak veszélyei mind a gyerekek, mind a felnőttek életére. A veszély egyszerű: a valóság és önmaguk elvesztése, és az ezzel járó kiégettség, lelki szárazság, meghasonlottság, indítékaink és örömeink elvesztése, kiüresedés.

 

A VV kifejezés eredendően a számítógépes nyelvhasználat szülötte. Ha csupán a „virtuális” szót használnánk, akkor egyértelműen kiderülne, hogy olyasvalamit érthetünk rajta, ami a valóságban nem létezik, de létezőnek hat. Mivel azonban a valóság szóval használatos összetétel terjedt el, nagy átverés történt. Megtévesztő és önkényes éppen „valóságnak” nevezni azt, ami csupán kitaláció. Az átverés a kettős kommunikációban van, afféle „igen, de” rövid hurokban: lásd a nem-igaz igazat. Megölellek, majd hátba szúrlak. Persze a kommunikációban az effajta kettős, egymásnak szögesen ellentmondó üzenetek igen gyakoriak és igen skizofrén helyzetek melegágyai. Például: bízzál bennem, neked nem hazudok és hasonló fogadkozások félmondatai éppen az igazságot hallgatják el. Akit korholunk, azt becézgetjük, és igen gyakran nem merjük felvállalni ellenérzésünket, véleményünket.

 

A VV skizofrénesítő hatása is lemérhető már az utóbbi évtizedekben. Nem mintha a normális/abnormális határa olyan könnyen kirajzolódna, de a skizofrén helyzetekben és viselkedésben mindig jelen van a hasadás:

 

a belső világ elválik a környezeti interakciótól, az eredeti indíték a cselekedeteitől,

 

a hatás pedig megütközés, öröm és megerősítés, elfogadás

 

helyett, ami nyilvánvalóan az őseredeti igény volt.

 

A valóság és a hamisság között is támadhat hasadék.

 

- Én nem tudom, hogy mi az én igazi életem.

 

Ez egy felnőtt férfiből kiszakadt vallomás, aki sikeres tréner és maga is részt vesz különféle tréningeken, például túlélő tréningen. A számítógépes játékaiban pedig manipulatíven olyan harci játékokat játszik, ahol ő győz. Mindezt olyan beleéléssel és odaadással, mint a serdülő gyerekek számítógép-függőségeinél tapasztalható. Vagyis nem tudja, hogy valóban győzött-e, vagy vereséget szenvedett, és amibe idejét, energiáit öli, azok valódi tettek-e vagy sem. Tagadhatatlan, hogy a számítógépes szoftver által létrehozott három dimenziós utánzás, mint érzékszervi átverés, remek technikai bravúr. Látszatépületek között mászkálhatunk, látszatutazásokat tehetünk, a látszatharcokban pedig még a győzelem látszatát is kimanipulálhatjuk magunknak. De a technikai bravúrt összetéveszteni a teremtő erővel, vagyis az élet létrehozásával! Ezen el kell gondolkodnunk. Plútó az evilág és túlvilág határán még sok meglepetést tálal nekünk a röntgensugár, az atombomba, a meghasadás, a fénykép tekintetében. Mindezek mélyén azonban az imagináció, a belső képlátás van, a szimbólumok és archetípusok felségterülete. Ám az, aki felnőtt férfi és családapa létére számítógépes harci játékokban szerez babért, az minden bizonnyal elvesztette férfierejét, harcos archetípusának erejét nem sikerült valamiféle kultúrharcba szublimálni, és örömtelensége igen súlyos lelki hiánytüneteket, afféle lelki vészes vérszegénységet idéz majd elő.

 

Mert az eleven élet, a valóság, az igazság soha nem pótolható semmiféle technikai bravúrral és nem helyettesíthető utánzatokkal, látszatokkal. Az az énvesztés, amely ilyen kifakadást hoz (és nem tudom, hogy mi az én igazi életem), veszélyes továbbgyűrűzéseket hozhat létre, más hiányállapotok ördögi körét, lehúzó örvényét: alkoholizmust, drogfüggőséget, erotomániát, hazudozásokat, egyszóval valóságpótlékokat.

 

A szexipar is árulkodik a természetes és egészséges élet hiányáról. Különben mi oka lenne bárkinek pornófilmek hamis extázisát nézni, pornómagazinokat forgatni, műfalloszokat és felfújható babákat alkalmazni, vagy egyéb hazugságokból építeni élete Bábel-tornyát? Nagy kultusza van a drogfogyasztásnak és a vonatkozó értelmezéseknek. Az a „tudattágítás”, amely oly sokak számára vonzó, számomra inkább valamiféle virtuális lelki állapot. Lehet egészségesen, természetes körülmények között is élvezni és értékelni az életet, felismerésekhez jutni, alkotni, kifejezni magunkat, de ez esetleg nehezebb, hosszabb ideig tart, mint fűre gyújtani és azonnal elszállni.

 

De hát számolnunk kell azzal, hogy nem csak a gyöngyöket, képeket, bőrt, szőrt, fát hamisítják utánzatokkal, de a műzene világa is beköszöntött. Ez a műzene olykor inkább csak ricsajnak mondható, indulatkitörésnek, miként a fényeffektusokban is igen sok zavaró tördeltség munkál. De helyettesítik azt, hogy valaki a hurokból, billentyűkből csalja ki a lelkének kedves hangot, vagy fúvós hangszerből tegye ugyanezt. Helyette van, és inkább felkavaró, mintsem örömet, levezetődést, kielégülést adna.

 

A VV valamiképpen gólemtermészettel működik, afféle elszabadult pokol. Amikor az ember fölé magasodik, az uralmát vesztett ember hajlamos azt mondani: hát ez nem semmi!

 

Amire én csak azt tudom válaszolni: de nem is valami!

László Ruth
XI. évfolyam 5. szám

Címkék: holisztika

Aktuális lapszámunk:
2019. június

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.