Homeopátia

A homeopátia a korszerű gyógyászatban


A homeopátia joggal kelti azt a benyomást, hogy elavult a mai elvárásokhoz és lehetőségekhez viszonyítva. Tehát idejétmúlt (gyógyászati anakronizmus). A múlt gyógyászatának maradványa, amelynek tagadhatatlan érdeme az orvoslás értékeinek átmentése napjainkig.

 

Az érték és az ellenérték szemléleti és alkalmazási szempontból más területekre is érvényes. Például egy 18. vagy 19. századi képzőművészeti alkotásra, zeneműre vagy akár erkölcsi követelményre rámondható, hogy elavult. Ma másodpercek alatt megörökíthetünk egy arcot, egy tájat, bármilyen nevezetességet és elterjesztjük korlátlan mértékben. Ezzel szemben egy olajfestmény elkészítése, amely megörökít egy arcot, hosszú időt vett és vesz igénybe, másolat készíthető ugyan, de értékesnek az eredeti alkotást tekintjük.

 

A homeopátiában nem készül az értékelést lehetővé tevő statisztikai felmérés, mert minden egyes beteg gyógyulására összpontosítunk. Abból indulunk ki, hogy nincs két egyforma beteg, de vannak hasonlóságok egyes esetek között.

 

A hasonlóságon alapuló homeopátia (simile elvnek nevezzük, lásd az áprilisi számban) következtetések levonására, tapasztalatok szerzésére ad lehetőséget, de statisztika készítésére kevésbé.

 

A beteg részére érdekes lehet ugyan egy statisztikai adat, de sokkal inkább nyugtalanítják saját panaszai, ezeket érzi fontosabbnak. Egy gyomorfekélyes betegnek egyidejűleg lehet például érszűkülete, és a statisztikai felmérésben külön szerepelhet az egyik vagy a másik kezelés eredménye. De a betegnek gyomorpanaszain kívül nagyszámú egyéb tünete is lehet. Természetesen minden homeopátiás orvos készíthet statisztikát, amelyet akár világviszonylatban összesíthet más orvosok kezelési eredményeivel.

 

A hangsúly a homeopátiás gyógyászatban a betegen és környezetén van minden szempontból. Igyekszünk megtalálni azt a homeopátiás készítményt, amellyel a tüneti vagy oki kezelést megkezdhetjük, és szükség esetén további hasonszerrel kiegészíthetjük a kezelést. Olyan sok tényező van, hogy inkább az egyéni esetek jellemzésére van szükség. A kazuisztika nem csak a ritka esetekre vonatkozik.

 

A homeopátiában nagy jelentősége van minden körülménynek, a környezet szerepétől kezdve életterének, foglalkozásának, szokásainak, életvitelének megismeréséig. Külön figyelmet szentelünk olyan panaszoknak és tényezőknek, amelyek fokozzák vagy csökkentik tüneteit. Szinte mindnyájan panaszkodunk vagy a meleg, vagy a hűvös időjárás miatt.

 

Ezeknek a tényezőknek a gyűjtőneve a homeopátia nyelvén "modalitás", szoktuk módozatoknak is nevezni.

 

Egyszerű példa a hideg-meleg hatásával kapcsolatos: a kézfej ízületeinek fájdalmai esetében miután mi magunk kezet mosunk, felkérjük betegünket, tegye meg ő is; megkérdezzük: hidegebbre vagy melegebbre állítsuk be a kézmosó vizet. Ezáltal minden különleges berendezés nélkül megismerünk egy arra a betegre jellemző modalitást, amit összevethetünk az ízületi bántalmak diagnózisában ma szokásos laboratóriumi vizsgálattal.

 

A modalitás sokrétű megismerése minden különösebb berendezés nélkül is lehetséges, például a szédülésről panaszkodó betegtől megkérdezzük, hogy panaszai fekvő helyzetben is jelentkeznek-e, vagy hirtelen felállás után észleli, esetleg magasabb épület ablakából való letekintéskor.

 

Mindezek olyan természetes vizsgálati eljárások, amelyeket az orvoslás egész történelme során használtak, de ma kevésbé tartják fontosnak. Íme egy terület, amelyet a homeopátia a mindenkori gyógyászatban elterjedt vizsgálatokból átmentett napjainkig.

 

A homeopátia sok szempontból öntörvényű. Ott, ahol alkalmazzák - szinte az egész világon –, szabályait a hatóságok elismerik és természetesen éppen úgy kezelik, mint a jelenkori bevált kezelési lehetőségeket. A homeopátiát sokan besorolják a természetgyógyászati kezelések közé (a), a kiegészítő (komplementáris) gyógyászatba (b), az alternatív lehetőségek közé (c).

 

a) A természetgyógyászat részének tekinthető azért, mert majdnem kizárólag ásványi, növényi, állati, emberi eredetű szereket használ. Rendkívül ritkán szerepelnek a hasonszerek között a természetben nem létező, vegyipari úton előállított gyógyszeranyagok. A homeopátia alapszemlélete közel áll a természetgyógyászat felfogásaihoz, de azokkal nem azonos.

 

b) A homeopátiás kezelés csak részben tekinthető kiegészítő gyógyításnak, mert a hasonszereket általában egymagukban használják, egyéb jellegű gyógyszerekkel együtt nem adják. Kivételt képeznek például az összetett (komplex) homeopátiásnak tekintett készítmények, amelyeknél sem az előállítási mód, sem a hasonlóság elve nem érvényesül. Itt említjük meg, hogy a homeopátiás szerként engedélyezett összetett készítmények gyakran tartalmazzák a hasonszerek őstinktúráit, amelyekben az esetleges növényvédő szerek leronthatják a hígított (dinamizált) hasonszer-készítmények értékét.

 

c) Az alternatív gyógymódok közé besorolható a homeopátiás kezelés, ami vonatkozik az egy időben, együtt alkalmazott fizikális kezelés esetére is. A homeopátiás készítmények gyakran nem kémiai úton hatnak, hanem a biorezonancia révén.

 

Alternatívát jelent az is, ha más természetű gyógyszerekkel történő kezelés szüneteiben írunk fel hasonszert.

 

A folytatásban az egyetlen hasonszert tartalmazó gyógyszerre vonatkozó irányelvek szerepelnek, továbbá az alkalmazáskor előforduló műhibák okai, a hatás bizonyításával kapcsolatos előírások.

Dr. Rácz Gábor
XII. évfolyam 8. szám

Címkék: homeopátia

Aktuális lapszámunk:
2018. november

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.