Homeopátia

A homeopátiás gyógyszer 7. rész


A kölcsönhatás (interactio) általában kizárható a homeopátiás kezelés során, de vannak kivételek.

 

Előfordulhat, hogy a betegnek olyan panaszai vannak, amelyek nem kezelhetőek egyetlen hasonszerrel sem. Mindez annak ellenére, hogy a homeopátiás hasonszerek száma – kizárólag a homeopátiás gyógyszerkönyvek hatóságilag engedélyezett szereire utalunk – hozzávetőlegesen 3000. Amennyiben számításba vesszük az összetett (komplex) készítményeket is, akkor szám szerint ugyanannyi lehetőség áll a rendelkezésünkre, mint a más jellegű gyógyszerek esetében. A nem homeopátiás és a homeopátiás szerek száma egyaránt annak a függvénye, hogy egy adott gyógyszerkönyvet veszünk-e alapul, vagy a világviszonylatban engedélyezett szereket.

 

Tegyük fel, hogy mindössze két gyógyszert adagolunk két teljesen eltérő megbetegedés kezelésére; az egyik sorolható a nem homeopátiás, a másik pedig a homeopátiás javallatra.

 

Ebben az esetben – amennyiben a betegség ezt lehetővé teszi – reggel adagoljuk a homeopátiás hasonszert. A nyelven vagy nyelv alatt alkalmazott gyógyszer közvetlenül a vérpályába jut.

 

Néhány óra múlva adagoljuk a másik szükséges gyógyszert. Amennyiben ezt is szájon át adagoljuk (per os), tehát a beteg lenyeli, rendszerint csak hosszabb idő elteltével jut a vérbe. Sok gyógyszer ugyanis nem szívódik fel a gyomorban, mert szándékosan vonják be olyan anyaggal, amely a gyomor savas közegében nem esik szét (filmtabletták, drazsék esetében).

 

A két gyógyszer, amelytől eredményt várunk, különböző idő elteltével szívódik fel, jól tervezett kezelés esetében a homeopátiás gyógyszer már kifejtette a hatását, és ezért a második – nem homeopátiás gyógyszer – nem léphet kölcsönhatásba, nem csökkentheti a homeopátiás hasonszer értékét.

 

A helyzet bonyolódik az elhúzódó hatású gyógyszerek szedésének esetében (retard készítmény), amelyet például csak egyszer szednek be naponta, mert fokozatosan hat, elhúzódó a felszívódás. Ilyenkor a soron következő, például a másnapi adag előtt rendeljük a homeopátiás gyógyszert.

 

Ellentmondásosnak tűnik, szokatlannak, hogy miután azt állítottuk, hogy a homeopátiás gyógyszer esetében nem lép fel kölcsönhatás, most azt írhatjuk, hogy egyetlenegy készítmény esetében is lehet interakció. Nyilvánvalóan a komplex preparátumokra utalunk. Gyakran sok vagy igen sok különböző kiinduló anyagot tartalmaznak. Évtizedekkel ezelőtt tartottam tanfolyamot olyan orvosoknak, akik egy adott országban tudásvágyból vagy éppen gyógyítási célból érdeklődtek a homeopátia iránt. Különös volt, hogy a tanfolyamot éppen az Egészségügyi Minisztérium székházában tartottuk. A résztvevők között volt egy idősebb hölgy, aki diákkora óta foglalkozott homeopátiával. Amikor az összetett (komplex) készítményekről beszéltem, félbeszakította az előadást és tudomásunkra hozta, hogy a homeopátiában nem is használnak összetett gyógyszereket. Valóban, több gyógyszergyár akkoriban kezdte forgalmazni a komplex homeopátiás készítményeket, számuk azóta igen nagyra nőtt.

 

Az összetett készítmények esetében azért is jöhetnek létre kölcsönhatások, mert egy adott gyógyszerben szerepelhetnek dinamizált hasonszerek éppen úgy, mint nem dinamizált őstinktúrák. Utóbbiak nem is tekinthetők formailag homeopátiás szereknek, mert azonos vagy hasonló értékűek, mint a fitoterápiában használt tinktúrák. A „tan” elvei, a formai különbségek fontosabbak-e, mint a gyógyászatban elért eredmények?

 

Szintén formai szempontból hiányzik a homeopátiás jelleg azokban az esetekben, amikor a hasonlóság elve (simile jelleg) nem érvényesül. A páfrányfenyő (Ginkgo biloba) esetében, hogy csak egyetlen példára hivatkozzunk, a növényi részre számított hatóanyag-tartalom igen magas a jó készítmények esetében. Léteznek viszont olyan homeopátiás szerek, amelyekben előrehaladott hígításban szerepelnek. Tudvalevő, hogy az agyban lezajló elváltozások és következményeinek lassítására, széles körben elterjedt gyógyszerei. A simile jelleg azt jelentené, hogy aminek nagy adagban van valamilyen hatása, annak csökkentett mennyiségben az ellenkező hatása van.

 

Bonyolítja a helyzetet, hogy két, hasonló hangzású fogalomról van szó: a különböző vizsgálatokkal kimutatható hatásról (dosis effectiva) és a betegen észlelt hatásosságról, kedvező hatékonyságról. A hatást a világ még sok eldugottabb helyén, kísérleti állatokon figyelik meg, mérik, izolált szerveken, szövettípusokon, sejteken, különféle modelleken. Az eredmények klinikai megfigyelések során esetenként alig igazolhatók és fordítva. Mindennek vannak szigorú előírásai. A klinikai eredményeket nagyszámú betegcsoportnál mutatják ki, beleértve a nem kívánt mellékhatásokat, a kölcsönhatásokat, az ellenjavallatokat, a szokott adagokat.

 

Létezik egy összekötő kapocs: a tapasztalati gyógyászat. Lényegét sokan elismerik: a fő cél az oki kezelés, amely a tünetek és jelek összességéből, a betegben lezajló kóros tünetek kórtani ismereteire alapszik. A betegek jelentős részénél legalább ideig-óráig meg kel elégedjünk a tünetek alapján megtalálni a gyógyítás módját (symptomatikus; semiológia). A cél a kóroktani kezelés: megtalálni azt az okot, azokat az okokat, amelyek a beteg tüneteit, félelmeit, személyiségét is befolyásolhatják.

 

Ezzel az eszmefuttatással fejezzük be a homeopátiás gyógyászati irányzatnak az ismertetését. Tartottunk egy kis kitérőt a homeopátia jobb megértése céljából. A következő számokban visszatérünk egyes megbetegedések kezelésére.

Dr. Rácz Gábor
XIII. évfolyam 7. szám

Címkék: homeopátiás gyógyszerek

Aktuális lapszámunk:
2017. december

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.