Homeopátia

A homoterápia viszonya a homeopátiához


A homoterápia elnevezésű szakág első négy betűje (homo) az emberre utal, az összetett szó második tagja betegséget vagy gyógyászatot jelent. Hangzásra és tartalma alapján a homeopátiára hasonlít.

A kéthangzású kifejezés zavart kelthet.

 

A homeopátiát hasonszenvi gyógymódnak nevezték el nálunk a nyelvújítás korában, a 19. század első felében. A homoterápia egy évszázaddal később született, ami egyaránt magyarázza az eredeti irányzat tartalmát, illetőleg elnevezését.

 

A napjainkban világszerte elterjedt homeopátia mellett szükség lett az összetévesztésre okot szolgáltató, módosított kifejezésre.

 

A tartalom szempontjából a homeopátia és a homoterápia elnevezés kisebb-nagyobb mértékben fedi egymást, de nem azonos. A homeopátia átfogóbb, általánosabb jellegű, míg a homoterápia elsősorban a javallatra, a gyógyászati vonatkozásokra épül. A közismertségnek örvendő homeopátia magán a gyógykezelésen kívül, azon többszörösen, kifejezettebben összpontosít az alkatra, a lényegtelen benyomást keltő tünetekre, szokásokra, modalitásokra (módozatokra), amelyek szinte azonosak az egyed panaszaival. A homeopátiában megfigyelünk minden egyes tényezőt, amely kiválthat vagy fokozhat, illetőleg csökkenthet panaszokat. Kimondottan holisztikus jellegű, lehetőleg minden tényezőt figyelembe vesz, a lelki jellemzőket éppen úgy, mint a világmindenség vagy akár a társadalom vonatkozásaiban.

 

Míg a klasszikus, Hahnemann által teremtett homeopátia átfogóbb jellegű, a homoterápia továbbfejlesztette a gyógyászati irányzatot. Az időrendiség következményeinek hatására a homoterápia egyszerűsítette az eredeti, hagyományos homeopátia határait. A két felfogás között vannak közös vonások, de eltérő jellege is nyilvánvaló.

 

A homoterápia viszonylag alacsonyabb potenciákat alkalmaz, ennek folytán csökkenti a dinamizáció szerepét, ami az őstinktúrák gyakoribb alkalmazásának terén is megnyilvánul. Fontos különbség, hogy a homoterápia esetenként lemond a „simile elvről”.

 

A homoterápia lemond az eredeti homeopátia egyes alkotóelemeiről, nehezebben értékelhető megállapításairól, de bővíti a gyógyászat lehetőségeit anélkül, hogy feladná az alapirányzatot, a szemléletet, hagyományainak jelentős részét. Hű marad önmagához, de korunk egyes áramlatait beépíti lehetőségeibe. Ezt az összehasonlítást szemlélteti a homotoxintan (homotoxikológia). A klasszikus homeopátiában egyetlen szert használnak kezelésre (monokomponens természetes gyógyszerek). A homotoxikológia – ellenkezőleg – az összetett (komplex, kombinációs) készítményeket vezeti be a gyógykezelésbe.

 

A nem homeopátiás (allopátiás) készítmények esetében nem zárkózik el használatuktól, csupán alárendelt szerepet biztosít részükre.

 

Napjainkban nagy számban forgalmaznak monokomponensű allopátiás gyógyszereket, de soha annyi társításos gyógyszeres kezelés nem létezett a történelem során, mint ma. Az ellenjavallatok, kölcsönhatások, nem kívánt mellékhatások olyan gondokat okoznak, amelyekkel nem vádolhatjuk az összetett homeopátiás készítményeket. A gyógyszerek összetételében minden hatóanyagra (gyógyszeranyagra) más és más vivőanyagot alkalmaznak. Ezek a gyógyszerek társításakor egymás hatását befolyásolják, erősíthetik vagy csökkenthetik.

 

A homeopátiás monopreparátumok társításakor, a komplex készítmények esetében gyakran egyetlenegy vivőanyagot használnak, ezzel is csökkentik a szervezetet terhelő adalékok kedvezőtlen befolyását.

 

A homeopátia amúgy sem hasonlítható össze korunk rendkívül gazdag gyógyszeres kezelésével (farmakoterápiájával).

 

A homotoxintan Hans-Heinrich Reckeweg (1905–1985) homeopátiás orvos nevéhez fűződik. Készítményei jól összehasonlíthatók a szinte divatossá vált, különböző „méregtelenítő” kezelésekkel.

 

Felfogása szerint a megbetegedések jelentős része az ún. homotoxinoknak köszönhető. A környezetből származó sokrétű tényező (egyes élelmiszerek, a levegő, a víz, a talaj „tisztasága”) egyre növekedő számú vegyi anyagot juttat a szervezetbe. A homotoxinok közé tartoznak a szervezetben képződő kóros termékek is.

 

Sok a „megbetegítő tényező”, Hahnemann kifejezését használva. Nem csak anyagokról van szó, hanem éghajlati, időjárási tényezőkről is. Reckeweg megkülönböztet „nagy védekező rendszereket”. Átment a köztudatba az immunrendszer szerepe. A homoterápiában kiemelik a monocita-makrofág rendszert (egyes fehérvérsejtek és falósejtek közreműködését), a hipofízis (agyalapi mirigy) és a mellékvesekéreg kapcsolatát. Az idegrendszer egyes területei szintén a figyelem középpontjában vannak (a neurális agyi folyamatokra utalunk). A máj Reckeweg szerint szoros kapcsolatban van a kötőszövet-együttessel véges tűrőképességünket tekintve.

Prof. dr. Rácz Gábor
XVI. évfolyam 7. szám

Címkék: homeopátia, homoterápia

Aktuális lapszámunk:
2018. december

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.