Homeopátia

A javallat és az adagolás


A javallat a gyógyászat minden területén arra utal, hogy egy adott betegnél mi az ajánlott, indokolt kezelés (indicatio).

 

Két döntésre építünk az egyes betegeknél: milyen kezeléstől várható eredmény, és a kiválasztott kezelés milyen adagolásban javasolt.

 

Az adagolás köztudottan vonatkozik az egyszeri, illetőleg a napi adagra és a kezelés időtartamára.

 

A homeopátia esetében elterjedt egy nézet: az adag nagyon kicsi, illetőleg a gyógyszert igen nagy hígításban használják.

 

Az első pillanatban úgy tűnik, hogy ez a nézet tükrözi a valóságot. Vannak kivételek, de úgy is fogalmazhatunk, hogy a fenti vélemény nem egészen így igaz.

 

A nagy adag nem mindig hatékonyabb, mint a kisebb. Mindennapi tapasztalatunk általában az ellenkezőjét sugallja. A gyógykezelésre vonatkozó összefüggés előtt más jellegű példához fordulunk. A sok pénzt jelentő hitelkártya valóban nagyobb értékre vonatkozik, mint a megmaradt kis tartalék.

 

Emlékeink között szerepel egy más természetű példa, amely nem általános jellegű, de tükrözi a fenti összefüggést. Felvonón indultunk egy magas épület felsőbb emeletére. Ha az emeletek között kinyithattuk volna a lift ajtaját, dicséretes teljesítmény lett volna felmenni a lépcsőn.

 

Éjfél is elmúlt már, amikor a felvonó megállt két emelet között. Megnyomtuk a riasztást szolgáló gombot. Nálunk, a zárt fülkében jól hallatszott a segélyt kérő csengő hangja. Más nem történt. Elolvastuk, mi a teendő ilyen esetben, meg is találtuk a szállítóeszköz burkolatába rejtett kis csavarfejet. Apró betűs szöveg jelezte, hogy hasonló helyzetben kissé el kell csavarni a szegnek tűnő fejecskét. Mindenki zsebében kereste az eszközt, amely "végszükséglet" esetében segítséget jelenthet. Sajnos csavarhúzó nem volt senkinél, zsebkések előkerültek ugyan, de a célra nem voltak használhatók.

 

Megszólalt egy ujjongó hang: minden pénzt megad az út folytatása érdekében. Elővett egy hitelkártyát, csodálkozásunkra lobogtatott egy köteg papírpénzt is. A sok bankjegy láttán előbb megnyugtató bizalommal azt éreztük, ekkora összeg birtokában minden megoldható. De az történt, hogy eszembe jutott, van nálam aprópénz (fémérmécskék). A legkisebb átmérőjű, legvékonyabb garas érte a legtöbbet, mármint az adott helyzetben. Egyik útitársunk az értéktelennek tűnő fillérrel pillanatokon belül megmozgatta a látszólagos csavarfejet, megnyugodtunk, senki sem fog megfulladni a liftben. Mintha mi sem történt volna, a felvonó emelkedni kezdett, majd ismét megállt és kinyílt az ajtó.

 

Mi ér többet? Egy köteg 10 000 forintos papírpénz, vagy egy fillér? Abban a helyzetben a nagy adag semmit sem ért a parányival szemben.

 

 

Térjünk vissza a tárgyra egy gyógyászati példával

A szívroham tünetei közé tartozik a mellkasi, szegycsont mögötti, hirtelenül fellépő szorító fájdalom (angina pectoris). Ha milliós grammnyi adag helyett egy milligramm törtrészét tartalmazó nitroglicerin-tablettát helyezünk a nyelv alá (sublingualis adagolás), másodpercek vagy néhány perc alatt megszűnik a fájdalom, eltűnik a halálfélelem.

 

A gyógyszeranyag a szintetikusan előállított készítmények közül a kevesek közé tartozik, amelyet ma is, másfél évszázaddal bevezetése után, változatlanul életmentőnek tekinthetünk. Szinte kínálkozik a megjegyzés, hogy ennek mi köze a homeopátiához? A természetben nem létező gyógyszeranyag "allopátiás" jellegű, de pillanatok alatt nitrogén- oxid szabadul fel a molekula szerkezetéből, amely az ütőerek (artéria), elsősorban a koszorúér leghatásosabb értágítója, egészséges személynél is. A fent említett allopátiás gyógyszer a homeopátiában GLONOINUM néven szerepel. Mindkét, formailag eltérő gyógyszer egyszeri adagja D4-es hígításban rendelhető. Az allopátiás tabletta esetében nem az említett jelölés szerepel, mert a nyelv alá helyezett hatásos anyag adagja 0,0004 gramm. Kifejezhető 0,5 milligrammos adagként is: nagyobb adagban nem használható heveny rohamban, amennyiben a kedvező hatás nem jött volna létre, egy idő után megismételhető. Nagy adag nem is kerülhet szóba a megadott gyors hatás elérésére. Példánkban a D4-es hígítás valóban "potenciát" jelent (homeopátiás szóhasználatban), a szükséges adag nagyon kicsinek tűnik, de több nem adható belőle a fenti körülmények között.

 

Különben a nitroglicerin nagyságrendekkel nagyobb mennyiségben jól használható, de nem embernél, hanem sziklák robbantására. Tehát példánk esetében a kis adagnak van fontos gyógyászati szerepe, nagy mennyiség gyógyászati alkalmazása heveny angina pectorises betegnél fel sem merülhet. Igaz viszont, hogy az óriási adag a gyógyászatin kívüli felhasználásra valóban értékesebb.

 

Minek nagyobb az értéke: a fenti esetben a kisebb, vagy a nagyobb adagnak? A kérdésre visszatérünk.

Dr. Rácz Gábor
XII. évfolyam 11. szám

Címkék: homeopátia

Aktuális lapszámunk:
2019. július

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.