Homeopátia

Állati eredetű homeopátiás szerek - Apis Mellifera (A. Mellifica) – A mézelő méh


Samuel Hahnemann, majd tanítványainak és követőinek munkássága során a homeopátia nézetei, módszerei, gyógyászati eredményei szinte változatlanul szolgálták a terápiát, de a hasonszerek száma megállás nélkül nőtt, ezáltal a választék szüntelenül nagyobbodott. Ezt az eredeti időszakot nevezzük klasszikus vagy Hahnemann-féle homeopátiának, amely napjainkban is megmaradt, de mellette kialakultak kisebbnagyobb különbségekkel új irányzatok is.

 

Hahnemann halála után (1843) dr. Frederik Humpries 1852-ben bevezette a házi méhből előállított, Apisként rövidített hasonszert, kiindulva a méhészek gazdag tapasztalatából.

 

A mézelő méh vagy házi méh életét sokan megfigyelték, és úgy vélték, hogy szokásai bizonyos mértékben emberi tulajdonságokra emlékeztetnek (antropomorfizmus). Szólásmondássá vált például, hogy valaki „olyan szorgalmas, mint a méh”. Ez a hasonlat rovar esetében inkább tekinthető ösztönösnek, az embernél természetesen tudatos cselekvésnek.

 

Szinte minden eredmény, amelyet a méh javára írunk, emberi magatartásnak számít, képletesen. Iskolás koromban nyomtatásban jelent meg egy írásom: „A hangyák lelke” volt a címe. Meg is dorgáltak tanáraim azzal, hogy lelke csak az embernek van. Mai szemmel nézve szégyenkeznem kellett volna „feleselésemért”: „Tanár úr, kérem, attól függ, mit tekintünk léleknek.”

 

De térjek vissza a mézelő méhre. A maga módján önzetlennek tekinteném. De ez az „erény” nem mindig érvényes valamennyi ember esetében. Például amikor leöntik az élő méheket szesszel (etilalkohollal). A szesz kíméletlen, kegyetlen méreg. Homeopátiás őstinktúrát készíthetnek felhasználásával. Az ember más megoldást is találhatna ahhoz, hogy kivonja a méhekből biológiai, életvegytani (biokémiai), gyógyszertani szempontból értékes anyagait: foszfolipázt, hialuronidázt, hisztamint, noradrenalint, szerotonint és ki tudja, még hány anyagot.

 

Ilyen vegyületek találhatók a méhméregben. Ezeket tehát kivonhatja, felhígíthatja, dinamizálhatja, beállíthatja a homeopátiás értelemben vett potenciát. Gyakran az őstinktúra hatodrészét használja gyógyszerként, mármint hatszoros „hígításban” (latinul dilutióban, amit D6-ként jelölnek és decimális hígításnak nevezik, ebben az esetben is D betűvel és a megfelelő számmal). Lehet centezimális hígítás is, az Apis esetében gyakran 9 CH-tól 15 CH-ig, amennyiben Hahnemann nevének kezdőbetűjével jellemezzük gyógyszerünket (s nem más szerző módszerével).

 

Egy cukorkagyárban készítettünk 2-3 milliméter átmérőjű cukorgolyócskákat, azokat szétterítettük és bepermeteztük a potenciált hasonszer oldatával, majd hagytuk megszáradni. A leggyakrabban használt vivőszer, amelyet a golyócskák képviselnek, etilalkoholos laktóz. Az etilalkohol legyen kb. 70 fokos, hogy a gömböcskék ne folyjanak szét (helyettesíthetjük megfelelő más vivőanyaggal), főleg ha a beteg laktózérzékeny. Ezekben a színtelen, szagtalan, íztelen (vagy enyhén édeskés) golyócskákban található az egykori méh kivonata.

 

A szájon át (per os) adagolt hasonszeren kívül előállítható bőrgyógyászati kenőcs vagy egyéb gyógyszerforma.

 

A homeopátiás gyógyszerré alakított Apis ún. nagy szer, polychrest, széles spektrumú gyógyszerképbe tartozó, sok kórképet magában foglaló készítmény. Ha viszonylag kevés homeopátiás gyógyszer áll rendelkezésre, vagy terepre hívják az orvost és ezáltal csak a legszükségesebb gyógyszereket viszi magával (60-80 homeopátiás gyógyszer a tájékoztató legkisebb választék), az Apis bizonyára közöttük van.

 

A beteg állandóan szomjas (dipsosis), aluszékony (somnolentiás) és feltűnően érzékeny a leggyengédebb érintésre is. (Általában már az Apisra gondolunk.) Megerősíti valószínű kórisménket a különböző tájanatómiai területeken fellépő vizenyő, az anasacra (bőr alatti vizenyő), a szemhéj duzzadtsága, a szem alatti „táska” jelenléte. Ezek olyan jelek, amelyek különböző típusú kórfolyamatokat kísérhetnek, akárcsak a kötőhártya vagy a szaruhártya gyulladása, de az első tünetek között észrevesszük. A testfelszín tünetei közül gyakoribb a csalánkiütés (urticaria), esetleg a beteg elsőként megemlített tünetei között szerepel.

 

A belsőleg diagnosztizálható kórfolyamatok közül gyakori a húgyhólyag hurutos megbetegedése (cystitis), ezzel összefüggésben esetenként a vizelet-visszatartási képtelenség. A gyógyszerképhez tartozhatnak a nyirokrendszeri panaszok, nyirokcsomó-bántalom. Az előforduló légszomj nem feltétlenül függ össze a beteg egyéb panaszaival, akárcsak a nőgyógyászati gyulladások (gynecopathiák). Gyakoriak az ízületi fájdalmak, gyulladások.

 

A panaszok rosszabbodnak érintésre, zárt, fülledt helyiségben, de gyors javulást észlelünk hideg hatására. Kedvező a társítás konyhasóval (Natrum muriaticum).

 

Az ismételt kivizsgálások során a beteg már hallotta valamelyik orvosától a homeopátiás diagnózist: így is mutatkozik be, és családnevét, keresztnevét csak akkor említi, amikor orvosa vényt ír vagy a nyilvántartási naplót tölti ki.

 

Az Apis törzskönyvi számai: OGYI-HGAL 27/11., 27/12., 27/13., 27/19/02. Az adagolás sürgősségi esetben (crisis) 10-15 percenként 1 adag (5 golyócska), hosszabb kezelés során 24 óra alatt 1-3 adag. Végül is mi a kórisme? Multimorbiditás. (Több betegség egyidejű jelenléte.) A homeopátiában konkrétabb: Apis.

Prof. dr. Rácz Gábor
XVIII. évfolyam 6. szám

Címkék: Apis Mellifera, homeopátia

Aktuális lapszámunk:
2019. szeptember

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.