Homeopátia

Ásványi eredetű homeopátiás szerek 3. rész


Alumínium

Az alumínium (Al) a Föld legkülső rétegének összetételében a legnagyobb mennyiségben előforduló kémiai elem. Ennek ellenére csak nyomelemként fordul elő a magasabb rendű (virágos) növények szervezetében, és nem tartozik a nélkülözhetetlen kémiai elemek sorába. A földtörténeti korszak megkülönböztetésére az uralkodó elemek neve szerepel, amennyiben a legnagyobb mértékben használták eszközök készítésére (kő-, bronz-, vaskorszak).

 

Ennek a szempontnak megfelelően tulajdonképpen lehetséges volna az utolsó két évszázadot az alumínium korszakának nevezni, olyan nagy mértékben használják gépjárművek, repülőgépek, használati tárgyak készítésére. Mi köze van mindennek a homeopátiához? A hosszú ideig ártalmatlannak tartott alumíniumot több szempontból károsító anyagnak lehet tekinteni. A részben még ellentmondó, vitatott kedvezőtlen hatása között szóba kerülhető példák:

 

Néhány emésztőrendszeri kórfolyamat, mint a gyomorhurut egyes formái, a refluxbetegség, a gyomorsav (sósav) túltengése kóroktani tényező lehet. Létezik porbelégzéses tüdőbetegség az alumíniumot (esetleg más fémet) feldolgozó iparágakban (aluminosis pulmonum). Az alumínium továbbá lehet egyes csontlágyulási kórfolyamatok kiváltó oka (oszteopátia, oszteomalacia).

 

Az alumíniumot a Jöns Jacob Berzelius (1779–1849), Hahnemann kortársa által feltalált elektrokémiai módszer alapján állították elő első ízben bauxitból.

 

A 20. században több alumínium által okozott agykárosodás keltette fel a figyelmet. A dementia (elbutulás) kiváltó okának kezdték tekinteni. A betegséget Alois Alzheimer (1864–1915) ideggyógyászról nevezték el. Az agyban végbemenő kóros leépülési folyamatokat fél évszázaddal ezelőttig főleg az agyi érelmeszesedés következményének tekintették.

 

Az Alzheimer-kór és az alumínium közötti összefüggést több megfigyelés támasztotta alá. Skandináv országokban észlelték, hogy ez a gyógyíthatatlan betegség egyes vidékeken lényegesen gyakoribb, mint közeli, más helyeken. Az ok keresése során megállapították, hogy a betegség nagy számban lép fel egyes víztározók közelében élő lakosságnál, mert az ivóvíz minőségét részben alumíniumot tartalmazó vegyülettel biztosítják. Ha viszont az ivóvizet más eljárással kezelik, a betegség ritkán fordul elő.

 

Az összefüggés annyira nyilvánvalónak tűnt, hogy az alumíniumot tartalmazó gyógyászati termékek esetében is érvényesnek tartották, és felhasználásukat korlátozták vagy betiltották. Egyes borogatószerekről, „gyomorporokról”, szájüregi készítményekről volt szó. Elgondolkodtató, hogy konyhai főzőedények, étkezési eszközök, a tárolás és szállítás szempontjából előnyös sörösdobozok, alumíniumfóliák szintén ennek a könnyűfémnek a felhasználásával készülnek.  Gyógyszerek forgalmazását csak akkor engedélyezték, ha az alumínium olyan kötésben található, amelyből nem szabadul fel ez a kémiai elem.

 

Napjainkra a helyzet megváltozott. Elektronoptikai, élettani, életvegytani módszerekkel ismertté vált az Alzheimer-kór keletkezésének folyamata. Az egyre gyakoribb megbetegedéseket nem az alumínium rovására írják. Az ellentmondásokra jellemző, hogy egyéb összefüggések is az alumínium szerepére engedtek következtetni. Az Alzheimer- kórban elhunytak agyában magasabb alumíniumszintet állapítottak meg, mint azoknál, akiknél más volt az elhalálozás oka. Arra is hivatkoztak, hogy az Alzheimer-kór kialakulása közben megnövekszik az agyban az alumíniumszint. Az ellenérv is hamar nyilvánosságra került. E szerint az alumíniumszint nem okozza a kórfolyamatot, hanem a megbetegedett agy halmozni kezdi az alumíniumot.

 

Tehát nem okról van szó, hanem okozatról. Más nyomelemek esetében is megfigyelték, hogy a szervezet egyes megbetegedések során többet vehet fel belőlük, mint rendesen, halmozni kezd egy-egy nyomelemet, a normális szükségletnél többet, mint az ép szövetek. Ez történhet például a szelén esetében.

 

Alumina

A homeopátiában az alumínium-oxid (Al2O3) gyakran alumina néven szerepel. Elsősorban az idegrendszerre hat. Túladagolása hasonlít a szeszes italok mértéktelen fogyasztása során megfigyelhetőkéhez. Az elfogyasztott ital mennyiségén kívül számításba kell venni a fogyasztás ismétlésének gyakoriságát. A mérgezés tünetei az aluminánál és az etilalkoholnál hasonlítanak egymáshoz.

 

Az alumina biztonságos adagja 15 CH–30 CH. Eredményre csak akkor számíthatunk, ha nincsenek visszafordíthatatlan elváltozások. Tünetek a korai szakaszban: szédülés, tájékozódási nehézségek, főleg ha eltávozik lakhelyéről, feledékenység. Sokszor és az életkortól függően az orvos észleli vagy a hozzátartozók említik, hogy „szórakozott” személyről van szó. Ilyenkor figyeljük meg, hogy a szórakozottság gyakoribbá válik-e, vagy hozzátartozik az egyén magatartásbeli jellemzéséhez.

 

A simile elv alapján tehát az alumínium korábban jelent meg a homeopátiában, mint az évtizedekkel későbbi orvoslásban. Az agyban végbemenő kórfolyamatok, amelyek közül az Alzheimer-kór leggyakoribbá vált, már nem tartozik a homeopátia hatáskörébe, az észlelt tünetek alapján a beteget ideggyógyászati rendelőintézetbe utaljuk. Általában globulusok formájában adagolják. Törzskönyvi számok: OGYI–HGAL. Alumínium oxydatum 52/02, 52/06/02, 52/07/02, illetőleg D 10–D 30.

Dr. Rácz Gábor
XVII. évfolyam 4. szám

Címkék: alumina, aumínium, homeopátia

Aktuális lapszámunk:
2019. november

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.