Homeopátia

Ásványi eredetű homeopátiás szerek 5. rész

Homeopátia (Esetismertetés)


A homeopátiában megőrizték a konyhasó régi nevét abból az időből, amikor a nátrium kationt natrumnak nevezték, a kloridot pedig klorátnak. A klorát anion neve ma más kémiai szerkezetre vonatkozik. A muriaticum szó, amelyet a fentiekben használtunk, a sósav egykori jelölésére szolgált. Lényegtelen különbségnek tűnnek, de az elektronikus adattárak használatakor tévedésre adhatnak okot. A konyhasó tehát a homeopátiában Natrum muriaticum néven szerepel.

 

Natrum muriaticum

Évtizedekkel ezelőtt, 1960 körül, homeopátiás tanfolyamon egy fiatal orvosnő kért meg, kissé félszegen, hogy hallgassam meg a panaszait. Csak annyit vettem észre az előadás alatt, hogy az utolsó padsorban ül, egyedül. A következő napokban is így volt. A 19. században a homeopátiás kórisme (diagnózis) és a megfelelő hasonszer (simile remedium) azonos néven szerepelt. Betegünk esetében az összbenyomás, a társaktól való elkülönülés, a félszegség azt sugallta, hogy Natrum muriaticum lehet esetleg a megfelelő hasonszer, de ez inkább megérzés jellegű megállapítás volt, további magatartásbeli megfigyelésekre volt szükség.

 

Megkérdeztem a beteget, mióta érez szomjúságot. Fogyókúrázik-e, és milyen az étvágya? Uzsonnára inkább édességet hoz magával vagy sós perecet? Megdicsértem a blúzát, és megkérdeztem, nem fázik-e egy ilyen hűvös, huzatos folyosón.

 

Lejárt a szünet. Beszélgető társam – kissé félszegen – megjegyezte: „Milyen kíváncsi természetű a tanár úr!” Valóban, válaszoltam, de nem tudok leszokni róla, kedves Natrum muriaticum. A következő szünetben ismét megkeresett, elnézést kért, hogy előzőleg nem mutatkozott be. Megkérdezte, milyen néven szólítottam meg, bizonyára összetévesztettem valakivel, vagy csak ő nem értette. Mikor kereshetne fel a rendelőben? El szeretné mondani panaszait, reméli, tudok rajta segíteni. Sajnálattal közöltem, hogy nem vizsgálok betegeket. Tanítok, előadásokat tartok. Főleg Hahnemann tanaival foglalkozom és kortársaival. 

 

De térjünk inkább a tárgyra. Azt mondta, panaszai vannak. Gyakran jelennek meg „pattanások” az arcán, a homlokán, ilyenkor még az utcára sem megy ki. Mindenféle kenőcsöt kipróbált, azt sem tudja, miből készülnek, de nem használnak. Mint mindig, amikor befejeződik egy tanfolyam, nagy búcsúzkodások közepette a résztvevők átadják egymásnak címüket. Tőle nem kéri senki. Azért is ilyen szomorú. Elhanyagolják, szinte észre sem veszik, hogy ő is ott van.

 

Ajánlottam, keressünk egy padot, lenne még néhány kérdésem a panaszaival kapcsolatban. Azt ajánlottam, egyebek között, ha úton hazafelé lát olyan réztáblát a kapu alatt, amelyen az orvos neve és a szakrendelés megjelölése után a homeopátia is szerepel, keresse fel rendelési időben a kollégát, és kérdezze meg, vállalná-e a kezelését. Jómagam is szívesen váltanék vele néhány szót.

 

Néhány hét múlva láttam a fiatal orvosnőt az utcán. Nem vett észre, az utca köveit nézegette, gondolataiba merülve. Önkéntelenül homlokának bőrét néztem, de széles karimájú nyári kalapja árnyékot vetett a fejére. Üdvözöltem és érdeklődtem, hogy van. 

 

Mosolyogva – végre – azt felelte: Köszönöm, jól. Időnként előáll egy-egy régi panasz. Azt mondja a doktor úr, ne várjam aggodalommal, hogy mikor jelentkezik ismét egyik vagy másik tünetem. Bizonyára nem minden panasza tér vissza ugyanakkor.

 

Teltek az évek. Újra találkoztunk. Megörültünk egymásnak. Újságolta, hogy lement a gyermekekkel a tengerpartra. Láttak sólepárló berendezést. De jártak sóbányában is. A gyerekek, mármint a nagyobbik, már tudja, mi a különbség a kősó és a halit között. A bányában megmutatták az új berendezést: szivattyúval hozzák a felszínre a vízben oldott sót, de azért sótömb formájában is szállítják. Jártak Szovátán, Sóvidéken, Sóaknán. Képzeljem el, mondta az orvosnő, egyes légzőrendszeri megbetegedésekben szenvedők tiszta termekben, ágyon fekve pihennek. Még a levegőben is van só.

 

Azt is megtanulta, hogy nagyobb folyadékveszteség után sós vizet kell itatni a beteggel. Azt hitte, nem jó sok sót fogyasztani, hatására emelkedik a vérnyomás. De só nélkül sem lehet élni. A fűevő, legelésző állatoknak, az erdei vadaknak sótömböt visznek az etető mellé. A ragadozók is élnek vele. 

 

A sokat szenvedő fiatal orvosnőt többgyermekes anyaként láttam vidáman, egykori panaszaitól megszabadulva. Amikor megtudta a kezelőorvosától, hogy a gyógyszer, amit felírt, nem más, mint a konyhasó, különleges módon adagolva, kezdte érdekelni a só, és – ha kellett – saját betegeit is olyan gyógyszerekkel kezelte, amelyekről el sem tudta képzelni addig, hogy tulajdonképpen mit is tartalmaznak. Legközelebbi terve meglátogatni egy olyan intézetet, amely kvantumbiológiai kutatásai során megérteti vele a homeopátiás kezelés lényegét.

Prof. dr. Rácz Gábor
XVII. évfolyam 6. szám

Címkék: homeopátia, natrum muriaticum

Aktuális lapszámunk:
2019. augusztus

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.