Homeopátia

Ásványi eredetű homeopátiás szerek 9. rész

Nitroglicerin és glonoinum


Fél évszázaddal fennállása után a homeopátiában jelentős eredmények láttak napvilágot. Az első 50 évet követően a természetes hasonszerek kibővültek szintetikus származékaikkal. Ezzel a lehetőséggel csökkent a merev megkülönböztetés a természetes és a szintézissel előállított homeopátiás szerek között.

 

Elvi eshetőséggel állunk szemben, egyelőre kevés példára hivatkozhatunk. Közéjük tartozik a nitroglicerin. Összetételében szerepel egy nitrogéntartalmú természetes molekula, a nátrium-nitrát, amely főleg dél-amerikai ásványban található, neve szilvin. Utóbbi egy háromértékű alkohollal, a glicerinnel alkot észtert.

 

Megemlítünk néhány kutatót és működésének helyét, hogy egy második változásra utaljunk. Eredetileg egy-egy új molekuláris szerkezet megállapítása egy-két kutatónak volt köszönhető. A nitroglicerin egy egész csapat hozzájárulása révén vált ismertté, nemzetközi együttműködésnek köszönhetően.

 

Sobrero olasz vegyész oldotta meg a nitroglicerin szintézisét 1846-ban. A Philadelphiában tevékenykedő német homeopátiás orvos, Hahnemann legtermékenyebb követőinek egyike, egy évvel Sobrero eredményeinek megszületése után, felkérte Davis észak-amerikai vegyészt, állítson elő robbanóanyagokhoz tartozó vegyületet (a nitroglicerin is ebbe a csoportba tartozik). Nobel svéd vegyész 1867-ben bányák robbantására alkalmas anyagot állított elő, amely 75 százalék nitroglicerint tartalmaz. Szép gondolat robbanóanyag mellett vagy helyett gyógyszer előállítása. Davis ugyanis, Nobel sugallatára, megállapította a nitroglicerin főbb gyógyszertani tulajdonságait.

 

1849-től kezdve közzétette eredményeit. Hahnemann, elveihez hűen, kísérleti állatok helyett egészséges embereken végezte megfigyeléseit: saját magán, barátain. Murrel angol orvos 1879-ben a Lancet nagy tekintélyű orvosi folyóiratban közölte korszakalkotó megállapítását a nitroglicerinről, heveny koszorúsér-elégtelenség (angina pectoris) gyorsan ható kezelésének lehetőségéről. Közben Hering, a szokás hatalma alatt, visszatért állatkísérleteihez. Jackson észak-amerikai orvostanhallgató megerősítette, hogy a nitroglicerin kifejezett értágító hatással rendelkezik. A szívverések száma szaporábbá válik (tachycardia), a szívműködés elernyedési szakaszának (diastole) rovására.

 

A fenti megállapításokkal párhuzamosan további kutatók vizsgálták a gyógykezelések során fellépő mérgezések lehetőségeit, és azokat elsősorban túladagolások következményének tulajdonították. Bezáródik a kör: Hahnemann egyik alapgondolata ezúttal is beigazolódik. Egészséges emberekre terjesztette ki további megfigyeléseit. Véleménye szerint feleslegesen nagy adagok alkalmazása veszélyezteti a beteg életét, célszerűbb lényegesen alacsonyabb dózisokat használni, amelyek viszont megváltoztatják a hatás jellegét. A homeopátiás kezelés alaptételei közé tartozik, hogy a betegnél, egyénenként, olyan alacsony adagokat kell megállapítani, melyek „megbetegedési képesség” helyett (Hahnemann által használt kifejezés) a homeopátiás szer gyógyító tulajdonságait biztosítják.

 

Hahnemann ragaszkodott ahhoz, hogy a kedvezőtlen, mérgező hatás kiküszöbölését mindenekfelett biztosítani kell. Hozzátartozik a kezeséhez. A külvilági hatások ismerete is orvosi kötelesség. Végső soron a 19. század közepe táján a glicerin salétromsavas származékaiból biztonságos homeopátiás gyógyszerek előállítása a cél. Hahnemann és tanítványai, munkatársai, követői szerint a kezelés oki és tüneti követelménye a gyógykezelés alapfeltétele.

 

Végül próbáljuk megérteni, mi a különbség a nitroglicerin és a homeopátiában használt glonoinum között. Megtévesztő lehet, hogy a nitroglicerin és a glonoinum adagja – noha mindkét esetben szigorúan alacsony – lényegesen különbözik egymástól. Az angina pectoris kezelésére gondolunk. A homeopátia alapfeltételei közé tartozik a lehető legkisebb adag használata, tudva azt, hogy a kisebb adag is lehet erősebb hatású egy kibernetikus rendszerben. A terápiás adag csökkentésekor szem előtt tartjuk, hogy a mindennapi életben több, nehezebb, édesebb, csípősebb stb., a szervezetben nem azonos a gondolkodásmódban használt fokozatok sorrendjével (jó-jobb-legjobb). Az adag látszólagos csökkentése a szervezetben nem olyan, mint a kilogrammgramm-milligramm-mikrogramm. A kis adagban alkalmazott gyógyszer nem biztosan hatásosabb, mint a nagy adag, vagy fordítva. Ha több nitroglicerint adnánk egy betegnek a szükségesnek véltnél, veszélyeztethetjük az életét.

 

Vegyi szerkezet alapján a nitroglicerin azonos a glonoinéval, de a hatás különböző. Megfelelő adagban a nitroglicerint angina pectorisos rohamban használjuk, nyelv alatt (sub lingualisan) vagy spray (permet) formájában. Másodpercek alatt fejti ki áldásos hatását. A glonoinumot nem adjuk szívrohamos betegnek. Javallatai egyebek között: hirtelenül fellépő vérnyomásemelkedés, koponyaűri, szívtáji vértolulás (congestio), lüktető fejfájás. A glonoinum kifejezetten homeopátiás célokra kidolgozott nitroglicerin. Mások a javallatok, mellékhatások, kölcsönhatások a nitroglicerin esetében, mint a glonoinnál és fordítva.

Prof. dr. Rácz Gábor
XVII. évfolyam 10. szám

Címkék: glonoinum, homeopátia, nitroglicerin

Aktuális lapszámunk:
2019. június

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.