Homeopátia

Az orvosi antropozófiától a homeopátiáig 1. rész


Az antropozófiai világszemlélet Rudolf Steiner (1861–1925) által kidolgozott filozófiai rendszer. Az orvosi antropozófiát Ita Wegman (1876–1943) fejlesztette tovább, összekapcsolva a természettudományos alapokon nyugvó medicinát szellemtudományi vonatkozásokkal.

 

A gyakorlatba is átültetett rendszer három alapon nyugszik: imagináció (képzelőerő), inspiráció (ihlet, sugalmazás), intuíció (megérzés, felismerés).

 

Az orvosi antropozófia alkalmazásának szemléltetésére szolgál a fehér fagyöngy, amelyet homeopátiás gyógyszerként daganatos betegek kezelésére használnak.

 

 

Fehér fagyöngy (Viscum album)

A fehér fagyöngy félélősködő epifiton (szemiparazita, fán lakó növény). Különböző fás szárú növények ágain fejlődik, olyan, mint egy önállóan táplálkozó bokor, amely fákon él. Ép szélű levelei bőrneműek, zöldek, akárcsak álvillásan elágazó szára, többé-kevésbé sárgás árnyalattal. A névadó bogyók fehérek, és egy igazgyöngyre emlékeztetnek. A többarasznyi, akár egyméteres átmérőjű bokor jól látható különösen télen, lombhullatók esetében.

 

Klorofillt tartalmaz, mint minden önállóan táplálkozó (autotróf) növény. A vizet és a benne oldott ásványi anyagokat nem a talajból szívja fel, hanem a gazdanövény ún. faedényeiből, melyeket azután nagyobb molekulájú szerves vegyületté alakít át (fotoszintézis). Ez a felépítő életvegytani (biokémiai) képesség az asszimiláció, amelynek során széntartalmú anyagok képződnek a levegő szén-dioxidjából.

 

A fagyöngy az ásványi (szervetlen) anyagokat a gazdanövényből szívja fel különleges, csapszerű szívógyökereivel (hausztóriumaival). A szívógyökerek egy része az ágak külső kérgébe hatol, és innen szívja fel a gazdanövény által előállított, a talajban nem létező szerves vegyületeket. Az egyszerű anyagokat a gazdanövényen keresztül végső soron a talajból veszi fel.

 

A fitoterápiában használt növények nagy részénél a gyógyászati eredmények évszázadok, akár évezredek népi növényismeretéből indulnak ki. A fagyöngy legfontosabb terápiás használata nem ezen az úton, hanem az antropozófia alapján szerepel a gyógyászatban. Gondolati elem képezi a kiindulási alapot, az inspirációt.

 

A fagyöngy a gazdanövény részére külső beavatkozást jelent, de más növényektől eltérően a külvilági inger nem vált ki sejtburjánzást vagy egyéb védekezési elváltozást a gazdanövényen. A gubacsok esetében a rovarok a peterakás és a vele járó szúrás során sejtburjánzást váltanak ki. Kedvezőtlen külvilági tényező a fagykár, amelynek során fák törzse megrepedezhet, a folytonossági hiányt a növény új sejtréteggel megszünteti, de létrejöhet olyan hegesedés, amely a szükséges sebtakarásnál kifejezettebb. A cseresznyefa törzsén létrejött seb mézgakiválasztást vált ki, ezzel gátolja meg, hogy kártevők, kórokozók hatoljanak be a nyílt sebbe. Hasonló a védekezés fenyőfák esetében: a kéreg bemetszése révén balzsam képződik, abból gyanta és illóolaj állítható elő ipari célra. A fagyöngy gazdanövényein semmilyen sejtburjánzás vagy váladékképződés nem észlelhető.

 

Itt lép be a képzelőerő, amit ihlet követ. Egy feltételezést nem további gondolatokkal erősítünk meg vagy cáfolunk. A megoldás az inspiráció, olyan indíték, ami nem igényel további gondolatokat, spekulációt, hanem azt sugallja, hogy érdemes lenne természettudományos módszerekkel igazolni vagy megcáfolni az elképzelt összefüggést. Ez az ötlet a kiindulási pont: a fagyöngyből előállított készítményekkel esetleg meggátolható a kóros folyamatok beindulása. A kérdést tehát kísérleti kutatás eredményei válaszolják meg.

 

Ez így is történt a 20. század első évtizedeiben. A fagyöngyöt a fitoterápiában addig is használták magas vérnyomás kezelésére, az érelmeszesedés csökkentésére, a tapasztalati gyógyászatban pedig egyes ízületi panaszok esetében. De az említett megbetegedésekben elért eredmények alapján nem merült fel a daganatos betegek gyógyításának lehetősége, alkalmazásának ötletét az orvosi antropozófiának köszönhetjük.

 

Európában százhektárnyi területeken termesztik az egyes homeopátiás készítmények előállítására szolgáló fákon (jegenyefenyő, juhar, mandulafa, nyírfa, galagonya bokor, kőrisfa, almafa, erdeifenyő és rokon fajok, tölgyfa) termett fagyöngyöt.

 

A gyógyszereket azért kell különböző fákról szedett fagyöngyből előállítani, mert összetételük és hatásuk a gazdanövénytől is függ. Ennek oka a fentiekben említett felismerés: a félélősködő fagyöngy a fák kérgéből, a háncsból felszívja a gazdanövényben képződő szerves anyagokat is. A vadon termő fák esetében hol a nyárfán termett fagyöngyöt gyűjtik, hol különböző egyéb fás szárú növényekről. A begyűjtött fagyöngyöt nem szárítják meg, nem így szállítják a gyűjtés helyéről a gyógyszergyárig, hanem leszedéskor azonnal mélyfagyasztják.

A homeopátiás készítményekre legközelebb visszatérünk.

Dr. Rácz Gábor
XVI. évfolyam 1. szám

Címkék: antropozófia, fehér fagyöngy, homeopátia

Aktuális lapszámunk:
2019. december

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.