Homeopátia

Fájdalomcsillapítók 1. rész


Az összetett (komplex) gyógyszeripari homeopátiás készítmények a gyakran használt egyéb jellegű fájdalomcsillapító szerek mellett nagy figyelmet érdemelnek.

 

A szintén vény nélkül, sőt gyógyszertári hálózaton kívül is korlátlanul hozzáférhető fájdalomcsillapítók a tünetek csökkentése és/vagy megszüntetése mellett egyfajta megszokáshoz vezethetnek. A fájdalom visszatérésétől való félelem miatt a használók egy része rendszeresen szedi "fájdalomcsillapítóját". Hosszabb ideig történő ismételt, rendszeres alkalmazás során a mellékhatás fogalmát meghaladó, visszafordíthatatlan károsodás állhat elő.

 

A fájdalomcsillapítók ellenjavallatai között szinte kivétel nélkül feltüntetik a máj- és vesebetegségeket. Fogalmazhatunk úgy is, hogy a készítmények a mindennapi használat során - egyéb esetleges következmények mellett - kiválthatnak májártalmakat és/vagy vesekárosodást. Gyakori, hogy aki rendszeresen fogyaszt (ez már nem nevezhető adagolásnak) ilyen készítményeket, nem is tudja, hogy az említett szervek szerkezete, működése normálisnak tekinthető-e vagy sem.

 

Bármely hatóságilag engedélyezett, forgalmazhatónak tekintett fájdalomcsillapító és a pillanatnyi cél, a fájdalom enyhítése vagy megszűnése ellenére visszafordíthatatlan ártalmakat okozhat. A cél tehát nem a "vészjel", a figyelmeztető tünet megszüntetése, hanem a riasztás okának megismerése. Természetesen mindenki kerülhet olyan helyzetbe, amikor fájdalom által kísért panasz lép fel, és kézenfekvő, hogy a keze ügyében lévő fájdalomcsillapítót vesz be. Ilyenkor is ügyelni kell azonban, hogy vannak hirtelenül fellépő erős fájdalmak, amelyek azonnali orvosi vizsgálatot igényelnek. Ilyenek a hirtelenül jelentkező mellkasi fájdalmak, amelyekről fellépésükkor nem mindig állapítható meg, hogy esetleg gyomorpanaszról vagy szívrohamról van szó. Szintén csupán példaképpen említhető eshetőség, hogy egy hirtelenül jelentkező hastáji fájdalom oka esetleg hasnyálmirigy heveny gyulladása (pancreatitis) vagy bélcsavarodás (ileus). Nem soroljuk tovább. Nem ijesztgetésről van szó. Arra gondoljunk, hogy vannak fájdalmak, amelyek során a páciens általános állapota is figyelmeztet a sürgősségi jellegre, de a szívroham és a bélelzáródás esetenként nem lép fel fenyegető veszélyként.

 

Lényeges tehát megkülönböztetni a tényleges "vészjelként" fellépő fájdalmakat a kisebb-nagyobb riasztástól, kellemetlenségtől. Nem minden fájdalomként észlelt panasz oldható meg egy tablettával, amely máskor megszüntette a fájdalmat, de ezúttal már nyúlunk is a második tablettához, mert a fájdalom nem csökken, nem múlik el, hanem talán még erősödik is.

 

A fájdalom szubjektív átélés, akin erőt vesz, gyakran erősebben érzi, mint hasonló esetben más, de ilyen hasonlatosságokkal nem sokat oldunk meg.

 

A mindennapi életben gyakran szereplő fájdalomcsillapító gyógyszerre szükség lehet olyankor, amikor még nem jutottunk el orvoshoz. Olyankor is gyógyszerhez nyúlunk, amely talán mindig nálunk van, hátha szükség lesz rá, mert megismétlődnek "szokásos" panaszaink: fejfájás, "gyomorégés", ízületi fájdalom, megszokott hát-, illetőleg derékfájás és így tovább.

 

Ez jelenti a pillanatot, amikor eszünkbe juthat, hogy esetleg túl gyakran, túl sokat veszünk be gyógyszerünkből. Megpróbálhatjuk, segítene-e a homeopátiás kezelés. Ha mindjárt olyat ajánlanak a szakképzett orvosok, amit megfelelőnek érzünk, nyugodtan szedhetjük a továbbiakban is; nem sürgős, de célszerű az orvosi kivizsgálás. A homeopátiás gyógyszernél is létezhetnek mellékhatások, de kizárt az ártalom. Az egyedüli komoly kockázat, ha nem tisztázzák a fájdalom okát.

 

Aranyszabály: a homeopátiában nem létezhet gyógyszerártalom, károsító mellékhatás, de ha nem kezelik a beteget esetleg panaszai mögé rejtett betegségének megfelelően, akkor a kórfolyamat valószínűleg folytatódik. Szokták mondani: "a gyógyszer többet árt, mint használ". Ez nem vonatkozhat a megfelelő homeopátiás kezelésre. Régi igazság: "A gyógyszernek, amelynek nincs mellékhatása, hatása sem lehet." Ez sem vonatkozik a homeopátiára.

 

De van egy helyzet, amely azóta, hogy felismerték létezését, egyre gyakoribbá válik. Pontosabban: egyre gyakrabban észleljük. Arra utalunk, hogy a fájdalom önállósulhat. Lehetett oka, de egy adott naptól kezdve már nincsen, mégis folytatódnak a beteg panaszai. Általában, irányelvként: ha egy panasz 6 hónapnál tovább tart látható, kimutatható ok nélkül, akkor ezt az önállósult kórképet idült fájdalombetegségnek tekintjük (idült fájdalom tünetegyüttes = chronic pain syndrome).

 

A gyógyszeres, beleértve a homeopátiás kezelést, önállósuló rendelőintézetekben, klinikákon végzik.

 

Homeopátiás gyógyszer:

Spascupreel tabletta (OGYI–HG–133/01)

Összetétel: Colocynthus D4, Ammonium bromatum D4, Atropinum sulfuricum D6, Veratrum D6, Magnesium phosphoricum D6, Gelsemium D6 (tablettánként mindegyikből 30 mg); Passiflora incarnata D2, Agaricus D4, Chamomilla D3, Cuprum sulfuricum D6 (tablettánként mindegyikből 15 mg); Aconitum D6 (60 mg).

 

Javallat: Fájdalom izomtónus-fokozódással, merevségével, amelyet kísérhet gyomor-, epehólyag, bélrendszeri, méhtáji, húgyúti fájdalom. Izmok, inak érzékenysége nyomásra, meghatározott helyeken, nyak és/vagy hátfájás. Egyes fejfájások.

 

Adagolás: Általában 3x1 tabletta naponta, a nyelv alá helyezve hagyjuk szétesni. Kezdetben és erősebb fájdalom esetében adagolható 15 percenként, majd fokozatosan ritkábban (30, 60, 180 percenként). 

Dr. Rácz Gábor
XV. évfolyam 3. szám

Címkék: fájdalomcsillapítás, homeopátia, Spascupreel tabletta

Aktuális lapszámunk:
2019. június

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.