Homeopátia

Hahnemann

250 évvel ezelőtt született Samuel HAHNEMANN. Bolyairól mondták, hogy semmiből új világot teremtett. Ez az új világ HAHNEMANN esetében a gyógyászatra vonatkozik, és napjainkban továbbra is növekszik jelentősége.


 

Bolyai János olyan megállapításokat tett, amelyek egy előzőleg láthatatlan világűr kutatásában váltak lényegesekké. HAHNEMANN végtelenül kis adagokkal kezelte betegeit, ma is világszerte fordulnak ehhez a gyógymódhoz. Mérhetetlen kis adagokról van szó, amelyek csak akkor válnak gyógyszerekké, ha több százezres mennyiségű vivőanyaggal teszik megfoghatókká. „Súlytalan” (imponderalis) mennyiségű anyagokról van szó, amelyeket a végtelenül nagy hígítás során alakítanak át gyógyszerekké. Különben nem adagolhatók szájon át, bőrön keresztül vagy befecskendezésre szánt oldatként. Azzal szemben, ami gyakran végtelenül nagy hígításban (infinitézimalis) kerül a szervezetbe, hamar kialakul a kétely: lehet-e eredményes kezelésre számítani?

 

Szándékosan használjuk a készítmény kifejezést, hiszen éppen úgy nevezhetők gyógyszereknek, mint bármely, hatóságilag engedélyezett, hivatalosan forgalmazott „patikaszer”.

 

A teljes gyógyszerkincs keretében a HAHNEMANN által bevezetett szerek gyűjtőneve: hason-szer (simileremedium).

 

Természetesen a rendelkezésünkre álló gyógyszerek mindegyike a Materia medica része. Ma ezt a gyűjtőfogalmat a homeopátiás hasonszerek összességének megjelölésére használják.

 

A homeopátiás Materia medica jellemvonásai közé tartozik, hogy csekély kivételtől eltekintve természetes anyagokból készül. Ez jelenti egyik fő okát annak, hogy a homeopátiát sokan a természetgyógyászat részének tekintik. Sokan vannak más véleményen. A homeopátiát nem sorolják más gyógykezelési lehetőségek közé, mert „sajátos gyógyászati irányzat”. Vajon miért? Azért, mert a homeopátia sok szempontból öntörvényű: sajátos szemléleten alapszik. Hivatalosan az egészségügyi törvénykezés szerint kiegészítő kezelésnek tekintik (komplementermedicina). Noha tudjuk, hogy a homeopátiás kezelésnek egyik főtétele: „hasonlót a hasonlóval gyógyítunk” (Simile Similibus curentur).

 

Lényege: a homeopátiás kezelés során olyan hasonszert választunk, amely szokott adagban olyan tüneteket vált ki, mint amelyet erős hatása miatt a 18. században még használtak, de az elvárt hatása mellett erős, nem kívánt hatásokat is kiváltottak. (Nagy részüket kivonták a forgalomból - higanyos húgyhajtók, arzén tartalmú vérbaj elleni szerek, vese- és/vagy májkárosító készítmények. De mindez nem csak gyógykezelésre feltalált gyógykészítményekre vonatkozik. Egyre több anyagról mutatják ki, amelyeket ma is használnak, hogy nemcsak rovarokat pusztítanak el, gyomokat irtanak ki, hanem rosszindulatú daganatok képződéséhez vezethetnek egészséges személyeknél.)

 

Visszatérve a „simile elvre”, ragadjunk ki egyetlen példát, a szabadon, főleg bükkösökben élőnadragulyát (Atropa belladonna). Tudományos nevét az ókori mitológia leggonoszabb párkájától kapta; Atroposz elvágta a másik két párka által készített fonalat, az életfonalát. A BELLADONNA ezzel szemben egy csillogó szemű szép hölgy, aki csábító tekintetével mindenkire rámosolyog. Néhány száz évvel ezelőtt egyes hölgyek szemükbe csepegtettek egy kis nadragulyabogyó-levet, mert hatására a szembogár (pupilla) kitágul, napfényre sem húzódik össze. Csillogó szemmel persze nem lehetett élesen látni a csábítónak tűnő férfit, csak a körvonalait. A nadragulyát ma erre a célra nem használják. Érthető tehát, hogy ha a figyelmeztetés ellenére erdei gyümölcsöt fogyasztó kiskorúak egy-egy bogyót megízlelnek, megrémülünk, amikor észrevesszük, milyen furcsán viselkedik, és látjuk, hogy arca, nyaka piros foltos és lázas. Az első orvos, akihez elviszik a gyermeket, gondolhat fertőző betegségre (vörheny, más néven skarlát). Ha beutalja egy fertőző betegségekre szakosodott egészségügyi intézménybe, ahol éppen van a betegek között vörhenyes, akkor a mi kis mérgezettünk valóban skarláton is átesik.

 

De mi köze ennek az esetnek a homeopátiához? A BELLADONNA nevű hasonszer jó szolgálatot tehet lázas, kipirosodott arcú beteg kezelésekor. Nem a vörhenyes beteg tünetei hasonlítanak a nadragulya által kiváltott tünetekre, hanem egyes tünetei olyanok, mint amilyet a nadragulyát fogyasztott gyermeknél észleltek.

 

A HAHNEMANN-i eredeti (klasszikusnak nevezett) homeopátia további ismertetését azért egészítjük ki a jelenkori homeopátia egyes jellemvonásaival, hogy érzékelhessük ennek a gyógyászati irányzatnak a keretében végbemenő változásokat.

 



 

Dr. Rácz Gábor
XI. évfolyam 9. szám

Címkék: Hahnemann, homeopátia

Aktuális lapszámunk:
2019. szeptember

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.