Homeopátia

Homeopátia

A homeopátiás gyógyszer


Homeopátiás kezelésre szinte valamennyi gyógyszerformát előállítják. Létezik tehát külső használatra szánt kenőcs, bedörzsölőszer, vagy belsőleges javallatra készített szilárd és cseppfolyós gyógyszerforma egyaránt. A leggyakrabban használt, szájon át adagolt (peros) gyógyszerforma a golyócska, a tabletta, a csepp. Létezik befecskendezésre szánt (parenterális) steril oldat, ampullába zárva, amelyet szükség esetén infúzióként (perfusio) juttatnak a szervezetbe.

 

A golyócskák (globulus) kétféleképpen készülnek; akár úgy, hogy az előre elkészített, 2-3 milliméter átmérőjű golyócskákat bepermetezik a cseppfolyós halmazállapotú, dinamizált hígítással (potencia), vagy eleve a szilárd halmazállapotú vivőanyaggal együtt dolgozzák be (dörzset, trituratio) a sorozatosan és folyamatosan, nagyságrendenként hígított por alakú kiindulási anyagot.

 

A homeopátiás gyógyszert – az adagolási formától függetlenül – hagyományosan csak a kiindulási anyagból (hasonszerből), ártalmatlan hígító- és ugyanakkor vivőanyaggal állítják be a különböző hígítási fokra (potencia).

 

Amikor kiemeljük, hogy a homeopátiás gyógyszereknek nem létezhetnek mellékhatásai, arra alapítjuk a megállapítást, hogy a kiindulási anyagot olyan előrehaladott hígításban használjuk, amely nem rendelkezhet kedvezőtlen hatással a szervezetre.

 

Egy második tényező, amelyre épül a fenti igény, az, hogy a gyógyszerben az előállítás során a „semleges” vivőanyagon kívül semmilyen más segédanyag (adalék) ne legyen található. Így például a tabletták megfelelő állományát nem csak a por jellegű parányi szemcsék összeragasztása révén biztosítjuk, hanem eleget kell tennünk annak a követelménynek is, hogy a szájban rövid idő alatt szétessenek és ezáltal jól felszívódjanak. Nyilvánvaló tehát, hogy a golyócskákat, esetenként a tablettákat nem vonjuk be semmilyen vékonyabb réteggel (ún. filmmel) vagy vastagabb, esetenként ízesített vagy színezett anyaggal (mint a nem homeopátiás készítmények esetében a drazsék készítésénél).

 

Természetesen minden anyag, amely a tulajdonképpeni gyógyszeranyagot kíséri, hasznos lehet abban az esetben, amikor például a tabletta a beteg által szedett különböző egyéb gyógyszerek azonosítását szolgálja alakja, színe, íze stb. alapján.

 

Ez utóbbi jelleg azért nem szükséges, mert a homeopátiás kezelés során egyetlen gyógyszert szed a beteg, ugyanakkor tehát nem szükséges egymástól megkülönböztetni az egy időben, egyszerre adagolt gyógyszereket. Ezáltal a golyócskák vagy tabletták lehetnek teljesen egyforma alakúak és színtelenek. Általában csak az ízük egyforma, a nagy hígítás miatt a kiinduló anyag (a hasonszer) jellemző tulajdonságai nem érezhetőek, mert majdnem kivétel nélkül a tejcukorra (laktózra) jellemző édes íz az egyedüli, ami tapasztalható.

 

Amióta tudjuk, hogy létezhet laktózra érzékeny személy, más gyógyszerformát választunk, például cseppet, kúpot. Nem véletlenül tüntetik fel a legkülönbözőbb gyógyszereknél – amennyiben ez a helyzet –: „laktózt tartalmaz”.

 

Említettük, hogy a tabletták készítésénél „ragasztóanyagra” van szükség. A tabletta legyen eléggé szilárd ahhoz, hogy a szállítás során se törjön össze. Ennek ellenére percek alatt essen szét, illetőleg oldódjék a gyomornedvben, illetőleg – a homeopátia esetében – a szájüregben. E kettős, ellentétes követelményt az ezt a célt szolgáló készülékekkel ellenőrzik. Az általunk hosszú éveken át előállított homeopátiás tabletták 8 kg terhelésre éppúgy megfelelnek, mint az 5 perces szétesési (feloldódási) időnek, langyos vízben. A tabletta készítésénél szilárd kiindulási anyag esetében kizárólag laktózt használtunk, természetesen minden segédanyag, adalék nélkül. Erre a célra gyártott laktózról volt szó. A zsákokon csak az szerepelt, hogy „TABLETTOZ”. A lényeg tehát az, hogy a tabletta kizárólag mechanikai beavatkozással, összenyomással készül (compressio, comprimatio).

 

A homeopátiás tablettáktól eltérően a gyárak nagy számban használnak segédanyagot, amelyeket kötelező módon fel kell tüntetni a csomagoláson és a betegtájékoztató szövegben. Az ellenjavallatok között szerepel a beteg esetleges allergiája a gyógyszeranyaggal vagy a készítmény bármely összetevőjével szemben. Ez tökéletesen így van, de a beteg, Akinek először írtak fel egy gyógyszert, nem tudja, hogy esetleg egy-egy anyagra túlérzékeny. Külön gondot jelentenek az esetleges kölcsönhatások (interakciók). A gyógyszer összetételében szereplő valamennyi anyag lehetséges kedvezőtlen tulajdonságai ismertek, de a kölcsönhatások lehetősége különböző gyógyszerek együttes szedése során előre ki nem számítható panaszokat okozhat.

 

Figyelemre méltó a homeopátiás gyógyszerek előállításának különböző lehetősége, amelyeket általában csak az előállító ismer. Arról van szó, hogy a homeopátiás gyógyszerek kiindulási hasonszere lehet cseppfolyós halmazállapotú (például őstinktúra), de a forgalmazott gyógyszer szilárd halmazállapotú, és fordítva. Utóbbi esetben a szilárd halmazállapotú gyógyszert cseppek formájában adagoljuk. Mivel utóbbi nem tartalmaz cukrot (laktózt), nincs szükség sem szeszre, sem az amúgy is ritkán használt és ártalmatlan tartósítószerre. Következésképpen felnőtt esetében is – gyakorlatilag elhanyagolható alkoholtartalommal – a gyermekgyógyászatban használt cseppek jelenthetik a megoldást.

 

További összefüggéseket sorozatunk következő részében ismertetünk.

Dr. Rácz Gábor
XIII. évfolyam 1. szám

Címkék: homeopátia, homeopátia jellemzői, homeopátiás gyógyszerek, homeopátiás szerek, tudnivalók a homeopátiáról

Aktuális lapszámunk:
2019. november

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.