Homeopátia

Homeopátiás gyógymód 1. rész


    A ha­son­sze­rek összes­sé­gét ne­vez­zük „gyógy­szer­kincs­nek” (ma­te­ria me­di­ca), ame­lyet nem kór­ta­ni szem­pon­tok sze­rint cso­por­to­sí­ta­nak, ha­nem – az egy­sze­rű­ség ked­vé­ért – ábé­cé­sor­rend­ben. A ha­son­sze­rek is­mer­te­té­sé­re szol­gá­ló ada­tok gyűj­te­mé­nye (könyv vagy egyéb jel­le­gű adat­tár for­má­já­ban) meg­ta­lál­ha­tó kór­ta­ni, tü­net­ta­ni cso­por­to­sí­tás­ban is (re­per­to­árok­ban), ame­lyek­ben szin­tén könyv alak­ban vagy egyéb jel­le­gű adat­tár­ban, a tü­ne­tek cso­por­to­sí­tá­sa sze­rint so­rol­ják fel a ha­son­sze­re­ket.

     

    Te­hát a ma­te­ria me­di­ca kö­tet­ben be­tű­ren­di sor­rend­ben sze­re­pel­nek az egyes ha­son­sze­rek (pél­dá­ul ADO­NIS, BEL­LA­DON­NA, LI­QUI­RI­TIA), a re­per­tó­ri­um­ban vi­szont a tü­ne­tek ábé­cé­sor­rend­ben, és min­de­gyik­nél fel­tün­te­tik a szá­mí­tás­ba ve­he­tő ha­son­sze­re­ket (pél­dá­ul szé­dü­lés, majd a fel­so­ro­lás­ban BA­RI­UM JO­DA­TUM, COC­CU­LUS, CO­NI­UM stb.).

     

    A két do­ku­men­tá­ci­ós, in­for­má­ci­ós anyag köl­csö­nö­sen ki­egé­szíti egy­mást. A ta­pasz­tal­tabb ho­me­o­pá­ti­ás or­vos a be­teg pa­na­sza alap­ján ál­ta­lá­ban már gon­dol is egy ha­son­szer­re (le­gyen a fen­ti­ek­ben sze­re­plő sze­mély ese­té­ben pél­dá­ul a COC­CU­LUS). El­kép­ze­lé­sét egy­be­ve­ti a ma­te­ria me­di­cá­ban a ha­son­szer egyéb tu­laj­don­sá­gai­val, ame­lyek alap­ján ráis­mer be­te­gé­nek pa­na­sza­i­ra, vagy el­len­ke­ző­leg, nem lát össze­füg­gést a ket­tő kö­zött.

     

    A má­sik meg­ol­dás fő­leg a ho­me­o­pá­ti­ás ta­pasz­ta­la­tok kez­de­tén: ki­ke­re­si a re­per­tó­ri­um­ból a szé­dü­lés­re vo­nat­ko­zó ha­son­sze­rek fel­so­ro­lá­sát, rend­sze­rint több­tu­cat­nyi ha­son­szer kö­zül vá­laszt­hat, és igyek­szik meg­ta­lál­ni azt az egyet, amely­nél a töb­bi pa­nasz és egyéb té­nye­ző mel­lett a leg­ki­fe­je­zet­tebb a ha­son­ló­ság a be­te­gé­vel.

     

    A gyó­gyá­szat egyéb sza­ki­rány­za­tai­nak, il­le­tő­leg le­he­tő­sé­ge­i­nek ese­té­ben is elő­for­dul, hogy a be­teg azt a pa­na­szát em­lí­ti, amely ép­pen elő­tér­ben áll, a leg­job­ban ag­gaszt­ja, vagy egyéb kór­tü­ne­tei után újab­bal áll elő.

     

    Elő­ző pél­dánk ese­té­ben tegyük fel, hogy a szé­dü­lés újab­ban meg­nyil­vá­nu­ló pa­nasz. De ál­ta­lá­ban nem ki­zá­ró­lag egy adott be­teg­ség, tü­net vagy pa­nasz ke­ze­lé­sé­re össz­pon­to­sí­tunk, ha­nem az egyén­re vo­nat­ko­zó min­den kö­rül­ményt igyek­szünk fel­tár­ni, amely ál­la­po­tá­hoz hoz­zá­já­rul­hat.

     

    Pél­dá­ul egy gép­ko­csi­ve­ze­tő ese­té­ben, aki le­eresz­tett ab­lak­kal köz­le­ke­dik, fel­lép­het a bal ol­da­li ízü­le­tek pa­na­sza. Amennyi­ben vi­szont egy adott or­szág kö­zú­ti köz­le­ke­dé­sé­nek sza­bá­lyai miatt a gép­ko­csi­ve­ze­tő a jobb ol­da­lon meg­nyil­vá­nu­ló pa­na­sza­i­ra hi­vat­ko­zik, ak­kor nyil­ván­va­ló, hogy a két ol­da­lon nem egy­for­mák a tü­ne­tek (la­te­ra­li­tas). Amennyi­ben te­hát ezt az egy té­nye­zőt nem ves­szük fi­gye­lem­be, a pa­nasz­ra sem ta­lá­lunk ma­gya­rá­za­tot. Az ok meg­ál­la­pí­tá­sa­kor ter­mé­sze­te­sen gon­do­lunk ar­ra is, hogy a ki­su­gár­zó fáj­da­lom a gép­ko­csi­ve­ze­tés em­lí­tett té­nye­ző­jén kí­vül más okra is vissza­ve­zet­he­tő.

     

    Amennyi­ben a pa­na­szok a gyógy­ke­ze­lés el­le­né­re sem csök­ken­nek, más ha­son­szer­rel pró­bál­ko­zunk.

     

    Sor­oza­tunk elő­ző számá­ban utal­tunk ar­ra, hogy a sok ha­son­szer kö­zött ta­lá­lunk egyet, amely a „leg­ha­tá­so­sabb”. A hely­zet ak­kor bo­nyo­ló­dik, ha a ke­ze­lés so­rán fel­lép egy újabb pa­nasz. Ilyen­kor ke­rül­het sor­ra egy má­so­dik ha­son­szer is. A klasszi­kus­nak te­kin­tett hah­ne­man­ni ho­me­o­pá­tia egyet­le­negy vagy ke­vés ha­son­szer ada­go­lá­sán alap­szik. Elő­for­dul pél­dá­ul, hogy az egyik ke­ze­lés az egyén al­ka­tá­val kap­cso­la­tos, a má­sik pe­dig egy adott pa­nasz csök­ken­té­sé­re szol­gál. A hely­zet a ho­me­o­pá­tia 200 éves fej­lő­dé­se so­rán eb­ből a szem­pont­ból is vál­to­zá­so­kon ment ke­resz­tül, ami­re az össze­tett ké­szít­mé­nyek ese­té­ben elő­ző is­mer­te­té­se­ink­ben utal­tunk.

     

    A ho­me­o­pá­tia ese­té­ben a gyógy­sze­rek­kel szem­be­ni bi­za­lom még fon­to­sabb, mint a ter­ápia egé­szé­ben, és a min­den­na­pi élet va­la­mennyi vo­nat­ko­zá­sá­ban. En­nek az ál­lí­tás­nak jo­go­sult­sá­gát ak­kor érez­zük át, ha fi­gye­lem­be ve­szünk egy el­ső pil­la­nat­ra ne­he­zen el­fo­gad­ha­tó kö­rül­ményt is.

     

    A leg­igé­nye­sebb je­len­le­gi mód­sze­rek al­kal­ma­zá­sa­kor sem tud­juk min­den szem­pont­ból iga­zol­ni a ho­me­o­pá­ti­ás gyógy­sze­rek össze­té­te­lét. A nö­vé­nyi, ál­la­ti, ás­vá­nyi és egyéb – fő­leg ter­mé­sze­tes – ki­in­du­ló anya­gok rend­kí­vül igé­nyes vizs­gá­la­tát kö­ve­tő­en, fo­lya­ma­tos hí­gí­tá­sok út­ján az egyéb gyógy­sze­rek­től el­té­rő­en a szá­mí­tás­ba jö­vő anya­gok gya­kran már ki sem mu­tat­ha­tók. A ki­in­du­lá­si anyag (ne­ve­zik „ős­anyag­nak”), a ha­son­szer­ből elő­ál­lí­tott ki­vo­nat (ne­ve­zik „ős­tink­tú­rá­nak”) fo­lya­ma­tos hí­gí­tá­sai so­rán el­jut­ha­tunk mér­he­tet­len (im­pon­de­ra­lis), vég­te­len­ség­ig hí­gí­tott (in­fi­ni­te­si­ma­lis) mennyi­sé­ge­kig. Ki­in­du­lunk te­hát egy pon­to­san is­mert, kor­szerű mód­sze­rek­kel vizs­gált for­rás­ból, és el­jut­ha­tunk egy vég­ter­mé­kig, amely­nél már hi­á­nyoz­nak a fi­zi­kai-ké­miai mód­sze­rek­kel mér­he­tő bi­zo­nyí­té­kok. Eb­ben a szak­má­ban a bi­za­lom­ra tá­masz­ko­dunk, mert még azt sem ál­la­pít­hat­juk meg, hogy az élő nö­vény­ből va­ló­ban a fel­tün­te­tett mér­té­kű hí­gí­tá­sok tör­tén­tek-e vagy sem.

     

    A ho­me­o­pá­tiá­ban a gyó­gyá­sza­ti ered­mé­nyek je­len­tik a ter­ápi­ás ér­té­ket. A töb­bi gyógy­szer­től el­té­rő­en nem a sta­tisz­ti­kai ada­tok bi­zo­nyí­tó ér­té­kűek, ha­nem az egyes be­teg­nél (az egyén­nél) elért ered­mé­nyek.

     

    Nem a ho­me­o­pá­tia győ­zel­mé­ért küz­dünk, ha­nem a be­te­gért.

    Dr. Rácz Gábor
    XII. évfolyam 5. szám

    Címkék: homeopátiás gyógymód

      Aktuális lapszámunk:
      2019. július

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.