Homeopátia

Homeopátiás gyógymód 2. rész


A homeopátiát "hasonszenvi gyógyászatnak" nevezték a nyelvújítás korában. Jellemvonásai közül kettőt ismertettünk előző számainkban: a hasonlóság elvét (lásd idei áprilisi számunkban) és a vele szorosan összefüggő hasonszer fogalmát (májusi számban).

 

Utóbbi lényege, hogy különböző ásványi, növényi, állati és - részben - humán eredetű termékekből olyan gyógyszer készíthető, amely nagy adagban hasonló tüneteket válthat ki egészséges személynél, mint egy-egy kórkép megnyilvánulásai.

 

Amennyiben ezt a terméket csökkent adagban használjuk, kedvezően hat a megbetegedésre, pontosabban az egyénre, akit kezelünk.

 

A kis adagot - első megközelítésben - hígításnak tekinthetjük. Nehezen érthető, hogy a kis adag hogyan felelhet meg gyógyszerként, amikor a többé-kevésbé megszokott vagy annál nagyobb adagban ártalmas. Alapvetően igaz, hogy a csökkentett adag gyengébben hat az emberi szervezetre, mint a nagyobb adag. Kézenfekvő az összefüggés mérgező ásványi anyagok, növények, állati mérgek esetében. De a szelíd gyógymódok hogyan lehetnek előnyösebbek, mint az erélyesebb gyógyszeres beavatkozások?

 

Az ellentmondás megértése könnyebbé válik, ha nem az egyszerű hígításra gondolunk, hanem a lépcsőzetes előállításra, a homeopátiás készítmény sajátosságára.

 

Folyamodjunk ezúttal is az előzőekben említett nadragulya példájához. A BELLADONNA (teljes növénytani nevén Atropa belladonna) egyértelműen mérgező növény (szakszerűbb erős hatású növénynek nevezni). Ha több bogyóját egy gyermek elfogyasztja, végzetes mérgezés léphet fel. Kevesebb bogyó elfogyasztása során az idejében kórházba szállított mérgezett állapota bizonyára enyhébb lesz. Amennyiben egy harmadik társukra rászólnak és kiköpi a már megrágott bogyót, a mérgezés egy-egy gyengébb tünete megnyilvánulhat ugyan, de nagyobb baj nem történik.

 

A homeopátiában abból indulunk ki, hogy egy adott igen kis adag esetében egészséges személynél semmilyen kedvezőtlen hatás nem alakulhat ki. Amennyiben viszont egy lázas, vörös arcbőrű, csapongó kedélyű (nevet, majd sír) gyermeknek adjuk (aki biztosan nem juthatott hozzá nadragulyához vagy abból készült gyógyszerhez) e növénynek olyan híg kivonatát, amelyben "már semmi sincs", tünetmentessé válhat.

 

Amikor a töményebb növényi kivonatból minden újabb hígításkor, erélyes rázással, homeopátiás gyógyszert készítünk, szigorú szabályok betartásával már nem egy mérgező növényt adagolunk, hanem a hivatalosan elismert előirat szerinti készítményt.

 

Van tehát egy töményebb kivonat (az ún. őstinktúra) és abból kiveszünk egyetlen cseppet, azt kilenc csepp vízzel vagy etilalkohollal tízszer összerázzuk az előírás szerint, tízszeres (decimalis) hígítást nyerünk, hígítással (dinamizálás), amit D1 fokozatnak tekintünk. Ebből másodszor is azonos eljárással további 10-szer hígított készítményhez jutunk, amely jelölésére D2-t használunk. Természetesen a hangsúly az arányon van, egy-egy csepp helyett kiindulhatunk egy ismert térfogatú pohárnyi mennyiségből is.

 

A BELLADONNA ESETÉBEN GYAKRAN ÍRJA FEL AZ ORVOS A D6-ot. Ebből szükséges esetenként 5 csepp, tabletta, golyócska egyszeri adagként.

 

A decimalis arány mellett a C-vel jelölt (centesimalis) is szerepel, ami 1:99-hez hígítást jelent.

 

Végső soron kettős számadat áll rendelkezésre: az egyik a dinamizálás fokára vonatkozik, a másik az egyszeri adagra.

 

A homeopátiás gyógyszerek esetében nem léphet fel kedvezőtlen mellékhatás. Ennek magyarázata a kis adag, amelyet a dinamizálás korlátolt mértékben fokoz. A hatás erősítését rázással (folyadék esetében) vagy dörzsöléssel (trituratio, poroknál) potenciálásnak nevezik. Ezek szerint az említett belladonnánál a potencia gyakran D6, ami megfelel a nem homeopátiás gyógyszer esetében az adag fogalmának (dosis).

 

A csökkentett adag szempontjából hasonlóság van a homeopátiás gyógyszer és a védőoltás (vaccina) között. Gyengített kórokozóból nem a mennyiségen van a hangsúly. A szervezet védettségét igen kis adaggal érjük el, mert célunk nyilvánvalóan nem a torokgyík (diphteria) vagy a merevgörcs (tetanus) kiváltása. Ne a gyógyszer legyen erős, hanem a szervezetben létrehozott válasz.

 

A gyógyászat fejlődéséből sokat tanulhat napjaink gyógyászata is. Lényegtelennek tűnik, de figyelemreméltó a homeopátiában használt, szokatlanul hangzó kifejezéseinek egyike, az allopátia (ALLOPATHIA). A homeopátiában használják minden kezelésre, amely nem homeopátiás. Eredeti értelme: olyan orvoslás, amely eltér az igazi gyógykezeléstől. A kifejezés 200 évvel ezelőtt arra szolgált, hogy megkülönböztessék a nem homeopátiás kezelést végző orvosokat. A helyzet azóta többször változott, néhány országban a homeopátiát ki is tiltották a medicinából. Napjainkban viszont terjedőben van. A betegnek joga, hogy az orvosa által javasolt legjobb kezelésben részesüljön. Ami használ az egyik esetben, nem biztosan javallható a másikban, csak azért, mert homeopátiás vagy nem az.

Dr. Rácz Gábor
XII. évfolyam 6. szám

Címkék: homeopátia

Aktuális lapszámunk:
2018. október

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.