Homeopátia

Homeopátiás szemelvények


A gyógyszeres kezelések (farmakoterápia) fejlődésének üteme gyorsabb, mint bármikor a múltban. Az Országos Gyógyszerészeti Intézet (OGYI) kiadványának adatai szerint az előző év (2009) utolsó két hónapjában 71 új készítmény forgalmazását engedélyezték. Összehasonlítás céljából: 1939 és 1949 között 16 olyan készítményt törzskönyveztek, amelyek forgalomba hozatali engedélye ma is érvényes.

 

Ezt a rohamosan fejlődő, dinamikusan bővülő terápiát gyakran nevezik „hagyományos gyógyászatnak”. Vajon a jelző nem vonatkozik-e inkább a homeopátiára? Ez utóbbi 200 éves múlttal rendelkezik, szemléletét, módszereit, készítményeit megőrizte. Van, aki idejétmúltnak tekinti, mert saját útján halad, őrzi hagyományait. Nem csak a gyógyszereit használja a korszerű, új lehetőségeket biztosító készítmények helyett, nem épül biokémiai laboratóriumi vizsgálatokra, nem veszi igénybe az állandóan tökéletesített műszeres, képalkotó eljárásokat.

 

Elgondolkodtató, hogy a homeopátiás szakképesítéssel rendelkező orvosok jelentős része miért nem vesz igénybe minden eszközt, amit a korszerű technika biztosít. A fordított helyzet is figyelemre méltó. Miért mondunk le egy-egy régen bevált kezelési módról olyankor, amikor a betegen így is tudnánk segíteni, ismerve a diagnózist, saját tapasztalataink vannak, és tudjuk, hogy kezelésünk miatt nem lépnek fel nem kívánt mellékhatások.

 

Egyik mesterem, példaképem dr. Kelemen László (1907–1979) klinikavezető egyetemi tanár, Haynal Imre (1892–1979) egyetemi tanár tanítványa és munkatársa. Szívesen kerestem fel. Ismételten éreztem úgy, mintha fordított sorrendben vizsgálná betegeit. Egyszer kért tőlem egy EKG-leletet, néhány perc múlva már át is nyújtottam. Meg sem nézte, hanem elkezdtünk beszélgetni. Mielőtt akkori panaszomra vonatkozó tanácsát közölte volna, rátekintett az elektrokardiogramra, majd közölte tanácsait. Nem a műszeres leletből indult ki, azzal csak ellenőrizte saját meglátásainak érvényességét.

 

Különben a homeopátiát sem iskolásan próbáltam megérteni, hanem saját tapasztalataim alapján. Ez volt a helyzet akkor is, amikor egy családnál voltam látogatóban. Orvost hívtak a ház asszonyához. Rövid időn belül egy gyógyszerész kíséretében meg is érkezett. A beteg jelezte, hogy többször is magas vérnyomást mértek, most is fáj a feje, de különösen zavarja minden zaj. Ez utóbbi panasz a homeopátiában a modalitások közé tartozik, de az ok minket terhelt, barátomat és engem. Volt ugyanis egy amatőr rádió-adóvevő állomásunk, a vételek akkor voltak a legjobbak, amikor nálunk már éjfél felé járt az idő. A készülékek időnként sípoltak. Nem gondoltunk rá, hogy a zaj több falon áthallatszik.

 

Az orvosi látogatás végén írt magisztrális vény átnyújtásakor a doktor kéri betegét, olvassa el a recept hátlapján szereplő ajánlást: „Főétkezések előtt egy órával egy tablettát nyelv alatt tartani, amíg szét nem esik. Utána egy óra hosszat teljes csendben pihenni, lesötétített szobában…” Közben a gyógyszerész utazótáska-féléből kivesz egy üvegcsét, rajta címke: COFFEA CRUDA (nyers, pörköletlen kávébab), egy D betű és egy szám. Az orvos jelezte, hogy három nap múlva ismét megnézi a beteget.

 

A homeopátia „simile similibus curentur” elve alapján a nagyobb adag babkávé álmatlanságot okozhat, nagy hígításban viszont elősegíti az egészséges alvást. Az biztos, hogy egy szem kávébabból készített „simile remedium”, ráadásul nagy hígításban, semmilyen ártalmas mellékhatással nem rendelkezhet.

 

A nyers (pörköletlen) kávé nálunk is bejegyzett hasonszer (OGYI−HGAl 106/04−106/12). A Materia medica egy 2000-ben magyarul is megjelent kiadványa szerint javallt kialvatlanságra és elalvási képtelenségre. Tünetek: túlérzékenység fényre, zajra, fejfájás. A tünetek javulnak lefekvéskor, ha a beteg elsötétített szobában fekszik. A tünetek rosszabbodnak zajban. Klimaxos hőhullámok.

 

A páciens vérnyomását az orvos természetesen megmérte. A higanyoszlop a referenciaértékek alapján valóban magas volt. Három nap után ugyanabban az órában mért értékek normálisak.

 

1947-ben még nem léteztek mai értelemben vett vérnyomáscsökkentő gyógyszerek. A Rauwolfia serpentina gyökere, az abból előállított reszerpin nevű alkaloid csak öt év múlva került forgalomba a magas vérnyomás gyógyszereként. Ma már „kiment a divatból” kedvezőtlen mellékhatásai miatt. A homeopátiás irányzatot kidolgozó Samuel Hahnemann ilyen esetekben „megbetegítőképességnek” tekintette azt a gyógyszert, illetőleg adagot, amelynél kedvezőtlen mellékhatások lépnek fel.

 

Ma különböző hatásmechanizmusú antihipertenzív gyógyszerek nagy választéka áll rendelkezésünkre. Nincs olyan év, hogy ne hoznának forgalomba újabb gyógyszereket a magas vérnyomásban szenvedők kezelésére.

 

Az említett 50 év körüli nőbeteg nem szenvedett magasvérnyomás-betegségben. Hiba lett volna, ha átmeneti panaszai miatt erős hatású gyógyszert írtak volna fel és tovább sipított volna a rádióállomás hajnalonként. A mért – valóban kóros –vérnyomásértékei a kiváltó okok megszüntetésével rendeződtek volna, feltehetően minden gyógyszer nélkül. A hatásos készítmények álljanak rendelkezésre, ha valóban szükség van rájuk.

 

A homeopátiás értelemben használt „megbetegítőképesség” kifejezés lényege egyezik egy általános gyógyászati igénnyel: mérlegeljük a haszon és az esetleges kockázat közötti lehetőségeket. Jó példát szolgáltat a kávébabszem és a Rauwolfia serpentina.

Dr. Rácz Gábor
XVI. évfolyam 5. szám

Címkék: homeopátia

Aktuális lapszámunk:
2019. június

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.