Homeopátia

Növényi eredetű homeopátiás szerek 2. rész

A bolondító beléndek


A beléndek (Hyoscyamus niger, Solanaceae) szórógolyócskák a potencia széles körű választékaként állnak rendelkezésünkre. A decimális D 4-től kezdve a D 200-ig, a centezimális C 2-től C 10 000-ig, az Országos Gyógyszerészeti Intézet (OGYI) törzskönyvezett (bejegyzett) szerei között. A szintén engedélyezett LM potencia előállítása és adagolása bonyolultabb, mint az előzőek, utalunk a szakirodalomból például G. Köhler: A homeopátia tankönyvének I. részére (kötetére), 7. kiadás, Hippokratész Hungary Budapest, 1999.

 

Ennek a szinte korlátlan sorozatnak indokolásához tartozik, hogy javallják idegesség (nervositas) és elmebetegségek (psychosis) kezelésére egyaránt. A két kórfolyamat diagnózisa terén sok az átfedés, nem éles a választóvonal (boderline). Szükség van nagyszámú dinamizációs fokozatra.

 

A szakorvos a kezelés során dönti el a rendszerint hoszszú kezelési idő alatt a különböző potenciák alkalmazását az eredményektől és a betegség előre nem látható eredményeinek tartós jellegétől függően. Gyakran válik szükségessé alacsony és magas potenciák együttes alkalmazása.

 

A hioszciamin adagolása figyelemre méltó eredményekhez vezethet a pszichoterápiás kezelés keretében. A beteg gyakran izgatott, viselkedése pedig eltér más kórtünetekkel jellemezhető betegekétől.

 

Ezt a kissé általános jellegű megállapítást jellemezzük példák segítségével. Betegünk nevetgél gyászszertartásokon, de elszomorodik, amikor a körülötte levők örömüket nyilvánítják ki mosollyal, fejbólintással, netán tapssal. Ezeket a magatartásbeli zavarokat nem mindenki ismeri fel. Ha nem tudja, hogy betegről van szó, esetleg úgy véli, hogy valamilyen kábítószer hatása alatt van.

 

Más betegnek lehetnek görcsrohamai vagy alig észrevehető izomrángásai (myoclonus). Gyermekeknél a testhőmérséklet hirtelen emelkedése válthat ki görcsöket.  A felnőtt az utcán, közterületen, nemi szervei mutogatásával botránkoztatja meg a járókelőket (szexuális perverzitás).

 

Ismét teljesen más felnőttnél kialakuló üldöztetési téveszme, amely esetenként valóban egy-egy üldözés emlékére vezethető vissza. Félelmek (anxietas) képzelt okok miatt vagy
elfogadható, valóságos helyzetek eredményeképpen, kóros rettegés betegségektől egészen a „világvége” elképzelésekig.

 

A jelentős számban fellépő magatartási rendellenességek következetes, rendszeres homeopátiás kezelés során megszüntethetők, vagy legalábbis csökkenthetők,  noha ilyenkor is számíthatunk remisszióra.

 

A tudatzavar (delírium), illetőleg annak tünetei gyűjtőfogalom jellegűek, kezelésük szükségessége és módszerei sok tényezőtől függnek. Felcseperedő gyermekeknél természetesnek tekinthető, hogy beszél babáihoz, játékállataihoz. Idősödő személyeknél más a megítélés, amikor magukban hangosan, morogva beszélnek, egy-egy mondatból néhány szót hallhatóan elmondanak, ezáltal az összefüggéseket nem értjük.

 

Sajnos az elbutulás folyamata nem kezelhető, a megelőzés lehetőségei is korlátozottak. De a lelki gondozás mindenképpen jobb, mint a beteg semmibe vétele, netalán gúnyolása. Érdekes, hogy a dementia senilis beállta előtt is érhetünk el szerény eredményeket. Van beteg, aki jó néven veszi, ha gondozója segítőkészségét érzi, ha néhány napig a reménytelenség sugallata helyett ugyanabban a napszakban „megkapja” hioszciámuszinjekcióját. Ha még emlékszik következő nap, hogy ebéd előtt hozták fájdalmat nem okozó oltását, de egyik nap elfelejtik vagy szándékosan kihagyják, kéri „injekcióját”.

 

Iskoláskoromban szomszédunk volt egy hajdanában jó nevű orvos, dr. Vass Sándor. Naponta felkerestem, ugyanabban az órában. Minden alkalommal megkérdezte, kinek a fia vagyok. Mi a panaszom, kérdezte a 90 év feletti egykori „doktor bácsi”. Általában jelentéktelen panaszokat adtam elő, röviden. Azután, minden alkalommal, átváltott az angol nyelvre, és öröm jeleit éreztem, amikor elbeszélgettünk egészen egyszerű dolgokról és lassított ütemben. Tudtam, hogy rövidesen nyugtalanná válik: felkelt a hintaszékből, és közölte velem, hogy sietnie kell, mert várnak rá a betegei. Néhány perc múlva közöltem, hogy csak másnap tudnak eljönni. Megnyugodott és visszaült a karosszékbe, aludt néhány percet, meglátott, ami megnyugtatta. Közöltem, hogy el kell mennem, amit nem vett rossz néven.

 

Állapotán senki sem tudott segíteni. De az is elégtételt jelentett, hogy néhány percig azt hitte, hogy ő még orvos és segíthet a betegein.

 

Összehasonlítva a bolondító beléndek homeopátiás és nem homeopátiás javallatait, eltérő kezeléssel állunk szemben. Más téren is tapasztalhatjuk a körülöttünk létező világ
szerepét a nagyságrendi különbségektől függően.

 

Eukleidész mértanaxiómája és Bolyai János nem eukleidészi geometriája különböző nagyságrendekre érvényes. Az egyik a Föld méreteinek körülményei között, a másik a világmindenség végtelenségében.

 

A homeopátia és az allopátia úgy viszonyulnak egymáshoz, mint a mérhetetlen (infiniezimális) adag a gramm nagyságrendjéhez viszonyítva.

Prof. dr. Rácz Gábor
XVIII. évfolyam 2. szám

Címkék: Bolondító beléndek, homeopátia

Aktuális lapszámunk:
2018. december

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.