Homeopátia

Placébó

Elvi különbségek a homeopátia és a placébóterápia között


Időnként elhangzik egy vélemény: „A homeopátiás készítmények nem tartalmaznak semmit, csupán placébóról van szó.”

 

Placébó = tetszeni fog (latinból alkotott műszó). Főnévként terjedt el, fogalommá vált. Nevezhetjük gyógyszerutánzatnak vagy hatóanyag nélküli álgyógyszernek. A homeopátiás gyógyszerek – ezzel szemben – tartalmaznak hatóanyagot, de számíthatunk placébóhatással is, mint a gyógyszereknél általában.

 

A placébó kifejezés részben tárgyra, anyagra vonatkozik, részben lelki hatásokra. A placébó esetében nem mutatható ki hatóanyag a mai, fejlett kémiai módszerekkel sem. A placébóban, mint anyagban, ennek ellenére el lehet érni gyógyászati eredményeket. Lelki alapon nyugvó hatásra is számítani lehet (pszichogén hatás).

 

A terápiás eredmények tehát részben a gyógyszeranyagnak tulajdoníthatók, részben szuggesztiónak, autoszuggesztiónak.

 

A bizonyítékokon alapuló gyógyszerek (Evidence Based Medicine, EBM) esetében elsősorban gyógyszerhatással érünk el eredményeket (farmakodinámiás hatás), de figyelembe kell vennünk a lelki tényezőket is. Ezek közül említhetjük az együttműködést az orvos és a beteg között (compliance), valamint számos tényezőt, amely lelki eredetű, legalábbis egyedi (pszichodinámiás hatás). Utóbbiak a terápiás eredmények jelentős részét képezhetik. A farmakodinámiás és a pszichodinámiás hatás betegenként, betegségenként külső tényezőkön alapszik és változó arányban érvényesül.

 

A placébóhatás ellenkezője is létezik. „Nocebosz” szóval jelölik, diszplacébóként is említik. Tulajdonképpen a kedvezőtlen mellékhatásról van szó (erről külön kell írjunk).

 

A placébó szerepei közé tartozik, új gyógyszer vizsgálata során. Az új terméknél megállapítható, hogy a betegek hány százalékánál kedvező a hatás. Nem kizáró jellegűek a mellékhatások és azok a „gyógyszerjelöltek”, amelyeknek magasabb a placébóhatása, mint a farmakodinámiás. Végső soron az a cél, hogy el lehessen dönteni az új gyógyszer értékét még esetleges engedélyeztetése előtt.

 

A placébó jelleg változó, a fentebb ecsetelt helyzet következtében. A farmakodinámiás hatásnál megkövetelhetjük, hogy legyen kifejezettebb, mint a már létező gyógyszereké. A gyógyszer kedvező hatásának eldöntésénél újabban gyakran használják az összehasonlítást a már terápiásan használt gyógyszerrel szemben. Ettől függetlenül döntik el, elvégzik-e az összehasonlítást az új gyógyszer előtt engedélyezett készítménnyel szemben.

 

A módszer lényege a következő: Klinikán fekvő betegek egy része továbbra is az előzőleg előírt, addig használt gyógyszerét használja. Emellett a betegek másik részénél áttérnek a placébóra, tehát a hatásos anyagot nem tartalmazó hasonmásra. A betegek és általában egyetlen orvos kivételével senki nem tudja, ki kapja a placébót és ki maradt az előzőleg is használt gyógyszernél. Egy idő után az eredményeket összehasonlítják, mégpedig „vakpróba” formájában, tehát e vizsgálat befejezéséig senki nem tudja, melyik változatot használta. Ez akkor lehetséges, ha a placébó teljesen azonosnak tűnik az eredeti gyógyszerrel, az egyedüli kivételt képezi a hatásos gyógyszeranyag, amelyet a placébó nem tartalmaz. Mielőtt az eredmények a kutatócsoport minden tagja előtt ismertté válnának, kiértékelik a valódi gyógyszer értékét a placébóhoz viszonyítva. Ha a placébó eredményei megközelítik a valódi gyógyszernél szereplőket, eldöntik, érdemes-e folytatni az új gyógyszer bevezetéséhez szükséges vizsgálatokat. Egyebek mellett a mellékhatások gyakoriságát és súlyosságát illetően. Igen gyakran a valódi gyógyszernél több a mellékhatás, mint a placébónál, ami szintén fontos tényező a hatásos gyógyszer kidolgozásának esetében. Általában a „valódi gyógyszernél” súlyosabbak a mellékhatások, mint a placébónál. Ekkor kell mérlegelni: érdemes-e az esetleg csak kismértékben, kevésbé hatásos, de mellékhatás tekintetében kedvező gyógyszerrel folytatni a kutatást.

 

A homeopátiás gyógyszereket nem a fent vázolt klinikai eredmények alapján engedélyezik. Minden kiindulási anyag, tehát hasonszer, amely a hivatalos gyógyszerkönyvben szerepel, alkalmazható gyógyszer előállítására és forgalmazására, megfelelő dinamizációs fok, potencia alkalmazásával. Ha erős hatású (mérgező) készítményről van szó, megszabják, melyik potenciafok lesz vényköteles monokomponens gyógyszereknél van szükség erre), és milyen „hígítástól” kezdve adható ki a gyógyszertárakban vény nélkül is.

 

Az összetett (komplex, kombinált, többkomponensű) készítmények eleve úgy készülnek, hogy a hatóanyag-együttes ne legyen vényköteles.

 

Abból indultunk ki, hogy a homeopátiában nem használnak placébót. Esetenként mégis szerepelhet a készítmény előállításánál. Így például a főleg laktózból készülő golyócskák átmenetileg placébó jellegűek, de nem használják az „üres” golyócskákat úgy, ahogy vannak, hanem bepermetezik a homeopátiás őstinktúrával vagy egyéb cseppfolyós hatóanyag-tartalmú kivonattal.

 

A placébóterápiában, a homeopátiás kezelésben, akárcsak az egész gyógyszerészetben egyaránt fontos a beteggel való törődés, a rendszeres orvosi vizsgálat, a panaszok meghallgatása. Ez a placébó kifejezettebb a homeopátiában (verbális placébó).

 

Végső soron a placébó vonatkozik kézzelfogható anyagokra és nem kézzelfogható lelki tényezőkre. Az 1930-as évektől kezdve, amióta a placébó fogalmát bevezették (másnak örömet szerezni – a betegnek gyógyulást), ez a nézet a pszichoterápiára is vonatkozik. A placébóterápia tehát érvényes a pszichoterápiára is.

Prof. dr. Rácz Gábor
XVI. évfolyam 12. szám

Címkék: homeopátia, placébó

Aktuális lapszámunk:
2018. június

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.