Homeopátia

Utazási betegség 1. rész


A helyváltoztatások által kiváltott rosszullét főleg járművel való közlekedés során. Ez a mozgási betegség (kinetósis) esetenként összefügg egy-egy járművel, amit az elnevezés is tükrözhet: tengeri betegség, autós rosszullét, repülés során kialakuló hányinger vagy akár hányás.

 

Sok tényező válthatja ki vagy fokozhatja az utazási (mozgási) betegséget. Légibetegségben, repülőgépen történő utazás során a légzsákok, hajón az erősebb hullámverés, autón az út minősége, a gépkocsi rugózása, a sebesség. Van, aki már útra kelés előtt fél attól, hogy nem viseli el a rosszullétet, van, aki az utazás előtt úgy érzi, táplálkoznia kell, ha keveset is, „de legyen valami a gyomrában”, vagy, éppen ellenkezőleg, indulás előtt nem étkezik, mások gyógyszert szednek. Terhességi hányás (hyperemesis gravidarum) kezelésére éppen a hányáscsillapító gyógyszerek jelentős része ellenjavallt.

 

Utazási betegség minden életkorban előfordulhat, gyermekeknél gépkocsiban gyakoribb, mint felnőtteknél, de ezt is befolyásolhatják egyéb tényezők, például a lágy rugózású kocsi, amelynél himbáló, hullámzó lengések alakulnak ki, felnőtteknél inkább előmozdítja a rossz közérzetet, mint a keményebb rugózású, rázósabb jellegű mozgást kiváltó kocsi, ami nyilvánvalóan az útviszonyoktól függ. Egyesek könnyen elalszanak utazás közben, és ezáltal vészelik át az utazási betegség kellemetlen tüneteit.

 

A gyermekek jelentős része szívesen hintázik, főleg ha saját maguk irányítják a kilengéseket, mások alig várják, hogy minél jobban lökjék meg a hintát. Akinél a mozgási betegség tünetei lépnek fel, eleve nem ül vagy áll fel a hintára. Ez a jelenség felnőttkorban is megnyilvánul akkor, ha valaki választhat autó és vonat között, hajó- vagy repülőút között.

 

Kedvezőtlen lehet a szokatlan testhelyzet, az olyan mozgás, amelynek a személy még nem volt kitéve, de maga a félelem is kiválthat hányingert, szédülést. Az ismert, megszokott járművön közlekedőknél az előzőleg átélt kellemetlen tünetek kimaradhatnak vagy alig érezhetők, olyan enyhe formában lépnek fel, hogy nem befolyásolják az utazás során közérzetüket.

 

A belső fül (auris interna) tágabb részében (vestibulum) található a testtartás, egyensúlyérzés „készüléke”. Mozgáskor ezt a területet érintik ismételt ingerek. Kialakulhat olyan szédülés (vertigo), amely megelőzi a mozgás által kiváltott utazási betegség során fellépő tüneteket. Van olyan utas, aki a kikötőben vagy a hajón, indulás előtt már enyhén szédül. Ez vonatkozik a légi betegségre is. A pszichés tényezők nyilvánvalóak, mikor valaki nem azért kerüli vagy éppen kizárja a repülőgépen történő utazást, mert egyszer már kipróbálta és kellemetlen emlékek maradtak vissza, hanem eleve soha nem utazott repülőgépen, mert „biztosan rosszul lenne”, eleve fél egy ilyen utazástól.

 

Van összefüggés, legalábbis hasonlóság az utazási betegség és a tériszony, főleg a magasságiszony megítélése között. Van, aki magasabb épület ablakát meg sem közelíti, azon nem tud kinézni, lefelé nézni, nem mehet ki az erkélyre, toronypárkányra, nem élvezheti a hegyvidéki kilátóból kibontakozó panorámát. A kinetózis és a magasságiszony (akrophobia) homeopátiás kezelése hasonló, jóllehet a tünetek nem azonosak. A magasságiszony nem mozgásbetegség, főleg ha a személy például ki sem hajol az ablakon.

 

Az utazási betegségben a mozgás szerepe jól követhető, ha megfigyeljük egy tengeri hajó utasainak viselkedését. Fürgén felmennek a hajóra, legtöbben a sok száz férőhelyes ebédlőben elindulás után foglalnak helyet, néhányan elhagyják az éttermet, majd az üres székek száma fokozatosan növekszik; alig maradnak néhányan az asztalnál, és vígan csevegnek, étkeznek, de ha fokozódik a hullámzás erőssége, már csak egy-egy személy látható, a pincérek, akik szokott környezetükben és szakmájukban ellátták feladatukat, szép lassan szintén eltűnnek. Az a néhány személy, aki helyén marad, mintha kevésbé őrizte volna meg jó kedélyállapotát, érzi ugyan, hogy a tengeren vihar van, de ez nem viseli meg.

 

A vesztibuláris rendszert érő ingerek az agytörzsre (truncus cerebri) hatást gyakorolnak és vegetatív tüneteket váltanak ki (hányinger, hányás, hirtelenül fellépő izzadás). A vérnyomás ingadozóvá válhat, fejfájás léphet fel. A tüneteket fokozhatja a légnyomás változása, a levegő nedvességtartalmának, ionizációjának változása, egyéb olyan tényezők, amelyeket berendezések szabályoznak.

 

Ha van rá mód, a személyt vízszintes helyzetben, lefektetve hagyjuk a tünetek enyhülése után is 10-15 percig. A gépkocsi bármikor kiléphet a forgalomból, feküdni hagyjuk azt az utast, aki nem jól érezte magát, és függetlenül attól, hogy előállanak-e az előző tünetek előjelei vagy sem, ismételten közbeiktatunk pihenési szüneteket. Lassú séta is jót tehet. Egy-egy korty víz ismételten fogyasztható, hosszabb úton mindenképpen ajánlott.

 

A homeopátiás gyógyszerekkel történő kezelést a tervezett utazás előtt 2-3 nappal kezdjük meg, és az utazás alatt folytathatjuk. Amennyiben az utazásról az indulás napja előtt nem volt tudomásunk, az adagolást haladéktalanul megkezdjük, rövidebb idő múlva pedig megismételjük.

 

A részletes kezelési adatokat a 2. részben ismertetjük.

Dr. Rácz Gábor
IX. évfolyam 12. szám

Címkék: homeopátia, utazási betegség

Aktuális lapszámunk:
2019. december

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.