Homeopátia

Viszketés


A viszketés (pruritus) olyan bőrgyógyászati tünet, amely eltérő okokra vezethető vissza. Két csoportot szoktunk megkülönböztetni:
• „pruritus cum materia”, amikor a bőrviszketés helye látható és ezáltal biztosabb a helyi kezelés;
• „pruritus sine materia”, amikor a viszketés helye nem látható, felléphet a testfelület különböző területén, kezelése nagyobb felületet igényel.

 

A viszketés felléphet tehát körülhatárolt, jól meghatározható helyen (pruritus circumscripta), például a végbélnyílás (pruritus ani) vagy a külső női nemi szervek táján (pruritus vulvae). Jelentkezhet egy adott időszakban, például nyáron (pruritus aestivalis), máskor allergiás jellegű és kevésbé függ az évszaktól (pruritus allergica). Összefügghet az életkorral, mert gyermekkorban számíthatunk jelentkezésére (pruritus infantum), de jellemző lehet időskorban (pruritus senilis). Gyakoriak az említett tényezőktől kevésbé függő panaszok, esetenként élelmiszerek és/vagy ételek adalékanyagainak hatására (pruritus diaetheticum). Egyes gyógyszerek mellékhatásai között is szerepelhetnek.

 

Van olyan beteg, akinél gömböcskék (papula) képződésével lép fel viszketés (prurigo).

 

Ezzel szemben a viszketésnek okai lehetnek bizonyos belgyógyászati kórfolyamatok. Ez a helyzet a máj és/vagy az epehólyag, epeutak működésével kapcsolatban. Jelentheti a veseelégtelenség egyik kísérő jelenségét. Kialakulhat cukorbetegeknél. Ritkábban gondolunk kórismézéskor egyes bélélősködők lehetséges szerepére, utalunk elsősorban a cérnagilisztára (Enterobium vermicularis, szerepel Oxyuris néven is), a véglények közül a Giardia lambilia esetleges szerepére. Az élősködő férgek vagy véglények esetében a nem látható, de kimutatható ok megkülönböztetése kissé erőltetett. Annál nyilvánvalóbb a helyzet a jól látható külső élősködők (exoparasita) esetében, gondoljunk például a szúnyog csípése, szúrása után fellépő viszketésre.

 

Nehezen állapítható meg számos gyógyszer esetében az ok-okozati összefüggés, főleg ha több készítmény kölcsönhatására (interactio) is gondolni lehet. Ha mindehhez még hozzátesszük, hogy egyes személyeknél stresszhatások is kiválthatnak vagy fokozhatnak viszketést, gyakran csak az érintett személy jön rá az összefüggésre.

 

Mindez bonyolulttá és ezért elhúzódóvá teheti a kórismézést, amely lehetővé teheti a tünetet okozó tényező esetleges kikerülését és a mindenképpen szükséges oki kezelést. A viszketés a beteg egyik tünete, amely ennek ellenére nehezen hozható összefüggésbe a tulajdonképpeni kórfolyamattal.

 

A viszketés által kiváltott vakarási reflex következményeként olyan folytonossági hiány, karcolás, seb keletkezhet, amely befertőződhet. De kedvezőtlenné válhat ez a panasz abban az esetben is, ha alvászavarokat okoz. Az ismételt zavar előbb-utóbb kedvezőtlen következményekhez vezethet.

 

Az egymástól ennyire eltérő kiváltó okok miatt számíthatunk arra, hogy újabb és újabb homeopátiás kezelést kell kipróbálnunk annak ellenére, hogy a bőrgyógyászati besorolást, a beteg alkati sajátságait, a viszketést fokozó vagy csökkentő körülményeket, a táplálkozási szokásokat és lehetőleg minden egyéb körülményt figyelembe vettünk.

 

Az ok felderítésekor rádöbbenhetünk arra, hogy az egészségre vonatkozó fejlemények lényegesen nagyobb bajt jelentenek, mint a viszketés, amely lehet a beteg központi panasza, de sokkal nagyobb veszélyt jelent, mint ez az egy tünet.

 

Érthető, hogy a kezelés során gyakrabban használunk helyileg, külsőleg alkalmazott készítményeket, mint egyéb panaszok esetében.

 

Példaképpen említhetünk néhány kenőcsöt és egy ecsetelőszert.

 

Kalium phosphoricum (foszforsavas kálium) D6 a homeopátiában használt természetes kenőcs alapanyagban, naponta 3-5-ször a viszkető felületen enyhén bedörzsölve, esetleg vékony vászon (mull, géz)-lappal letakarva. Csalánkiütéses (urticaria) kórfolyamat esetében.

 

Kalium sulphuricum (kénsavas kálium) D6, hasonlóképpen; száraz bőrű beteg esetében.

 

Magnesium phosphoricum (foszforsavas magnézium) D6, idős beteg bőrére (cutis senilis).

 

Ledum palustre (mocsári rozsdahanga) őstinktúra, 30 fokos etilalkohollal hígítva 1 cseppet 9 csepp szeszre. Ecsetelőszer, borogatásként is használható.

 

A szájon át adagolható készítményeket a következő számban ismertetjük.

Dr. Rácz Gábor
XIII. évfolyam 10. szám

Címkék: homeopátia, viszketés

Aktuális lapszámunk:
2019. augusztus

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.