Jóga - Meditáció

A meditáció fajtái

A meditáció a tiszta gondolkodás és érzelmek művészete

A meditáció elneve zés a latin „meditari” igéből ered, melynek jelentései esszenciálisan magukba foglalják az ismert meditációs technikák lényegét: elmélkedik, szemlélődik, gondolkodik; készül valamire, tenni szándékozik valamit; gyakorolja magát valamiben. Az indoeurópai „med” gyökből származik, jelentése: gondolkodni, elmélkedni. Ugyanezt a gyököt találjuk a „medicare” szóban is, mely „orvosolni, gyógyítani” jelentésű.


Csakis meditációval vagyunk képesek megváltoztatni a tudatállapotunkat, elérni a káros érzelmektől való megszabadulást és az ezáltali megvilágosodást

 

Meditáció a komplementer medicinában

Az Egyesült Államokban a Nemzeti Egészségügyi Intézet (National Institutes of Health) keretein belül működő Komplementáris és Alternatív Gyógyászat Nemzeti Központja (National Center for Complementary and Alternative Medicine, NCCAM) így fogalmazza meg a meditációt: „A meditáció testtudat gyakorlat a komplementáris és alternatív gyógyászatban. A meditációnak sok fajtája létezik, melyek legtöbbje az ősi vallásokból és spirituális hagyományokból származik. A meditációban a személy megtanulja összpontosítani a figyelmét. A meditációnak néhány formája azt tanítja a gyakorlónak, hogy tudatosítsa a gondolatait, érzelmeit és érzeteit, továbbá figyelje meg azokat nem ítélkező módon. Úgy tartják, hogy ez a gyakorlat nagyobb nyugalmi állapotot, fizikai ellazulást és lelki egyensúlyt eredményez. A meditáció gyakorlása képes megváltoztatni a módot, ahogy a személy az érzelmei és gondolatai áramlásához viszonyul.”

 

Gyakorlati példákat, tudományos kísérletek eredményeit is megjelentetik honlapjukon a meditáció alkalmazását illetően konkrét betegségek esetében. Egyik híradásuk például egy tudományos kísérletről számol be, ahol a rendszeres „mindfulness” meditációt végzők ellenállóbbak a heveny légúti gyulladásokkal szemben. A meditáció egyre jobban elterjedt gyakorlási forma: az NCCAM szerint kb. 16 millió személy gyakorolja, hogy ezzel javítsa az egészségi állapotát.

 

A teljes tudatosság meditáció többek között hasznosnak bizonyult a depresszió, a neurózisok és a fájdalmak terápiájában. A tudatos figyelmen keresztül mindenki tanul magáról valamit: az érzelmek, a test és a fájdalom megfigyelését, az összpontosítás, a nyitottság, a felfedezés és átalakítás csodájának az erejét.

 

 

Régi és új megismerési módok

A tudat kiterjesztése, a részt vevő és nem ítélkező figyelem kifejlesztése lehetővé teszi, hogy felfedezzünk új létezési és megismerési módokat. Ezek a technikák elvonják az elménket a szokásos stresszforrásoktól és az érzelmi szenvedéstől. Egyszerűen csak önmagunkra figyelve egy más nézőpontból lehetővé válik megfigyelni a végtelen számú automatizmust, a rosszul működő gondolatokat, a monoton viselkedési mintákat, melyeket elénk helyez az elménk a számunkra nehezen kezelhető helyzetekben. Ez a meditációs technika eredetileg a theraváda buddhizmusból ered, mely 2500 évvel ezelőtt terjedt el Dél- és Délkelet-Ázsiában. A theraváda gyakorlat a samathán (koncentráció az elme lecsillapítására), a vipasz - szánán (tisztánlátás és tudatos jelenlét) keresztül fedezi fel, kutatja az elme mélyebb rétegeit, szintjeit. A tudatosság fejlesztéséhez nem kell buddhistává válni; ezek univerzális gyakorlatok, nem függenek semmilyen hitrendszertől vagy ideológiátó.

 

 

Jon Kabat-Zinn molekuláris biológusként húsz éven át több mint tízezer páciensén mérésekkel tanulmányozta a meditáció hatásait: a gyakorlás hogyan hat az agyra pillanatról pillanatra, az érzelmekre, különösen stressz alatt, és az immunrendszerre

 

A teljes tudatosság technikájának művelésével magunkra vállaljuk annak a fele lősségét, hogy a gyakorló figyel saját testére, figyelmesen „hallgatja” annak jelzésit, műveli, fejleszti belső erőforrásait, hogy növelje az elfogadását és türelmét saját fizikai és szellemi gyengeségei iránt. Amikor képesek vagyunk elszakadni azoktól figyelmünkkel, akkor erejük csökken, és megnyílik az út a negatív energiák átalakításához, megszüntetéséhez. Az elmét arra neveli, hogy kicserélje az ártalmas, romboló gondolatokat és érzelmeket az építő módozatokra, melyek előmozdítják az egységet, a szeretetet és a bölcsessége.

 

A teljes tudatosság gyakorlatai

A meditáció az elme tevékenysége: időt, energiát, határozottságot és fegyelmet igényel. A gyakorló a meditációban mozgósítja a tudatosságában a mindennapok forgatagában rejtetten maradó lelki-szellemi erőforrásait, új állapotokat teremt gondolatban a vizualizáció segítségével, ezzel előkészíti azok gyakorlati megvalósítását. Felfedezi például a benne lévő végtelen békét, szeretetet stb., és ez segíti abban, hogy azok megtestesítőjévé váljon.

 

A meditáció központi elemét a légzés adja. Az elme lecsillapításának és az érzékek visszavonásának (pratjahára, szanszkrit) egyik legjobb eszköze a légzésre való figyelés. Ez elősegíti, hogy eltávolodjunk azoktól a gondolatoktól és érzelmektől, melyek eláraszthatják az elmét a gyakorlás során.

 

A modern meditációs technikáknak különböző típusai vannak. Ilyen az ülő meditáció (sitting meditation), a sétáló meditáció (walking meditation), valamint a test és működéseinek a megfigyelése tudatos gondolati pásztázással (body scan).

 

Az ülő meditáció esetében a hagyományos keleti iskolák külön tanítják a megfelelő testtartást. Ugyanis ez elősegíti az energiák áramlását, míg a helytelen ülés akadályozza azt, és nehezíti a tudati technikák fizikai síkú hatásának érvényesülését. Ha a buddhisták által használt tudatsíkú központi energiacsatornára gondolunk, melynek felső nyílása az eredeti hajvonaltól 8 ujjnyira található a fejtetőn, ennek egyenes vonalban állása testi alapfeltétele az energiák felvételének. A gerinc természetes görbületei a megfelelő izmok feszültségmentes állapotában önműködően adják a test középvonalában végighúzódó központi energiacsatorna egyenességét. A gerinc deréktáji görbületének helyes állását és alátámasztását a combok vízszintes vagy a térd felé kissé alacsonyabb szögállása adja, melyet személyre szabott ülőpárnával alakítanak ki. Lehet széken is ülni, ekkor is figyelni kell a combok szögállására.

 

 A meditáció az elme tevékenysége: időt, energiát, határozottságot és fegyelmet igényel

 

A teljes lótuszülés azoknak a gyakorlóknak ajánlott, akik a meditáció teljes ideje alatt kényelmesen képesek ilyen formában ülni. Egyébként a fél lótusz is nagyon stabil ülést ad, ilyenkor a két alsó lábszár párhuzamosan egymáson fekszik. A laza törökülés is megfelel kezdő szinten, akár ülőpárnával is. A lényeg a feszültségmentes tartás elérése. Ha valakinek ez is nehézséget okoz, azért ne mondjon le a meditációról, üljön valamilyen számára kényelmes, egyenes tartásban. A test egy idő után jelzi a gyakorlónak az egészséges testtartást.

 

A fejtartás érdekében a jóga előírása, hogy a kulcscsont és áll közé éppen férjen be a gyakorló négy ujja. Ha erre figyelünk a meditáció folyamán, helyreáll a helyes fejtartás a mindennapokban is. Egy másik javaslat szerint érdemes figyelni arra, hogy a fejtető hátsó részének az ég felé emelése adja a nyakcsigolyák megfelelő görbületét.

 

Kezdésként a gerincszakaszokat végigmozgatjuk, hogy a rejtett izomfeszüléseket feloldjuk, ezzel az energiaáramlásnak szabad utat engedünk. Néhány mély levegővétellel kiszellőztetjük a tüdőt, majd az orrhegyre összpontosítunk, ahogyan ki- és bemegy a levegő. Feljöhetnek közben érzelmekkel kapcsolatos képek a szervi tudatalattikból. Elengedjük ezeket azzal, hogy visszatérünk a légzésfigyelésre, illetve az izmok megfeszülését is ellenőrizzük, és lazítással visszaállítjuk a feszültségmentes állapotot. A jó tartást elősegíti, ha időnként dinamikus meditációt is végzünk, pl. a sétáló meditációt, azaz mozgás közben figyeljük meg a testrészeink helyes tartását és energiaközpontjaink válaszait.

 

A sétáló meditáció egy cselekvő meditációs forma. A sétáló meditáció a taoizmusban és a buddhizmusban alakult ki. A járás tapasztalatára összpontosít. Nem vonja el a figyelmet a környező világtól olyan mértékben, mint az ülő meditációban, miután szükségszerűen nyitott a szeme, és a környezetet is tudatosítja. Az ülő meditációban az érzékek visszavonása miatt szellemibb tapasztalatai vannak, míg járás közben arra figyel, hogy milyen testélménye van mozgás közben. Segít megtapasztalni a jelent is azáltal, hogy tudatosan a járásra figyel. Figyel a testtartásra, egyenesen tartja a gerincét, laza vállakkal kezei természetesen járnak. Kilégzéskor elengedi a feszültségeit, engedi, hogy az energia szabadon járjon a testében, és érzi a kapcsolatát a földdel. A szokottnál lassabban jár, és összeköti a légzésritmust a lépésekkel. Van olyan taoista sétáló meditáció, amelyben a járást vizualizációval kötik össze. Azt képzelik el, hogy amikor a gyakorló jobb lábával lép, akkor szeretetet áraszt a földbe, mintegy csókot adva annak, míg a bal lábát felemelve egy lótuszvirág nyílik a lépte nyomán.

 

A testpásztázás meditációt a vipasszána meditáció (lásd később is!) modern módjának tartják. Azt igényli, hogy figyelmünket egy pontban tartsuk, ez lenyugtatja az elmét annak érdekében, hogy az érzékelni tudja a belső csendet és az ént, vagyis az igazi tudatosságot (a buddhizmusban), illetve az isteni önvalót (a hinduizmusban). Egyébként a mindennapok zavaró érzelmi hullámaiban a negatív érzelmekből összeálló ego érzékelhető csupán. Visszaállítja az energiaáramlást a testben, anélkül, hogy olyan energiagyakorlatokat végeznénk, mint a taj-csi vagy a jóga. (Ez utóbbiaknak persze ennél összetettebb szerepe is van.) Néhány mély légzés után kezd a gyakorló például a jobb lábfejére figyelni, majd végigmegy a testrészein. Addig viszi oda a figyelmét és a légzést, amíg kellemes érzet nem jelentkezik az adott területen. Ellazítja az izmait, a légzéssel szinkronban az elakadásokat tiszta energiaáramlássá átalakítva. A nyugalmat beviszi a testi működésekbe. Ezt lehet háton fekve is végezni – ekkor a gyakorlat autogén tréninggel jó néhány ponton való azonossága jut eszünkbe – és ülő helyzetben is.

 A meditáció központi elemét a légzés adja

 

A meridiánfolyamatok akadályozottsága miatt stresszes, esetleg pánikbeteg személy sokszor ülni is képtelen egy helyben, hasonlóan a hiperaktív gyermekhez. Részükre egyrészt a meridiánblokádokat oldó fizikai megterhelés ajánlott, mert az izommozgás szinte masszírozza az elakadt pontokat, másrészt a modern ember számára a hatha jóga „hullapózából” kifejlesztett autogén tréning jó hatású. (Schultz, 1920.)

 

A haladóbb gyakorlók különböző színű fényekkel, valamint különböző erények energiájával is feltölthetik testüket ezzel a gyakorlattal. Ennek egyik legjobb módszere az, ha a két szem között egy pontra összpontosítva fénycsillagnak vizualizáljuk a Paramatmát (Legfelső Lélek), és elképzeljük, hogy folyamatosan, egészen a feltöltés befejezéséig egy fénysugár érkezik belőle a homlokunk közepén kijelölt pontba. Ez tiszta isteni fénnyel tölti fel a testünket, amelyben automatikusan feloldódnak a lerakódott fizikai és lelki mérgek, szennyeződések. Ezek a fényben feloldódó sötét foltokként jelenhetnek meg a tudatunkban a gyakorlat végzése közben. Ezt a fényt kiterjeszthetjük az auránkra is, akár annak minden rétegét külön-külön is megfigyelve.

 

Ez technika a keleti módszereket a nyugati ember életviteléhez, megértéséhez és gondolkodásmódjához alakítja. Más keleti irányzatoknál is megfigyelhetjük ezt a jelenséget. Így történt ez például különösen az Egyesült Államokban a gjána (bölcsesség) jóga módszerével is. Ezt elkezdték tudásmeditációnak (scientific meditation) nevezni, és a kognitív pszichológia által kidolgozott kritikai gondolkodás elérését szolgáló szellemi módszerként tárgyalni.

 

Tudásmeditáció

A modern tudásmeditácó két részből áll. Az első gyakorlat a „preksha” (szanszkrit), mely azt jelenti: gondosan és mélyen érzékelni. A technika a légzés érzékelésével kezdődik, azután a testi és szellemi központok megfigyelésével folytatódik. Ez a folyamat nemcsak megállítja az állandóan nyugtalan tudat ideoda vándorlását, hanem ellazítja a testet is. Ez előkészíti a következő lépést, az egy gondolatra koncentrálást, vagyis a kontemplációt, amikor a tudatos tudat kiválasztott gondolatra összpontosít. A preksha meditáció rendszeres gyakorlása megerősíti, megnöveli a fizikai energiánkat, idegi és lelki állóképességünket. Fizikai szinten a test összes sejtjét segíti, megújítja a sejteket, javítja az emésztést, a légzés hatékonyságát, a vérkeringést és a vér minőségét, ezzel segíti a betegségek gyógyulását. Mentális szinten segíti, hogy a gyakorló megtapasztalja a belső tudatosságát, mely magába foglalja a tudatalattit és a tudattalant is. Érzelmi szinten a tudatos gondolkodás megerősítése ellenőrzi és megtisztítja a belső válaszokat a környezeti körülményekre és mások viselkedésére. Az ideg- és endokrin rendszer harmonizálása megszünteti a pszichikai elváltozásokat, torzulásokat. A gondolkodó elmének a szilárd ellenőrzése erőt ad a gyakorlónak, hogy szabaddá válhasson a külső erők hatásától.

 

 A keleti előírások nagyon gyakran olyan szigorú szabályrendszer elé állítják a gyakorlókat, amelyet csupán nagyon kevés nyugati ember képes vagy hajlandó a mindennapi életvitelébe átvenni

 

Az érzékelési gyakorlat (preksha) után következő öngyógyító, terápiás gondolkodási gyakorlatban (therapeutic thinking) arra alkalmazzák a kontemplációt, hogy a részt vevő megszerezze a kívánatos erényeket, és ezzel megszüntesse a lelki problémákat, akadályokat. A kívánt cél élénk elképzelése útján azt önszuggesztióval társítva érik el. Például a „békesség megtestesítője vagyok” önszuggesztió segíti ennek az állapotnak a megtapasztalását. Ennek hatására a fizikai testben is érzékelheti a gyakorló az energiaáramlás beindulását, a régi blokkok feloldódását.

 

Az elemző gondolkodás erős gyakorló technika. Segíti az egyént, hogy legyőzze az irracionális (nem valós) fóbiáit és valódi pozitív erényeket építsen fel, mint a türelem, becsületesség, együttérzés, önfegyelem, önbizalom stb.

 

A nyugati ember számára így könnyebben értelmezhető, átdolgozott keleti meditációs technikák önmagukban is azonnali eredményt hoznak a gyakorló számára a stressz kezelésében, a lelki egyensúly folyamatos megőrzésében, továbbá megnyithatják tudatát arra is, hogy az eredeti módszert is mélyebben megismerje. A keleti előírások nagyon gyakran olyan szigorú szabályrendszer elé állítják a gyakorlókat, amelyet csupán nagyon kevés nyugati ember képes vagy hajlandó a mindennapi életvitelébe átvenni. A meditációs technikák ilyen jellegű átdolgozásai átviszik a módszer lényegét a gyakorlatba, tréningeken, tanfolyamokon vagy önfejlesztés keretében is elsajátíthatók, míg a keleti eredeti technikák gyakorlását a guruk, lámák beavatásaihoz kötik.

 

Az eredeti keleti módszernek gyakran a terminológiája is olyannyira bonyolult, idegen a nyugati gondolkodás számára, hogy az emberek odáig sem jutnak el, hogy időt szánjanak rá. A mai modern lényegi megfogalmazások és alkalmazások aztán segítenek az eredeti módszer szóhasználatát is könnyebben megérteni.

 

A sétáló meditáció a taoizmusban és a buddhizmusban alakult ki. A járás tapasztalatára összpontosít

 

Azonban aki az előbbiek szerint a testi jóléténél és viszonylagosan stresszmentes állapotánál többet szeretne elérni, annak bizony továbbra is az eredeti keleti eljárásokhoz kell fordulnia. A teljes megszabadulást (moksha, szanszkrit) csak megvalósított személy példáján és személyes útmutatásán, beavatásokon keresztül lehet elérni. (Lásd Természetgyógyász Magazin, 2012. március, „Beavatás” és a 2010. november és december „Mantra, jantra, mudra I–II.” c. cikkeket!)

 

 

A hindu Kriya jóga

Az eredeti Kriya jógának van olyan képviselője is, aki azt a tudásmeditáció egy formájának tartja, amelyben a kozmikus én, valamint Isten megtapasztalása és a vele való egyesülés a kontempláció eszközeivel érhető el. A szellemi egységállapot tudatos megtapasztalása, érzékelése az élet célja. Az emberi tudatosság az emberi testre és annak környezetére korlátozódik. Minél emelkedettebb és nagyobb hatókörű annak a gondolatnak a tartalma, amelyre összpontosítunk a gyakorlat közben, annál jobban kiterjeszti a tudatunkat.

 

Amikor tudatosan felülemelkedünk a személyiség energiatestein (fizikai, érzelmi és mentális), csak akkor tudunk mélyreható változást vinni életünkbe. Ezt gyakran a lélektudatosság megteremtése folyamatának is nevezik. Ily módon a tiszta isteni tudatosság nem egy elvont vallási fogalom. Ahhoz, hogy a mindennapi életünk jól működjön, a valóságnak ilyen szintű érzékelése szükséges. A negatív érzelmek, előítéletek, automatizmusok eredményeként rosszul ítéljük meg a helyzeteket, a Máya káprázataiként éljük meg őket. Utóbbiakból vezet ki a bölcsességmeditáció.

 

 

A samatha, a vipasszána és az azonosulás módszerei

Csakis meditációval vagyunk képesek megváltoztatni a tudatállapotunkat, elérni a káros érzelmektől való megszabadulást és az ez általi megvilágosodást. A kiegyensúlyozott és tiszta tudat nemcsak a meditációknak, hanem a hatékony hétköznapi tevékenységeknek is előfeltétele. Aki még soha nem gyakorolt, az zavarodott állapotban van és szenved, nem képes felismerni tudatának folyamatait.

 

Ha önmagunkon, mint fény- és energiaformán meditálunk, akkor minden tudatalatti lehetőségünk aktivizálódik, és az ún. azonosulás módszerével egyesíthetjük magunkat a meditációnkban vizualizált buddha bölcsességtudatával. A kívánt cél az adott buddhaforma tulajdonságainak minél mélyebb átélése, az ezzel való egybeolvadás. Ahogyan a hindu panteon számos istenségformája a legkülönbözőbb tulajdonságokat testesíti meg, úgy a buddhizmusban mintegy kétezer beavatása létezik a védelmező, gyógyító, együttérző, erő és bölcsességformáknak. (Lásd Természetgyógyász Magazin, 2011. július, „Aktív meditáció” c. cikket!) A buddhák fény- és energiaformái nem rajtunk kívül lévő információs mezők, hanem mindenki tudata tartalmazza azokat. Csupán az adott személy saját elhomályosultságai miatt nem érzékeli ezt a kapcsolatot.

 

Már egyféle beavatás is bevezet a buddhák energiamezejébe és kezdi helyreállítani az össze - köttetést a saját tudat tiszta fényével, a rigpával (tib.). A tibeti átadási vonalak hozzánk látogató legmagasabb rangú lámái rendszerint évek sora alatt megadják az erre nyitottaknak a gyakor lat- ban leginkább hasznos, a kötöttségektől megszabadító 20-30 különféle beavatást. Az elképzelt férfi, női és egyesültségben lévő buddhaformák színei és különböző testhelyzetei is hatnak a tudatra, ezek fénnyé olvasztása és az adott mantra rezgései energiahidat adnak a tudat és test között. Különböző benyomásokat hoznak létre, melyek áramlani kezdenek a meditáló energiatesteiben, megnyílnak a csakrák és a meridiánok. Átminősül az energiarendszer, átveszi a forma tulajdonságait.

Majoros János Károly
XVIII. évfolyam 10. szám

Címkék: ezotéria, meditáció

Aktuális lapszámunk:
2019. november

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.