Jóga - Meditáció

Stresszoldás meditációval

Stressz és tudatállapot

Amikor egy élőlény veszélyt érzékel, akkor olyan hormonokat bocsát ki, amelyek segítik őt a túlélésben. A stresszel kapcsolatos korai tudományos kutatások, melyeket Walter Cannon amerikai fiziológus folytatott (1915), kimutatta a jól ismert „küzdj vagy menekülj” („fight or flight”) válasz létezését. A válasz során keletkező hormonok és azok fiziológiai hatása segítik a keményebb küzdelmet vagy a gyorsabb menekülést. A hormonok segítenek, hogy a veszélyre összpontosíthasson a személy, minden egyéb kizáródik a tudatából. A modern élet egyik kulcsszava a stressz, míg az életét valójában veszélyeztető helyzetekkel a mai átlagember nagyon ritkán kerül szembe. (Bár ha a nagyvárosi forgalmat figyelembe vesszük, ez néha veszélyesebb, mint egy dzsungel.)


 

A veszélyérzetek legtöbbször nem is valóságosak, csak az emberek tudatában léteznek – létbizonytalanság, jövőtől való félelem –, mégis beindul a stresszválasz. Ez megzavarja a homeosztázist, vagyis a szervezet önszabályozó rendszerét, melynek fogalmát ugyancsak Cannon vezette be 1926-ban. A stressz nyomán előálló fokozott aktivitású állapotot vizsgálta Selye János, amikor patkányokon végzett kísérleteivel bizonyította a fentieket (1936). Stresszornak nevezett minden olyan káros hatást, melyre a szervezet fokozott adrenokotikotróp (ACTH) hormon- és glükokortikoid-elválasztással reagált. Felismerte, hogy a legkülönbözőbb hatások a szervezetben hasonló patológiás elváltozásokat okoznak, melyet stressz-szindrómának (tünetegyüttesnek) nevezett el.

 

Az 1940-es években G. Harris a hipotalamusz és a hipofízis jelentőségére hívta fel a figyelmet. Ez a homeosztázis fenntartásában főszereplő ún. hipotalamusz-hipofízis-mellékvese tengely. A komplex szervezetek túlélése ezeken a tényezőkön alapul, melyek hatnak a viselkedésre, anyagcserére, a növekedésre, a reprodukcióra és az immunitásra.

 

 

A homeosztázis és a stressz fogalma

Minden élő szervezet összetett dinamikus egyensúlyt tart fenn, vagyis homeosztázist, mely változó fiziológiai és biokémiai tényezők együttese. Utóbbiak szűk határok között mozoghatnak, és folyamatosan ki vannak téve külső és belső ellenhatásoknak. Ezeket stressztényezőknek vagy stresszornak nevezik. Ilyen értelemben a stresszt úgy határozzák meg, melyben a homeosztázist veszély fenyegeti valóban, vagy ugyan nincs is igazi külső veszély, a szervezet mégis reagál, például belső érzelmi hatások miatt. A szervezetnek az adaptációs (alkalmazkodási) fiziológiás válaszai és összetett viselkedési repertoárja állítja viszsza a homeosztázis megbomlott egyensúlyi állapotát. Egy önmegvalósított személy ideális esetében a homeosztázis stabil egyenletes állapotot jelent, soha nem billen ki a lelki és így a testi-fiziológiai-biokémiai egyensúlyából sem! (Lásd később is!)

 

Selye a fizikából átvett, a fémek rugalmasságáról szóló Hook-törvényt alkalmazta a biológiában, mely szerint például egy acélrúd megnyúlása a rugalmassági határain belül arányos a ráható erővel. Azonban egy meghatározott erő felett az anyag eléri az ún. folyáshatárát, majd elszakad. Ez a fizikai modell a mintája a 3 pontban megfogalmazott stresszfolyamatnak is, melynek 1. pontját Cannon munkássága alapján vette át Selye.

 

A stressz hatására létrejövő tünetcsoportot általános alkalmazkodási tünetegyüttesnek (generális adaptációs szindróma, G. A. S.) nevezte el, melynek 3 fokozata van:

 

1. Vészreakció, mikor még nincs alkalmazkodás a körülményekhez.

2. Az ellenállás szakasza, ekkor alkalmazkodik a szervezet.

3. A kimerülés szakasza, amennyiben a stresszor hosszú ideig hat.

 

A szervezet adaptációs válaszainak összessége maga a stresszreakció, melyhez a mellékvese, a csecsemőmirigy és a gyomor-nyombél elváltozásai tartoznak elsősorban.

 

Az ellenállási szakaszban a mellékvesekéreg hormonjai (kortizon, kortizol stb.) lépnek előtérbe. Ezeknek a stresszhormonoknak a normálisnál folyamatosan magasabb értéke állandó feszült érzést, kisebb-nagyobb gyulladásokat hoz létre a szervezetben, károsítja az érfalakat stb.

 

Amennyiben az ellenállás fázisában a stresszorok továbbra is folyamatosan hatnak, a szervezet tartalékai kimerülnek. A szervezetben általános gyulladásos folyamatok jönnek létre. Továbbá endokrin elváltozások és viselkedési zavarok, eltérések összességükben adják a disztressz fokozatát. Ez a krónikus degeneratív betegségek állapota. Az ingerre adott egyéni válasz függ a személy egyéni tudatállapotától, epigenetikai készletétől is.

 

A stressz programozása már magzati korban megtörténik

 

Selye János szerint a stressz aspecifikus változások együttese, melyek olyan szervezetben jelennek meg, mely ki van téve aktív stresszelő tényezőknek (stresszoroknak), függetlenül azok természetétől. Ezek a nem specifikus hatások fény, hő, hang, sugárzások, mérgek, baktériumok stb. Ez a felfogás általánosan elfogadott, azonban Selyének az az elgondolása, hogy a betegségek egész sora, melyeket ma ún. civilizációs betegségek néven tartunk számon, „az általános adaptációs reakció kapcsán fellépő kémiai vagy hormonális egyensúlyzavar” következményei, vagyis adaptációs betegségek, igen sok ellenvetésre adott okot és viharos vitákat váltott ki az akadémikus orvoslás képviselőiből. A bakteriológiai kutatás kezdetén, Pasteur és Koch idején lényegében ugyanerről vitatkoztak a tudósok: „a baktérium semmi, a táptalaj minden.”

 

Az orvostudomány azt állítja, hogy egy ember százhúsz évig élhetne egészségesen. Erre a nyugodt környezetben élő, főleg hegyi népeknél sok példa van. A városlakók is elérhetnék ezt az eredményt, ha szervezetük válaszreakcióit tudatosan képesek lennének befolyásolni, szabályozni.

 

Fizikai és érzelmi stressz

A stresszorok lehetnek fizikaiak (hideg, meleg, sugárzások), fertőzések (vírusok, baktériumok), lelki eredetűek (érzelmek, traumák), továbbá adódhatnak a helytelen táplálkozásból. A stresszor erőssége és időtartama egyaránt fontos. Egy küszöbértéket átlépve a szervezet alkalmazkodási rendszere beindítja a kiegyenlítő választ, melyben az éberség, koncentrált figyelem legátolja azokat az idegi utakat, melyek nem fontosak a jelenlegi adaptációs működés szempontjából. Például ilyen az evés, növekedés, szaporodás.

 

A kielégítetlen vágyak, elégedetlenség (mohóság), külső és belső elvárások nyomása, azaz a teljesítménykényszer, valamint a létbizonytalanság, anyagi biztonság hiánya is beindítják a fiziológiai stresszreakciókat. Az emberek folyamatosan életveszélyben érzik magukat tudatuk valamelyik szintjén (pl. halálos betegségtől való félelem, „világvége-fóbia”  stb.) Félnek elhagyni az öt elem világát és az abból álló testet, mert az általában szenvedéssel jár, valamint bekapcsol az ismeretlentől való félelem is. A félelem a nem tudásból jön, mondja egy híres jógi. Ennek jó feloldása a létforgatag tudnivalóinak az ismerete.

 

Szükség van-e a negatív érzelmekre a túléléshez?

A kutatók egy része szerint a stressz bizonyos határok között lehet hasznos, pozitív, mert erőt ad a testnek és a léleknek a problémák megoldásához a tartalékenergiákat mozgósítva. A „jó” stresszt hívják eustressznek is az eusztázis fogalma alapján, ezzel azt jelzik, hogy a stresszfolyamatok a homeosztázis egészséges határértékei között maradnak. Általában a rövid idejű, akut stresszt gondolják ilyennek, míg a krónikus, hosszan elhúzódó stresszt negatívnak tartják.

 

Feltehetjük a kérdést, hogy szükségünk lehet-e valójában negatív érzelmekre és stresszre a túlélésünk érdekében, vagy nyugodtan túlélhetünk negatív érzések és homeosztázisunk kisebb-nagyobb mértékű kilengései nélkül is? És mi ennek a módja?

 

A homeosztázis és ezzel összefüggésben a cirkadián (napszaki) ritmus, vagyis a szervi és szervrendszeri működések biokémiai szabályozó rendszere nagymértékben összefügg az emberi energiarendszert alkotó energiatestek folyamataival. Az éter-, asztrál- és mentáltestben zajló energetikai, érzelmi és mentális állapottól függő működések, így az étertestben a szervi meridiánok kielégítő áramlása, az asztráltestben a nádi áramlások és a csakranyitottság, valamint a mentáltestben a sokgenerációs segítő vagy éppen gátló üzenetek közvetlenül meghatározzák a szervezet válaszreakcióit a külső és belső stressztényezőkre.

 

Az akut stressz kiválthat allergiás reakciókat, például asztmarohamot, pánikrohamokat, fejfájást

 

Bár, mint láttuk, az akut vagy rövid idejű stresszt szokták pozitív, jó stressznek is tartani, az akut stressz is lehet káros, amennyiben a válaszreakció meghaladja a szervezet megfelelő működését biztosító határértékeket. Ez egyénileg változhat. Az akut stressz kiválthat allergiás reakciókat, például asztmarohamot, ekcémát vagy hasmenést, székrekedést, pánikrohamokat, fejfájást. Ezek energetikai szempontból tekintve szervekhez kapcsolódó meridiánáramlási akadályokat jeleznek. Az egész folyamat a szervi tudatalattikban fogantatástól letárolt információk függvénye. Egy adott helyzetbe került személynél előtörnek, aktivizálódnak a káros érzelmek és/vagy mentálüzenetek.

 

A stressz programozása már magzati korban megtörténik. Az anya és a magzat által megélt stresszhelyzetek miatt a kortizon aránytalanul nagy jelenléte hat az idegsejtek szerkezetére, a szinapszisokra, és előidézi a kortikoid receptorok csökkenését a sejtmembránon. Az anya immunrendstressze a fogantatástól az élet első hónapjaiig növeli a kisgyermekben ezt a hormonszintet, mely ezután a felnőttkorban érzelmi és viselkedési nehézségeket okoz. Például a stresszelő tényezőkre felgyorsult válaszreakcióval reagál.

 

A stresszaura jelensége

A „nem ártás” általános törvény a világegyetemben. Más érző lények életenergiájából táplálkozó ragadozók csak úgy tudják ezt a törvényt áthágni, ha letiltják magukban az együttérzés szintén alapvető mentáltartalmát. Így a mások leigázásával, életerejének elvételével járó agresszió szükségképpen negatív energia keletkezését vonja maga után. (A paradicsomi oroszlán nem bántja a bárányt.) A külső stressztényezők az érzékszervi tudatokra hatva nemcsak fény, hang stb. formájában léteznek, hanem az előbbiek szerint az élőlények energiatere is hordozhat stresszelő információkat. A ragadozó közeledését kisugárzásából érzékelve, a zsákmányállatok elmenekülhetnek. Ugyanakkor utóbbiakban is létrejöhet a menekülés vagy az ellentámadás biofizikai és biokémiai válasza, mely szükségképpen nem harmonikus biofotonfelhő, illetve elektromágneses mező kibocsátásával jár. Ez a hatás lehet olyan nagymértékű, hogy akár el is riaszthatja a ragadozót a további próbálkozásaitól. Az ún. stresszaura valószínűleg védekező mechanizmusként alakult ki az élőlényeknél, ugyanúgy, ahogy az elektromos rája több száz voltos elektromos kisülést hoz létre támadót érzékelve környezetében.

 

Minden emberben van kisebb-nagyobb, főleg érzelmi szintű stresszreakció, és ez stresszauraként jelenik meg az energiarendszerében. A fejtetőről szökőkútszerűen kiindulva a stresszaura mintegy ráborul a normál asztráltest burkaira. Körbeveszi a belső pozitív aurarétegeket, a testtől 1-5 méteres távolságban. Ezt a sávot érzékelik az állatok, a kutyák ugatnak, a madarak elrepülnek stb. Ezzel szemben egy harapósnak tartott kutya nyugodt marad egy stresszauramentes ember közeledésére.

 

A ragadozó közeledését kisugárzásából érzékelve a zsákmányállatok elmenekülhetnek

 

A húsfogyasztó ember gyakorlatilag ragadozó életmódot folytat. Energetikai rendszerét teljesen átalakítja, leépíti a megölt állatok stresszinformációja. Egyes vélemények szerint a népesség egyre romló egészségi állapotában a húsevés a legerősebben figyelembe vehető tényező, az érzelmi okok mellett. Megelőzésképpen a hús- és tojásmentes étrendre átállással az érzelmi okok is kezdenek háttérbe szorulni! A tapasztalatok szerint orvosilag gyógyíthatatlannak minősített esetekben is a húsevés elhagyása és tisztítókúrák alkalmazása életmentő hatásúaknak bizonyultak.

 

 

A stressz és a zaj

A rengeteg városi zajforrás is külön kihívás a szervezetnek. Brit kutatók 140 önkéntes alanyt vizsgáltak meg éjszakai alvás közben. Megállapították, hogy az alanyok vérnyomása mérhetően megemelkedett a „zajeseményeket”, vagyis a 35 decibelt meghaladó hangerejű zajokat követően. A vérnyomás-emelkedés akkor is mérhető volt, ha a vizsgálati alany nem ébredt fel, tehát tudatosan nem észlelte a zavaró hatást. A vérnyomás emelkedése függött a zaj erősségétől. A repülőgépzaj minden 10 decibeles emelkedése 14 százalékkal növelte a magas vérnyomás kialakulásának kockázatát. Ez a vérnyomás-növekedés nagy valószínűséggel a stressz-vészreakció egyikeként jelentkezett.

 

A sokgenerációs tudati lenyomatok tartalmazzák, hogy bizonyos szintű és rezgésű zajokhoz életveszély kötődik. Ilyenek lehetnek például azok a zajok, amelyek az előző generációk háborús emlékeihez kapcsolódnak. Ha ez nem tudatosul, akkor is testi szinten beindulnak a fiziológiai folyamatok a tudatalatti veszélyérzet hatására. A szervezet „támadj vagy menekülj” választ ad, annak teljes készletét mozgósítva valóságos életveszély jelenléte nélkül. Ez meglepő, érthetetlen viselkedési késztetésekhez és anomáliákhoz is vezethet krónikus esetben.

 

 

A PNEI és a stressz

A pszicho-neuro-endokrin-immunológia, vagyis a PNEI rendszer (lásd: Természetgyógyász Magazin, 2012. február, „Az érzelmek biokémiája” c. cikket!), vagyis a neuropeptidek jelátvivő rendszere szoros kapcsolatban áll az agyban található érzelmi limbikus központtal. A PNEI az orvoslásban új paradigma, amelynek például Olaszországban prof. Maria Crogna jelentős képviselője. Szerinte a PNEI jól ötvözi a hagyományos keleti gyógyító módszerek és a mai modern tudományos felfedezések eredményeit. „A táplálkozás, a fizikai mozgás, az érzelmek és a stressz szabályozása az élet művészetének az alappillérei.”

 

A nagy biológiai szabályozó rendszerek, mint az ideg-, az endokrin- és az immunrendszer kölcsönhatásban állnak egymással, és a lelkiállapotok nagymértékben befolyásolják azok működését. A nagy rendszerek közötti párbeszéd egymástól különböző molekulák által jönnek létre, azonban sok molekulának mindhárom rendszerben vannak receptorai.

 

Egy harapósnak tartott kutya nyugodt marad egy stresszauramentes ember közeledésére

 

A PNEI az orvoslás holisztikus megközelítése, találkozási pont a tudomány és a tudatosság között. Fiziopatológiai szinten nyilvánítja ki a pszichoszomatikus orvoslás fogalmát. Ez utóbbi a PNEI megszületéséig jórészt megfigyeléseken és tapasztalatokon alapult, kevés volt a kísérleti tudományos adat. Tulajdonképpen a PNEI kölcsönhatásai hivatottak arra, hogy egészségesen tartsák a szervezetet, lehetővé tegyék a szervezet válaszát a stresszorokra, azaz visszakerülhessen az egészséges homeosztázis állapotába.

 

Stresszkezelés a finomtestekben

A szervezet válasza, a tünetegyüttes jelei ismertek. Az ingerek egy része tudományos eszközökkel jól kutatható, kimutatható fizikai, biológiai hatás. Az emberi energiarendszer finomtesteiben létrejövő kölcsönhatások egy része is már mérhető gyenge mágneses mezők és biofotonok révén. Utóbbiak, ha jelenleg mennyiségileg mérhetők is, a jelenségeket létrehozó pszi(gondolati)-töltés érzelmi és biofizikai-biokémiai hatását a környezetre, más személyekre csak azok test-lelki változásain keresztül lehetséges felismerni. Egy magas és tiszta energiaszintű ember energiaterétől perceken belül jobban érzik magukat mások, míg egy stresszes, a környezetétől energiát kérő személy közeléből menekülnek.

 

Ma a stressz túlnyomó része a hibás érzékelésből származik. Az ingerek a környezetünkből az érzékszerveinken keresztül érkeznek be. A központi idegrendszer azok értékeléséhez önműködően kapcsol letárolt tudatos és érzelmi tapasztalatokat vagy jelenbeli új ismereteket, mintákat. A lelki tanítások az érzékszervekhez érzékszervi tudatokat társítanak, jelezve azok szellemi szintű leképződésé.

 

Az érzékszervi tudatok (látás, hallás, ízérzet, szaglás, tapintás vagy testérzettudat) az élőlények túlélését biztosítják. Azonban a mai ember érzékszervei eltompultak a durva külső és belső hatások miatt. Ha az illető érzékszervi tudata tiszta, jól értékeli az információkat, és ahhoz jó megoldási kimenetelt kapcsol. Szellemi szinten jó választ ad, így az inger nem jut el arra a pontra, hogy stresszfolyamatokat indítson el a testi szinten. A testi szint az alkalmazkodási stratégia utolsó bástyája (!).

 

Így a magas szintű beavatásokkal rendelkező gyakorló a stresszt kiváltó ingerekre nem testi szinten válaszol, hanem az azt megelőző tudati és finomenergetikai szinteken. A tudatossága közvetlenül irányítja teste anyagát, képes az abban elért rendezettséget szubatomi szinten is fenntartani. (Lásd Természetgyógyász Magazin, 2011. november, „Buddha és a kvantumfizika” c. cikket!) A vákuumból felmerülő szubatomi részecskék rendezett tudatállapot esetén a kauzál-, mentál- és asztráltesten keresztül az étertestben folyamatossá teszik az energiakeringést a szervi meridiánvezetékekben. A szervek energiaellátása, hatékony működése így biztosított. A nem gyakorlóknál a meridiánblokádok a magasabb finomtestekben nem tisztított negativitások következményei, mely minden embernél az adott érzelemmel jellemezhető szervekben, szervrendszerekben sűrűsödnek be testi szinten. Az egészségügyi asztrológia testrészek, szervek szerinti felosztása figyelembe veszi az érzelmek energetikai hatásait. (Lásd Természetgyógyász Magazin, 2011. április, „A horoszkóp mint mandala” és 2011. augusztus, „A sorsod a kezedben van” c. cikkeket!)

 

Az emberek energiatesteinek összeérése, egymásba hatolása általi energetikai kapcsolat egyfajta metakommunikációnak felel meg. Főleg a testérzet, szervérzet területén érzékelheti a viszonylag tiszta érzékszervi tudattal rendelkező személy, hogy melyik szervi rezgésen történik éppen energiacsere, többlettöltést kap-e vagy éppen energiát veszít. Mivel ez főleg az éterikus testben zajlik, az étertestek kiterjedése és a fizikai testek egymáshoz való közelsége határozza meg a kölcsönhatás erősségét. Egy fertőző betegtől sokszor nem az adott kórokozót „kapja el” a közelébe menő, hanem az immunrendszert alkotó szervekből vesztett energia miatt a homeosztázisa kiesik a szabályozási határokból. Az adott kórokozó egyedi rezgésén (!) keletkezik energiahiány a szervezetben, általános választ generálva.

 

A rengeteg városi zajforrás is külön kihívás a szervezetnek

 

A sok ezer éves indiai védikus ismereteken belül az ájurvédikus orvoslás, ugyanígy a hagyományos kínai orvoslás, továbbá a tibeti gyógyászat is egyaránt magukba foglalják az energetikai finomtestek ismereteit és az azokban zajló folyamatokat. Teljes rendszerét, módszertanát adják a betegségek megelőzésének, az egészség fenntartásának, mellyel a mai holisztikus orvoslásnak követendő példát mutatnak. Azonban főleg az egyénen múlik, hogy hajlandó-e tenni valamit saját maga testi-lelki harmonizálása érdekében. 

 

Stresszorok finomenergetikai szinten

Az alvás alatt folyamatos ingerek érik a szervezetet az elektroszmog, a földsugárzások, az ágyrugók struktúrasugárzása, továbbá a finomtestek kölcsönhatásai által az ugyanabban a térben alvók részéről. Az ezek elől menekülni kívánó szervezet egy idő után felébredéssel, álmatlansággal válaszol. (Ébren is ugyanezek a hatások vannak, csak mozgás közben ezeket jobban ki lehet egyenlíteni.) Magas kort megélt embereknél tapasztalható, hogy fekvőhelyüknél az átlagnál kevesebb földsugárzás érzékelhető. Ez is az említett egyéb tényezőkkel együtt, a személy által korábban kibocsátott energiák pozitív-negatív arányának a visszahatásaként értékelhető. Reggel érdemes az éjszaka feljött, az álmok által is képviselt, nem tudatos tartalmakat meditációval kitisztítani. Ezáltal megelőzhetők, csökkenthetők a napközbeni konfliktusok, a nap során fellépő energiahiányok.

 

Egyfajta környezetben mindenkire hasonló ingerek hatnak, de ugyanazok az ingerek nem mindenkire hatnak stresszorként, azaz nem indítanak be stresszválaszt az eltérő tudati minták miatt. Extrém értelemben egy tumo-hőképzés technikájában gyakorlott láma nem lesz stresszes a hidegtől. Egy pránával táplálkozó jógira nem hat stresszorként az élelmiszerhiány. Az alkalmazkodást stresszfolyamatok nélkül valósítja meg, nem jelenik meg nála a stressz tünetegyüttese, nem megy fel a vérnyomása stb., mivel a legmagasabb szintű finomtestekben megtörténik a válasz, a harmonizálás. Illetve nem is lép fel környezetében stressze lő körülmény, mert az interferenciákat, energiaháborgásokat lecsillapítja tiszta tudatállapota (!).

 

stresszhormonoknak a normálisnál folyamatosan magasabb értéke állandó feszült érzést, kisebb-nagyobb gyulladásokat hoz létre a szervezetben, károsítja az érfalakat stb.

 

A mentális lenyomatok a tudat rejtett részeiből törnek elő bizonyos élethelyzetekben, és egy erősség felett testi-lelki akadályokat okoznak. A tudati lenyomatok tisztítására rengeteg technika létezik. A mindennapos lelki gyakorlat, meditáció inaktívvá teszi azokat. A rejtett feszültségek feloldásával érdemes mindennap foglalkozni. Ezt a feszült izmok lazításával kezdhetjük, továbbá a nem kielégítő légzés megfigyelésével, annak javítása is fontos feladat. Ezek a gyakorlatok hozzásegítenek a további – csakis valamely tudattechnikával felhozható –, magzati és kisgyermekkori traumák, lelki sérülések lekezeléséhez.

 

A fizikai jellegű sérülések vagy a baktériumfertőzések stb. is eredetileg korábbi lelki okok, hiányosságok miatt történnek meg, nem „véletlenül”. A finomtestekben már évekkel korábban jelen vannak a megtámadtatást létrehozó információk, melyeket állapotfelméréssel fel lehet tárni. Amennyiben a finomtesteket helyes meditációs módszerekkel – beavatásokkal megszerezhető beavatkozási képességgel – kitisztítjuk, akkor létre sem jönnek a fizikai síkú elváltozások. Így az adaptációs válaszra nincs is szükség, mert a bejövő stresszor nem vált ki hatást a szervezetben. Ha a személy energiarendszerében fellépett korábbi érzelmi feszültségek fokozatosan feloldódnak, akkor ez nemcsak szellemi megvilágosodáshoz vezet, hanem testi szinten is „egész”-séget ad.

Majoros János Károly
XVIII. évfolyam 6. szám

Címkék: ezotéria, meditáció, stresszoldás

Aktuális lapszámunk:
2018. szeptember

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.