Müller Péter rovata

A vonások jelentéséről - A nagy szimbólum titka

Válaszol a Jóskönyv


Azt hiszem, észrevetted, kedves olvasóm, hogy ezen az oldalon nem csupán a Ji Kingről, hanem az élet fontos dolgairól beszélünk. A Ji Kingben, a 64 jósjelben és a jósjelek 6 változó vonásában életünk minden helyzete benne van. Ahogy a genetikában a kettős spirált alkotó DNS-RNS 64 variációjában az egész teremtés minden titka, minden emberi megnyilvánulás vagy hajlam csíra formájában benne rejlik, ugyanúgy a Jóskönyvben is minden, ami csak a lelkünkben, testünkben, emberi kapcsolatainkban megtörténhet, annak a csírái – vagyis jövőt formáló magvai – a jósjelekben benne rejlenek.
Semmi sem maradt ki.
Az élet bonyolult – de az életet szülő és formáló csírák világa már roppant egyszerű.
Két sejtből lettünk mindannyian.
Magam is megdöbbentem, amikor az ősi kínai könyvet tanulmányozni kezdtem, hogy az Isten milyen egyszerű alapokból – két őserőből, a jinből és a jangból – milyen lenyűgözően gazdag és bonyolult varázsvilágot teremt.
Amikor az ember a teremtés művét utánozni akarta, s kitalálta a számítógépet, ugyanezt tette.
Szinte hihetetlen, hogy ezt az egész világhálót s az én egyszerű, mindentudó kis szerkentyűmet mindössze két információ hozza létre: a Nulla és az Egy.
Nem kell hozzá több.
Ahogy az elektromos áramhoz sem kell más, csak a pozitív és a negatív erők találkozása: ha létrejön, fénybe borul a föld.
Ahogy a világot alkotó atomokhoz sem kell több, csak az atommag és az elektronhéj kettős, egymást taszító és vonzó ereje.
És ugyanez van a sejtekben, a molekulákban, a csillagvilágokban, és ugyanez van a természetben, vagy éppenséggel az emberi életben is: ahhoz, hogy gyerekünk szülessen, a férfinak és nőnek „találkoznia” kell. A jang és a jin érintkezéséből születtünk valamennyien. Ha láttál már mikroszkopikus felvételeket a petesejt és ondósejt találkozásáról, bizonyára megdöbbentél, hogy ez a trükk milyen egyszerű. Én amikor először láttam, mérhetetlen csalódást éreztem, mint egy gyerek a bábszínházban, amikor rádöbben, hogy a végtelenül gazdag, izgalmas és tarka mesét, melyen hol kacag, hol sír, s a megelevenített bábokat hol szereti, hol gyűlöli, két szánalmas fickó irányítja a paraván mögött. Ők csinálják az égzengést, a villámokat, az életet és a halált.
Ami isteni, az egyszerű.
Nem véletlenül tartja a hagyomány az Istent „Egy”-nek.
Ez nem azt jelenti, hogy összesen egy darab „isten van” – hanem azt, hogy maga az Egy: Isten. „Az Egyből lesz a kettő, a kettőből három, s a háromból a lények összes serege” – mondja Lao-ce.
A Tao: Egy.
A Taóban kettévált erők a Jin és a Jang: a Kettő.
Ez a „Kettő” ha párosodik, megszüli a Hármat, s innen kezdve már dúsúl és pörög az egész varázsvilág.
De a „három” úgy is három, hogy a Taóban (1) benne lévő jin és jang (2) az összesen három!
Amit úgy is mondhatsz: igaz, hogy egyikünk férfi, másikunk nő, de mindketten egyek vagyunk az Istenben.
Roppant fontos tudni, ez a kétneműségünk nem azt jelenti, hogy az egység végérvényesen széjjelhasította magát fiúra és lányra, hanem azt, hogy az Isteni Egy tudja fénynek és árnyéknak, pozitívnak és negatívnak, férfinak és nőnek is álmodni magát, de úgy, hogy közben karjával mindkettőt átöleli.
Így aztán, amikor a kettő érintkezik s eggyé forr, akkor tulajdonképpen egy-egy pillanatig visszatér a Taóba.
Egy pillanatig „eggyé válunk”.
Egy leszünk.
Testünk úgy hívja ezt a pillanatot, hogy kéj. Orgazmus.
S a lelkünk úgy, hogy Szerelem.
Ez csúcspillanat, melynél több és magasztosabb nincs és nem lehet, mert ekkor, a másodperc egy tört részéig Istenné válunk.
Amikor a kettő eggyé forr: az Istenben vagyunk.
A Taóban.
Ezt jelképezi az ősi ábra:

 

Jin-Jang

 

Ezt éled meg a beteljesült szerelem csúcspillanatában.
Ebből született a gyermeked.
A kör az Isten, a fehér és fekete, a Férfi és a Nő.
Az a kis fekete pötty a fehér jangban s az a kis fehér a fekete jinben azonban azt üzeni: itt nem lehet megmaradni. Nőni kezdenek, mint az embriók, újra szétválnak s a dráma folytatódik tovább, tovább, tovább.
Találkozunk, szétválunk, találkozunk, szétválunk – ebben a pulzálásban telik az életünk. S a legnagyobb misztérium az – nézz a szívedbe s azonnal fölfedezed –, hogy ebben a szüntelen váltakozásban sohasem érzed jól magad!
Lelked mélyén zavar a mulandóság!
Mert tudod, hogy ez nem „természetes”.
Lelked mélyén pontosan tudod, hogy „örökkévaló” vagy.
A szerelem titka, hogy bár a másikat keressük – férfi a nőt, nő a férfit –, de a beteljesülés ritka pillanatában nem csupán egymást, hanem mindketten az Istent találják meg.
Jézus az ilyen találkozásokról mondja, hogy „az igazi házasság az égben köttetik”.

Müller Péter
IX. évfolyam 6. szám

Címkék: Ji King, jóskönyv

Aktuális lapszámunk:
2017. augusztus

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.