Müller Péter rovata

A vonások jelentéséről - Családminta 2.

Válaszol a Jóskönyv


Az előző számban a 37-es jósjelről beszélgettünk, amelynek neve: "Az ember családja."

Azt mondtam, a jó család mintája lelkünkben kell hogy éljen - ahogy egy kristály szerkezete is először láthatatlan, s csak ha megszilárdul, látjuk, hogy milyen erők mentén jött létre a kézzel fogható valóság, úgy családunk is lelkünk erőinek szerkezetét tükrözi majd: olyan lesz családunk kívül, mint a lelkünk, belül.

Akinek lelkének centrumában nem Benső Én-jének tisztán látó nyugalma él, hanem isten tudja, miféle ösztön vagy önző vágyerő, annak családja előbb-utóbb széthullik.

Nem érti a társait, őszintétlen, hazug helyzetekbe bonyolódik velük, s ami még nagyobb baj: nem tudja összetartani családját, mert a változások közepette képtelen lesz hűségesen kitartani mellettük, elhagyja őket, vagy a többiek hagyják el őt. Zátonyra futott családok ezek, melyeknek nincs kapitányuk, s így aztán nem is tudják (mert hiányzik kapcsolatukból az éberség), hogy sorsszerűen hajóznak együtt jóban-rosszban, s nem tudnak egymás mellett kitartani.

A jó családmintának alapszava a hűség.

Ez nem azt jelenti, amit a mai szexuálcentrikus ember gondol, vagyis nem a nemi szervek fegyelmét jelenti, hanem egy olyan tartósságot, melyet ember éppúgy megtalál magában ötven-hatvan év után, mint az első pillanatban. Életünket összekötni először szellemileg, másodszor lelkileg, s csak harmadszor lehet testileg. A hűség a kínaiaknál olyan mintát eredményez,melyet sem az évek múlása, sem a megvénülés, de még a halál sem bont széjjel: egy jó család a nagyszülők, szülők halála után is együtt marad, szellemük nem szakad el a földi együttestől, segítik egymást és összetartanak. Minden családban oltár áll, rajtuk a szülőknek, az "ősök isteneinek" ég az áldozati füstölő.

Nem értjük ezt manapság.

Nem tudjuk, hogy az igazi család nem biológiai közösség, hanem szellemcsalád. Fönt vannak összekötve egymással és nem lent. Ahogy az Evangélium mondja: "amit az Isten összekötött, ember ne válassza széjjel".

Ezért neve ennek a jelnek Csia Zsen, és nem pusztán Csia.

A Csia csak annyit jelent: "család".

A kínai képjelen itt egy idilli kép van: háztető alatt egy kismalac álldogál.

Ha csak egy malackondáról, egy birkanyájról, egy farkascsordáról lenne szó, ez a kép is elég lenne.

De ehhez még hozzáírják az Ember (Zsen) jelét, ami azt jelenti, hogy itt az "Ember családjáról" van szó, melyet nem az ösztönök, az érdekek, a táplálékért s túlélésért való küzdelem, nem a testi vágy s a természet tudattalan erői tartanak össze, hanem az ember isteni szelleme, s ezért máshol van a centruma, mint egy birkanyájnak, más erő tartja össze, mint a csordát - nem a test uralja, hanem a lélek és a szellem felismerései.

Ezek a felismerések adják a család rendjét.

A család feje igazságalapon működik.

Mit jelent ez?

Hogy azt mondja, amit gondol.

Sőt: azt mondja és azt teszi, amit gondol.

Ha ez nem így működik: széthullik a család.

Hazugságra nem lehet építeni még egy rablóbandát sem, mert előbb-utóbb elárulják egymást.

Ez nemcsak férj és feleség, de a szülő-gyermek kapcsolatra is vonatkozik. Ezt csakis a benső igazság irányíthatja, ahol mindenki minden gondolatáért, láthatatlan érzéséért, vágyaiért, jó és rossz tulajdonságaiért nem csak vállalja a felelősséget, de nem is rejti el a többiek előtt, hiszen egy valódi - tehát szeretettel működő - kapcsolatban ez nem is lehetséges. Akit szeretünk, azt látjuk is - nincs benne olyan hely, ahová eldughatna előlünk bármit is.

A hazugság azonban mindent megrohaszt.

Mert miből indul ki?

Hogy a másik nem lát belém.

Vagyis: nem szeret. Mert aki szeret, az lát is engem.

S ha nem, ha a másik nem szeret és nem lát, lehet tartós kapcsolatunk?

A család másik alaptörvénye, hogy centrumában az anya áll.

Nem az apa. "Az asszonyi erény az üdvös" - mondja a Jóskönyv.

Vagyis a nők tartják össze a világot.

Tudja ezt mindenki.

Minden családot az asszonyok tartanak össze, régen is, ma is.

Ez pedig jóval többet jelent, mint azt a közhelyet, hogy az asszonyok szülnek s gondoskodnak - mint az állatvilágban - az ivadékokról.

Ez azt jelenti, ami az ősi bölcsesség, a taoizmus, de a görög Püthagorasz tanításának a lényege is, hogy az asszonyok közelebb vannak az "istenihez", mint mi, férfiak, jobban hallják a magasabb világ üzenetét - a "völgy szelleme", vagyis a női lélek tisztábban tükrözi s fogadja magába a fenti világ akaratát - s ezért jobban tudja, hogy egy családnak mi a jó és mi a rossz.

Püthagorasz odáig megy, hogy az államélet vezetését is az asszonyokra kell bízni - kevesebb háború lenne akkor s több béke, gondoskodás, szeretet, több bölcs alkalmazkodás, s az ilyen közösség sokkal inkább követné az "istenek akaratát", mint az agresszív férfivilág, mely önakaratát követi a kozmikus akarat helyett.

A lényeg, hogy a családi minta szívében, a családi atom magjában nem a férfi és az apa, hanem az asszony él, az anya. Körülötte forog a világ, ő tartja össze. Nemcsak azért, mert szeret, táplál, főz, mos és vasal, hanem mert bölcsebb, mint a férfi, s jobban ismeri az összetartás művészetét.

Egy férfias fiú könnyebben kitépi magát a családjából s indítja el a világban magános kalandozó hadjáratát, mint egy lány, akinek ez a szó, hogy "együtt", életre szóló titkos parancsolat.

A kínai felfogás szerint a család nem földi, hanem égi képződmény.

Nem a biológia, hanem a fensőbb világ uralma alatt él, s annak tükörképeként jött létre itt a földön: a szellemvilágban családban élünk!

Nem magánosan, hanem családban.

Szellemcsaládban. Ez az, amit az asszony - ha bölcs - megsejt, vagy tud.

Müller Péter
XI. évfolyam 3. szám

Címkék: ezotéria, Ji King, jóskönyv

Aktuális lapszámunk:
2017. augusztus

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.