Gyakori megbetegedések
- Bőrbetegségek
- Emésztőrendszeri megbetegedések
- Fájdalmak – fájdalomcsillapítás
- Férfi egészségügyi problémák
- Fertőző betegségek
- Fül-orr-gégészeti betegségek
- Gyermekkori betegségek
- Ideggyógyászati megbetegedések
- Időskori megbetegedések – anti-aging
- Immunrendszer és nyirokkeringés
- Jó- és rosszindulatú daganatos megbetegedések – rák
- Mozgásszervi megbetegedések
- Nőgyógyászati betegségek
- Pszichiátriai betegségek
- Száj- és fogászati betegségek
- Szemészeti problémák
- Szív- és érrendszeri betegségek
- Táplálkozás, anyagcsere, hormonok
- Tüdő- és légúti megbetegedések
- Vese és a húgyutak betegségei
Ajánló
A vonások jelentéséről - Csung-meditáció
Válaszol a Jóskönyv
- Válaszol a jóskönyv - A szerelemről
- Válaszol a Jóskönyv - A púpos ember meséje
- Válaszol a Jóskönyv - Az én sorsom az ő sorsa
- Válaszol a Jóskönyv - A 64 sorminta
- Válaszol a Jóskönyv - Küldetés
- Válaszol a jóskönyv - Még egyszer Madáchról
- Válaszol a Jóskönyv - Gyerek?
- Válaszol a Jóskönyv - Alkalmazkodás
- Válaszol a Jóskönyv - A fausti ember
- Válaszol a Jóskönyv – Fiatalság, bolondság
Ajánlott cikkeink a témában:
Így nevezem azt a meditációt, melynek meg kell előznie a jóslatkérést.
„Csung” azt jelenti, hogy „közép” – és mindennek a titka, lelkünknek, érzelmeinknek, életünknek, az egész teremtésnek, hogy bár minden lüktet és kering és változik, a közép mozdulatlan.
„Csung-jung” – ahogy a kínai mondja.
Ez az a hely, ahol csönd van.
Ahol valódi, legbenső lényünk lakik.
Ahonnan figyel.
Ahonnan néz.
Minden más helyről érzéseink, félelmeink, vágyaink és szenvedélyeink szemüvegén keresztül látjuk az életünket – innen a középből úgy, mintha nem is a mi életünk lenne: hitelesen, pontosan úgy, ahogy valóban van.
Innen, a „középből” néz az Igaz Ember – akinek a jóslat szól.
A „közönséges ember” kívül pörög, s nem azt látja, ami valóban van, hanem amit látni szeretne.
Halhatatlan Én-ünk lényünk közepében lakik.
Ő az, aki lát.
Elsősorban életünket és lelkünket látja.
Nincs belebonyolódva se érzéseinkbe, se gondolatainkba – ő a mi Tanúnk.
Rálát egónk trükkjeire, mert nem azonos vele.
Mindenki tud arról, hogy Valaki belülről rálát s időnként megszólal, mint lelkiismeret, vagy éppenséggel mint egy hangos vélemény: „Jaj, de hülye vagyok!”
Saját hibáimat, jó és rossz működésemet
Ő látja hitelesen.
Semmiféle önigazolást vagy másokra mutogatást nem fogad el.
Tőle ered a jó kérdés, és csakis Ő az, aki a választ megérti és elfogadja.
A csung-meditációban különválik az életben eljátszott szerepünk a Színésztől, aki a szerepet játssza.
Ez a Tanú, ez a Látó, ez a halhatatlan „színész” középen lakik.
Tested közepén. Lelked közepén, elméd és tudatod legközepén.
A testi „közép” megtalálásához egyenesen kell ülni.
Gerincünknek, mint a nyílegyenes nádszálnak, sem jobbra, sem balra nem szabad kibillennie.
Amikor egyenesek vagyunk – vagyis „egyensúlyban” –, közérzetünket áthatja egy lassan megszülető nyugalom.
Ez a testi egyensúly, egyensúlyérzést ad.
A lelki egyensúly csakis a lecsendesült, alig-alig mozgó rekeszizomlégzéssel valósítható meg.
A létbe vetett ember légzése rendszertelen, kapkodó, s főleg a tüdő felső részének mozgása működteti.
Ez a lihegő, szorongó, kapkodó, rendszertelen, görcsös légzés a külső-belső harcra kényszerített ember jellegzetessége.
A „sóhajtás”-sal, a „fújd ki magad” ösztönével benső feszültségeitől próbál megszabadulni.
Ilyenkor izmai is könnyebben ellazulnak.
Sóhajtással az ember elengedi magát, valamitől megszabadul, valamit tényleg elenged, s ez rendszerint nemcsak feszültsége és gondja, hanem ő maga is, aki ezt a feszültséget és gondot átéli és magára hurkolva cipeli.
Amikor így megnyugszunk, rájövünk arra, hogy egyre kevesebb levegőre van szükségünk. Minél inkább kiengedjük magunkból – nem erőszakosan, hanem természetesen – a szorongással bespájzolt tartalék levegőnket is: egyre többet maradunk abban az „üres”állapotban, mely a kilélegzés és belélegzés között van.
Ez az „üres” állapot, s főleg az, hogy egyre többet és feszültségmentesen tudunk megmaradni ebben az „üres”-ben, különös nyugalmat ad.
Először a testem egyensúlyának megteremtését figyeltem.
Aztán lélegzetvételem lecsendesítését figyeltem.
Vagyis – miközben testemmel és légzésemmel foglalkoztam – csakis figyeltem.
Lelkemet nehéz „figyelni”.
De testemet és lélegzésemet nem.
Ezek ugyanis „kívül” vannak, és az érzeteimen keresztül folyamatos visszajelzéseket kapok arról, hogy jól figyelek-e.Ezért tudok szépen és pontosan dolgozni a folyamatokon.
„Figyelmem” céloz – s testem, izmaim, tüdőm, rekeszizmom, s ezzel együtt egyensúlyérzetem mint céltáblák jelzik viszsza, hogy mennyire volt pontos a figyelmem, és hol kell még dolgoznom, javítanom rajta.
Amikor beáll egy viszonlyagos csend, a figyelmet átviszem a lelkemre.
Eddig a testemet figyeltem, egyensúlyomat, izmaim lazaságát. Aztán légzésemet figyeltem – most pedig a már megteremtett figyelmem reflektorfényét átirányítom a lelkemre, s elkezdem önmagamat figyelni.
Én például ebben az állapotban azzal a személlyel, akit Müller Péternek hívnak, nem vagyok teljesen azonos.
Ugyanúgy – vagy majdnem ugyanúgy – látom magamat, mint egy-egy jó ismerősömet.
Elsősorban azt látom, hogy az az ego, akit hétköznapjaimban élek, hogyan működik, mivel áltatja magát, mit nem lát, mit vetít ki önmagából mások arcára, hol akar mindenáron nyerészkedni, s hol utasít el magától olyan feladatokat, melyeket meg kellene oldania.
A meditációban fölizzó nyugodt, szemlélődő látás nem „felülről” ered, hanem belülről, s pontosan a lelkünk legközepéből.
Itt lakik az Igaz Ember.
Ő az, aki felismeri a jóslat értelmét s megoldandó sorsfeladatát.
Müller Péter
X. évfolyam 4. szám
- Válaszol a jóskönyv - A szerelemről
- Válaszol a Jóskönyv - A púpos ember meséje
- Válaszol a Jóskönyv - Az én sorsom az ő sorsa
- Válaszol a Jóskönyv - A 64 sorminta
- Válaszol a Jóskönyv - Küldetés
- Válaszol a jóskönyv - Még egyszer Madáchról
- Válaszol a Jóskönyv - Gyerek?
- Válaszol a Jóskönyv - Alkalmazkodás
- Válaszol a Jóskönyv - A fausti ember
- Válaszol a Jóskönyv – Fiatalság, bolondság
Ajánlott cikkeink a témában: