Müller Péter rovata

A vonások jelentéséről - Egy beteljesült jóslat

Válaszol a Jóskönyv


Egyik előző számban B. J. azt kérdezte a Jóskönyvtől: sikerül-e megtartania vezető állását, melyet időszakonként választással újítanak meg.

Válaszul a 6-os „Viszály” (Szung) jelét kapta, az utolsó, hatodik változó vonással, mely azt mondta:

„Talán bőrövvel is kitüntetnek. Hajnalig háromszor letépik rólad.”

A jóslat elemzése során azt mondtam: arra nem tudok választ adni, hogy B. J. megtartja-e állását vagy sem, mert a Jóskönyv nem jövendőt mond, hanem csírában lévő sorshelyzetről beszél – az emberen múlik, hogy a helyzetet megérleli-e, vagy sem, hogy egy adott „csíra” fenyegető „genetikus” szerkezetén változtatni tud-e vagy sem.

A jóslat itt egy folyamatosan konfrontálódó személyiségről beszélt, aki lehet, hogy „elnyeri a bőrövet”, de utána – mivel a viszályt fönntartja – állandóan megszégyenül.

„Akár elnyeri az állást, akár nem: rossz lesz neki – írtam. – S természetesen a környezetének is.”

Nos, az történt, hogy B. J. elnyerte az állást.

Történhetett volna másképp is.

A Ji King azt mondta: „Talán” kitüntetik. Nem biztos. Lehetett volna úgyis, hogy környezete megunja folyamatos vitáit s elveszti az állását.

Nem ez történt.

B. J. nyert, s azóta viszályból viszályba keveredik.

S itt jön a Jóskönyv alkalmazásának egyik legnehezebb gondolata:

Nehéz változtatni magunkon!

Hiába „tudjuk”, hogy valami nem jó – mégis csináljuk.

Még akkor is, ha előre megmondják, hogy ennek nem lesz jó vége.

Mégis csináljuk.

Miért?

Nos, emberünk például azért, mert eddig számos csatáját éppen ezzel a kemény, konfrontatív taktikájával nyerte meg.

Eddig mindig bejött neki.

Azzal nyert, hogy akaratát mindig keményen keresztülvitte.

Az ő igazsága volt az erősebb.

Most azonban megváltozott a helyzet.

A külvilág szétzilált erői összefogtak ellene. Erősebbek. Egységesebbek. Nekik van „erősebb” igazságuk.

Most inkább alkalmazkodni kellene, megalkudni, kompromisszumokat keresni, belátni mások igazát, s ez az, ami B. J. számára szinte lehetetlen – mert nincs hozzá kiérlelt harcmodora.

És most mondom a lényeget:

Az ember először csak próbálgat egy harcmodort, s ha kezdetben sikeres, ismételgetni kezdi. Az ismétlésből szokás lesz, a szokásból reflex, s a reflexből jellem.

A harcmodor beépül a személyiségbe: jellemmé válik.

Pontosabban: a jellem nem egyéb, mint szokásaink, reflexeink, sokszor megismételt cselekvéseink idegi-lelki szerkezete.

A jellem „ösztönösen” adja ugyanazokat a válaszokat a különféle kihívásokra.

Nehéz egy jellemet megváltoztatni. Nemcsak azért, mert sok sikeres tapasztalat áll mögötte, hanem azért is, mert ezek a tapasztalatok már megkövültek, mint arcvonások vagy a homlok ráncai. Ilyenkor már azt mondjuk: „Én ilyen vagyok! Nem tudok más lenni!”

Ez nem igaz.

Mindenki ilyen is, meg olyan is.

Ez a mondat csak azt jelenti, hogy az ember elvesztette hajlékonyságát s képtelen taktikát változtatni.

Egy jó harcosnak – mondják a keletiek – annyi taktikája van, ahány küzdelme. Tud támadni, visszavonulni, lágynak, keménynek lenni, harcot kezdeményezni és harcot abbahagyni, tud menekülni s előrerohanni, mozogni és megállni, engedni és szorítani; nekimenni, s ha kell, örökre föladni.

Egy képzett harcosnak nincs „jelleme”.

Lénye lágy.

Bármikor bármire képes: még ahhoz sem ragaszkodik, amit ezerszer kigyakorolt.

Ezzel a szabadsággal oldja meg a Jóskönyv stratégiai tanácsait: elég, ha tudja, mi a teendő, máris megcsinálja.

Mi nem.

Mi nem vagyunk formálhatóak.

Nem vagyunk szabadok.

Nem iskoláztuk magunkat a változó élethez.

Nem tudunk taktikát váltani, csak ritkán és nagyon nehezen.

Hiába tudjuk, mi lenne a jó – nem aszerint működünk.

Bennünket a szokásaink, reflexeink, jellemünk beágyazott magatartásemlékei irányítanak. („Program” – mondják a számítástechnikában.)

Egy új stratégiához nincsenek eszközeink.

B. J. például képtelen engedményeket tenni.

Nincsenek hozzá kidolgozott mintái, emlékei.

Attól fél, ha enged: veszít.

Pedig éppen akkor nyerne.

De ezt képtelen megtenni.

Ezért konokul benne marad a saját, egyre görcsösebb akaratában.

A baj csak ott van, hogy ezzel már nem nyer, hanem veszít.

Fordult a világ – megváltozott élethelyzetének „taója” –, de ehhez a fordulathoz már nem tud alkalmazkodni.

A Jóskönyv tanácsot ad – de élni nem tud helyettünk.

Önmagunk megváltoztatása: a legnehezebb művészet.

Müller Péter
IX. évfolyam 1. szám

Címkék: Ji King, jóskönyv

Aktuális lapszámunk:
2019. december

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.