Müller Péter rovata

A vonások jelentéséről - Jó és rossz jel

Válaszol a Jóskönyv


„Nagyon rossz jósjelet kaptam!” – kezdi valaki a levelét.
Emlékszem, amikor sok évvel ezelőtt foglalkozni kezdtem ezzel a csodálatos kínai könyvvel, magam is szorongva figyeltem, hogy egy-egy kérdésemre milyen jósjelet dobok ki.
„Ajaj, ebből a Nehézség jele lesz!” – gondoltam magamban, miközben az érmék lehulltak elém.
Vagy amikor már az utolsó dobásra készülődtem, meditatív állapotomat gyakran fölváltotta egy önös és sanda aggodalom: „Jaj, csak nehogy Jint dobjak, mert akkor kijön a Fény Elsötétedése!”
Ilyenkor rendszerint Jint dobtam.
Szinte tudtam előre.
Ez nem előérzet – több annál.
A kínaiak szerint lelkünk mélyén tudjuk, hogy melyik jósjelet realizáljuk éppen.
Ezért is futnak át rajtunk a jól ismert „aha”-élmények: ilyenkor szinte belülről üzen a jóslat, mintha csak szavakká fordítaná azokat a kimondatlan sejtéseinket, melyeket valahol már „tudtunk”, csak nem mertük vagy nem akartuk tudni.
De nem is erről akarok most beszélni.
Hanem arról, hogy számtalan esetben tapasztaltam: nincs jó és nincs rossz jósjel.
Csak jól és rosszul megcsinált jelek vannak.
Önmagában minden sorshelyzet jó.
Más és más – de jó.
Egy folyó simán roboghat, torlódhat, lassulhat, lehet örvényes vagy hullámtalanul áramló, napfényes vagy árnyas, összeszűkülhet s kiterjedhet: ez mind a folyó sorsához tartozik, s jó.
Önmagában nincsenek benne szeretem és nem szeretem állapotok.
A hagyomány szerint maga az ősi Ji King is börtönben született, a történelem egyik legkönyörtelenebb zsarnokának börtönében, ahol Ven király raboskodott.
Természetesen a Fény Elsötétedésének jelében élt.
De mivel jól élte meg a jósjel drámáját, még a börtönévei alatt megalkotta a Jóskönyvet, s a jel tanácsát követve nemcsak kiszabadult a börtönből, de társai segítségével megdöntötte a zsarnok uralmát, s megteremtette Kína virágkorát.
Vagyis a „legrosszabb” jelből a lehető „legjobbat” hozta ki.
A legsötétebb mélységből a legfényesebb csúcsra jutott.
Kínában él egy legenda.
A 64 jósjel üzenetét úgy is el tudják mesélni, mint a csodálatos Ven király életének egy-egy fejezetét.
„Mit csinált Ven király, amikor ebben és ebben a jósjelben élt?”
Nagyon érdekes történetek ezek. Főleg politikusok vagy hadvezérek tudnák használni, mert olyan életstratégiákról szólnak, melyek egy egész nép történetét befolyásolják.
A mítosz nem kevesebbet üzen nekünk, mint azt, hogy az egész kínai magaskultúra a „legrosszabb” jelben, a „Fény Elsötétedése” jelében született.
Mégpedig azért, mert Ven király a Ji King révén bölcsen fölismerte, hogyan kell ebben az ellenséges helyzetben jól viselkedni, mi ilyenkor az üdvös taktika – hogyan lehet éppen a sötétségben megteremteni a világos jövendőt.
A Jóskönyv szerint Jó az, ami a Taóban él.
És Rossz az, ami a Tao útjáról letér. Ez a „baj, a megbánás, a megszégyenülés” oka.
Az, hogy a fény elsötétül: Tao.
Az áramló Lét kikerülhetetlen állomása.
A 64 sorshelyzet közül a „Ming Ji” („a fény megsebesülése”) az egyik: át kell élni, meg kell csinálni, s meg kell váltani.
Elsötétedésnek, elborulásnak, a sötét erők uralomra jutásának törvényes ideje van. Átélni nemcsak kell, de „jó” is, mert ebből születik a fényes jövő – ahogy trágya is szükséges a gazdag terméshez.
A helyzet nem könnyű – de jó.
Rossz akkor lesz, ha én azzá teszem. Ha kétségbeesek, ha öszeroppanok, ha nem tudok bölcsen kivárni, és idő előtt kitámadok. Ha a termékeny rejtőzés és erőgyűjtés és óvatos értékőrzés helyett beleugrok valami reménytelen ütközetbe – az a rossz.
Az ilyen görcsös akció ugyanis azt jelenti, hogy letértem a Tao útjáról.
A helyzetet – mely kétségtelenül nem könnyű – én rontottam el.
Ahogy Ven király is elronthatta volna helyzetét, ha börtönrácsát rázza, megtámadja az őröket, s elfogadás helyett kétségbeesetten lázadozni kezd.
Ehelyett őrültnek tetette magát, és szépen, csöndben, észrevétlenül megalkotta a ma is használatos Ji Kinget.
Rabtársait megkínozták, kivégezték, mert nem ismerték fel, hogy a zsarnok börtönében élni sorsszerű állapot. Nem tudták helyzetüket sem elfogadni, sem megoldani.
Ven azonban nem csupán „saját bőrét” mentette – hanem egy egész népét.
A zsarnok és pribékjei nem is sejtették, hogy ez az ártalmatlannak tűnő bolond a vesztüket készíti elő – éppen a Jóskönyv segítségével.
A nehéz sorshelyzetet is gazdaggá és eredményessé tehetjük, ha jól oldjuk meg, és egy látszólag „jó” helyzetbe is belebukhatunk, ha rosszul éljük meg.
Jó és rossz tehát van.
De ez sohasem maga a Jósjel – hanem a mi cselekedetünk.
A mi bölcsességünk vagy ostobaságunk, jó vagy rossz taktikánk.
Ha az egónk irányít: rossz.
Ha Önvalónk: jó.

Müller Péter
IX. évfolyam 5. szám

Címkék: Ji King, jóskönyv

Aktuális lapszámunk:
2019. november

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.