Müller Péter rovata

A vonások jelentéséről - Minőségi változás

Válaszol a Jóskönyv


Kétféle "változás" van. Mennyiségi és minőségi. A mennyiségi változást gyakran észre sem vesszük. A dolgok látszólag ugyanúgy mennek - jól vagy rosszul -, míg végül a "pohár betelik". Észre sem vesszük, hogy közben növünk vagy fogyunk, hogy hasonló események közepette mintegy "unalmasan öregszünk". Mennek, mennek az életesemények, látszólag ugyanúgy, az az érzésünk, hogy nem történik semmi.

Ilyen egy sejtes növekedés, egy hétköznapi párkapcsolat, egy monoton munkahelyi helyzet története. Úgy tűnik, mintha csak az idő múlna, mi nem, s ezért van az, hogy az ember gyakran csak késve veszi észre, hogy csendesen elmúlt az ifjúsága, hogy lassan megöregedett. Pedig nagy dolgok történnek ilyenkor! A sors ilyenkor begyűjti a nagy átváltozáshoz szükséges robbanóanyagot, lépésről lépésre, sejtről sejtre, napról napra készül arra a pillanatra, amikor a folyamat hirtelen látványossá válik, amikor az ember nem csupán változik, hanem átváltozik - mintha egy más lény jelenne meg a világ színpadán.

Ez az a pillanat, amikor nem a "mennyiség", hanem a "minőség" változik.

Ezek megrázó, drámai események.

Ilyen pillanat az, amikor az anyaméh sötétségében hosszú ideig érlelődő magzat számára már tarthatatlanná válik a helyzete, s minden erejével kitörni igyekszik a zártságból.

És amikor megszületik, és elvágják a köldökzsinórt, ő már nem ugyanaz a lény, aki eddig volt, nem egy anyatesthez láncolt magzat, hanem egy szuverén emberi lény, akinek innen kezdve minden perce másképp alakul majd.

Ilyen a kamaszkor válsága is.

A gyerekből ekkor lesz felnőtt férfi vagy nő, s hogy ez mit jelent, mindannyian tudjuk - szinte egy teljesen más lény, akinek innen kezdve nemcsak élete, sorsfeladata, külseje-belseje változik meg, de gyakran a gyermeki énjét oly mértékben veszti el, hogy később már nem is emlékszik rá - sok ember ilyenkor "megöli magában" a gyermeket. Megöli a gondtalan, felelőtlen, tág lelkű, nemtelen, játékos, munkátlan és mások által szolgált, társadalmon kívüli lényt, s lesz belőle egy gondterhelt felnőtt, állampolgár, szerelmes ember, apa, anya - egyszóval felnőtt ember.

Ez a felnőtt ember gyakran oly mértékben "átváltozott", hogy még egy hosszú analízis sem tudja előbányászni belőle az egykori gyermeket.

Külseje is megváltozik.

Egykori óvodás és iskolás társainkat nem ismerjük meg az utcán.

Ők sem minket, ami azért meglepő, mert bennünk azért, ha nagy drámák és katarzisok árán is, de megmaradt valamiféle "identitástudat" - úgy érezzük, hogy minden átváltozás ellenére azért "ugyanazok" maradtunk, akik voltunk.

Ami igaz is, nem is.

Igaz, hogy az egykori csecsemőből lettünk valaha - de hol van az már?

Aki a tükörből visszanéz ránk, másik lénynek tűnik.

Ha sohasem láttad volna csecsemőkori fotódat, nem vagyok benne biztos, hogy sok kép közül ki tudnád választani azt a kis lényt, aki te voltál egykor.

Még egy iskolai tablón is idegenként látjuk magunkat.

No most ezek mind nagy-nagy minőségi változások eredményei. 

Mindkét változás: nehéz.

A mennyiségi változás azért, mert unalmas. Mintha hosszú ideig nem történne semmi. Ez főleg akkor nyomasztó, ha a helyzet valóban nehéz - az ember azt hiszi, hogy ez most már örökké így marad.

Nem érzi, hogy cseppenként gyűlnek a tapasztalatok, hogy észrevétlenül alakul ki az a "kritikus tömeg", ami az egész helyzetet alapvetően "felrobbantja" és gyökeresen megváltoztatja.

Ez a minőségi változás, amit viszont azért nem szeretünk, mert túlságosan drámai.

Az ember egész életét gyökerestül változtatja meg. Kitépi a megszokottból, rákényszeríti, hogy egész múltjától szabaduljon meg, hogy vesse le bőrét, szakadjon el szokásaitól, környezetétől, ismerőseitől, lelkének beidegzett reflexeitől - rákényszeríti, hogy legyen más lény.

Nem könnyű egy hernyónak pillangónak lenni.

Még akkor sem, ha a pillangónak nem kell többé a földön araszolnia, hanem repülni tud, szabadon. Ha valaki megszokta, hogy hernyó, először iszonyodni fog ettől a szabadságtól.

A Ji-kingben ilyen minőségi változást jelöl a 49-es jósjel, a "Megújulás" (Forradalom) jele. "A kígyó levedli bőrét" – valami ilyesmit mutat a képjel, s ez lehet születés, újjászületés, életkorváltás - valami, ami túlélt,megszűnik és helyet ad az újnak. Halál is lehet néha, mert az sem "megsemmisülés", hanem "átváltozás".

Valaha az emberek derűsen változtak, nemcsak azért, mert tudták, hogy ez az "élet rendje", hanem főleg azért, mert korán megtanultak nem ragaszkodni semmihez. 

Csuang-ce az olvadt vas példáját mondja, melyből a Nagy Fémöntő kardot kovácsol - azt mondja, ne a vas mondja meg, milyen kard akar lenni, bízza azt az Isteni Fémöntőre. Keresztény nyelven ez azt jelenti, hogy legyen meg az Isten akarata. (Mert az feltétlenül jó akarat!)

Ehhez még segítségül két dolog tartozik.

Az egyik, hogy az ilyen folyamatban egyszerre két erő működik: egyrészt tarthatatlanná válik a jelen (és persze a múlt) - másrészt pedig hív bennünket az ismeretlen jövendő, mégpedig olyan erővel, hogy hajlandók vagyunk érte mindent föláldozni.

No most az egészséges "átváltozás" akkor történik meg, amikor eljött a legidőszerűbb pillanata - vagyis amikor a helyzet megérett rá.

Ilyenkor a múlttól való megszabadulás vágya éppoly erős, mint az ismeretlen jövő akarása. Egyszerre lesz az embernek "elege", s sejti vagy tudja meg, hogy nem a semmibe menekül, hanem valami mássá változik át, új emberré, aki már erősen vonzza.

A rossz átváltozás olyan, mint a koraszülés vagy kora halál – a toló és húzó erők nincsenek még egyensúlyban. Vagy a semmibe ugrunk ilyenkor - vagy nem merünk változni, mert túlságosan tapad ránk a múlt.

Az érett gyümölcs jele, hogy "magától" pottyan le!

Müller Péter
XI. évfolyam 1. szám

Címkék: Ji King, jóskönyv

Aktuális lapszámunk:
2018. december

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.