Müller Péter rovata

Bölcsesség, tudás, tapasztalat

Beszélgetés Müller Péterrel a Jóskönyvről

Két hónapja jelent meg Müller Péter Jóskönyve. Már az ötödik kiadás is elfogyott belőle. A szerkesztőséghez, illetve a szerzőhöz érkező levelek bizonyítják, nagy szükség volt erre a kiadványra.  



 

– Több helyen nyilatkozta, hogy hosszabb ideje önmaga is használja a Jóskönyvet mindennapi életéhez, így nyilván a kötet megszületésében is szerepet játszottak azok a válaszok, amiket a könyv megkérdezése után kapott.

 

– Természetesen én a Ji-Kinget – amit az emberiség egyik legalapvetőbb kulturkincsének tartok – 20 éve tanulmányozom. A tanulás itt egyben tapasztalatot is jelent, megszámlálhatatlanul sok kérdést tettem föl a könyvnek személyesen is, de nagyon sokan kérdeztek az én segítségemmel. Ehhez számítsuk még hozzá azokat is, akik saját tapasztalataikról számoltak be nekem. Vagyis a Jóskönyv minden mondata mögött gazdag tapasztalat, egy-egy emberi sors húzódik meg. Én azt is pontosan tudom, hogy melyik történet kihez kapcsolódik, de még azok is megérzik ezt a gazdag élettapasztalatot, akik csak úgy olvassák érdekességként ezt a könyvet, mint Krúdy Álomfejtését szokták.

 

– Ugyanakkor lapunk hasábjain arról is beszélt már, hogy a jóslatokat azok értik pontosan, akik nyitottak, illetve jól is kell kérdezni. Mikor lehet eldönteni, hogy azért nem értek valamit, mert nem értem meg már, vagy azért mert rosszul kérdeztem?

 

– Kicsit máshonnan közelíteném meg ezt a kérdést. Ugyanis van még egy eset. Amit a Jóskönyv megjósol, még időben olyan távoli jövőben szunnyad, hogy csíráját sem látjuk és ezért gondoljuk azt, hogy nem ránk vonatkozik ez a jóslat, nem érint minket, tévedett a könyv. Velem is megesett, hogy csak egy vagy másfél év elteltével jöttem rá egy-egy válasz fontosságára az én életemben. Sőt az is előfordul, hogy a könyv, amely röntgenszemmel lát minket, nem a konkrét kérdésünkre válaszol, mert látja, hogy a háttérben valami sokkal fontosabb húzódik meg.

 

– Ha jól értem, a gazdag tapasztalat és a húszéves használat ellenére még előfordul, hogy előtör az emberi elhárító mechanizmus és úgy véli, a könyv hibázott?

 

– Régebben bizony előfordult. Ma már tudom, hogy nem a könyv hibázik, hanem én nem tudom értelmezni a kapott válaszokat. Ez a bizonytalanság aztán arra késztet, hogy tovább-menjek, tovább kérdezzek. Természetesen az ember alaptermészete újra és újra előbukkan a könyv használata során. Erről senkit nem is akarok lebeszélni. Nagyon fontosnak tartom ugyanis, hogy ennek a könyvnek a kapcsán ne a hit vezéreljen minket. Ehhez a könyvhöz sok-sok tanulás és tapasztalat szükséges. Persze a hozzám érkező levelekből néhány dologra rájöttem. Az egyik, hogy egyszerre annyi kérdést zúdítunk a könyvre, hogy azt nem lehet megválaszolni. A másik tapasztalatom, hogy sajnos néhányan rosszul használják ezt a könyvet. Ezért is gondoltuk úgy, hogy itt, a Természetgyógyász Magazin hasábjain igyekszem a jövőben rendszeresen válaszolni néhány levélre, amelyet úgy vélek, hogy tartalma miatt mindenkivel meg kell osztanom. Ezzel együtt szeretnék bocsánatot kérni azoktól, akiknek nem tudok válaszolni. Ugyanis annyi levelet kapok, hogy mindegyikre külön nem tudok időt szakítani, lévén hogy az egy-két mondatos illemválaszokat etikátlanságnak tartom azokkal szemben, akik valamilyen problémájukkal hozzám fordulnak.

 

– Elképzelhető, hogy a könyv kapcsán elindul egy olyan mozgalom, amely széles körben, ha úgy tetszik klubszerűen, elterjed az egész országban és bizonyos értelemben tehermentesíti önt, mert a tanítványokból egy idő után alacsonyabb szinten mesterek válnak?

 

– Őszintén örülnék, ha ez így történne. Ehhez azt is hozzá kell tennem, hogy én nagyon fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy magam is haladok egy úton. A könyvemmel segíteni szerettem volna azoknak, akik most indulnak el az útnak azon a részén, amelyet én már megtettem. De ennek az útnak soha nincs vége. Nincs cél, nincs megérkezés. A folyamat lényege, hogy haladjunk.

 

– De ha egy bizonyos szakaszt ismét megtesz és visszanéz, nem fordulhat elő, hogy már másképp látja a megtett utat? Magyarán nem akar-e majd öt év múlva vagy tíz év múlva ezen a mostani könyvön változtatni?

 

– Ezt a kérdést Konfuciusnak hetvenéves korában tették föl. Ő akkor azt válaszolta, még körülbelül ötven évre lenne szüksége, hogy ezt a könyvet annyira értse, hogy ne kövessen el hibát az értelmezésben. Akkor vessük össze, hogy Konfuciushoz képest nekem még hány évre lenne szükségem az összes hiba kiküszöböléséhez. Biztos, hogy lesz olyan idő, amikor úgy gondolom, lenne mit javítani a köteten.

 

–  Negatív visszajelzéseket soha nem kapott?

 

– Nem. Arról azért ne feledkezzünk meg, hogy a Jóskönyv réges-régen született, és annak bizonyos interpretációi már eddig is hozzáférhetőek voltak magyarul is. Különösen fontos megemlékezni Jungról és az ő iskoláját követő gyógyítókról, terapeutákról. Jungiánus sorselemzés nincs a Ji-King nélkül.

 

– Egyházi kritika sem érte a Jóskönyvet?

 

– A Ji-King nem kapcsolódik egyetlen felekezethez sem. Nem vallás, hanem metafizika. Kifejezi az inspiráció – szellemi átitatottság – és az intuíció – belülről tanítottság – kettősségét, egymást kiegészítő létét. Maguk a bibliai könyvek is szellemi – isteni – inspiráció hatására születtek. Az igazán nyitott, önmagát teljesen odaadó ember hallja meg a Szentlélek hangját.

 

A Ji-King-nek is ez a lényege, vagyis az, hogy egy külső segítő szellem felkészít minket az élet várható megpróbáltatásaira. Ez az az állapot, amit a szamurájoknál úgy hívtak, meglephetetlenség.

 

– Ez a külső segítő szellem, földöntúli inspiráció többször is hangsúlyt kap önnél. Mégis, nem képzelhető el, hogy az ember a könyv válaszai kapcsán azért érzi úgy, mintha valaki kívülről látná az ő életét, mert tulajdonképpen olyan gondolatokat fedez föl, amelyek benne voltak a tudatalattijában, csak elfojtotta őket?

 

– A kínai sen szó, amelynek szent szellem a jelentése, azt is magában foglalja, hogy ez a szellem egyszerre van a természetfeletti világban és belül az emberben. Saját benső mesterünket szólítja meg ez a könyv. Ezért van az, hogy náha a válasz mintegy belülről jön, és gyakran felmerül az az érzés, hogy persze, én már gondoltam erre. Jung azt mondja, hogy ezzel a könyvvel az ember a tudatalattijával kerül kapcsolatba, a saját benső mélyebb valóságával. De azért élete alkonyán Jung is bevallotta, hogy volt spirituális tanítómestere, aki nem földi testben élt. Egyébként a keleti hagyományban gyakran előfordul, hogy a szent szellem egy földi mesterben testesül meg. A gurut azért tisztelik rendkívüli módon tanítványai, mert ennek a szent szellemnek a megtestesülését látják benne. A tisztelet nem a földi embernek, hanem az isteni léleknek szól.

Szabó Z. Levente
VIII. évfolyam 3. szám

Címkék: jóskönyv, Müller Péter

Aktuális lapszámunk:
2019. szeptember

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.